Nagyjából 4-5 évente főzök ilyen levest, mert mindig megfeledkezem róla. Viszont az benne a jó, hogy a receptet nem lehet elfelejteni, mert az nincs neki. Pontosabban ez tipikusan az a leves az olaszoknál is, ami tájegységenként és évszakonként változik. A lényeg, hogy ez egy vegyes zöldségleves, valamilyen húsleves alappal. No meg persze paradicsom és fűszerek. De innentől szabad a gazda. Én most így garázdálkodtam:
25 dkg babot (nagyszemű fehér és színes vegyesen) beáztattam, majd
némi karajcsonttal együtt
hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal főzni kezdtem, a hús miatt az elején néha leszedtem a habot (leves és alaplé egyben...). Mikor már a hús és a bab is közel járt a puhasághoz, akkor egy serpenyőben pirítani kezdtem
15 dkg apró kockákra vágott kolozsvári szalonnát, majd rádobtam a felkockázott zöldségeket, mindenből kb 10-15 dekányit (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé). Kicsit lepirítottam ezeket is, majd beleborítottam
1 doboz hámozott paradicsomot (kettő is lehetett volna...), kicsit szétnyomkodtam, aztán a serpenyő tartalmát mindenestől a levesbe öntöttem. Ekkor fűszereztem
oregánóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, majd legvégül főztem bele
15 dkg kisebb darabokra tört spagettit.
Reszelt parmezánnal kínáljuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.