Sokat gondolkodtam már azon is, hogy hogyan nevezzem el ezt az ételt. A szlovákiai síelés megint meghozta a kedvemet a szlovák ételekhez. És mivel hoztunk haza knédlit, gyorsan ki kellett találnom valamit. Gyors nézelődés a neten, kis keveredés a cseh és a szlovák konyha körül, némi osztrákos beütéssel - a Monarchia ugye... Aztán a kigondolt marharagu marhahús híján kútba esett, úgyhogy sertéstarjából rögtönöztem a kinti tapasztalatok és a netes böngészés eredőjeként. Miután pedig a köménymagot sikerült láthatatlanná tennem (a gyerekek részéről egyetlen szem előbukkanása is ok a nyavalygásra), az egész család igen nagy lelkesedéssel fogyasztotta. Valószínűleg nem autentikus, de a fíling határozottan meg volt.

1 evőkanálnyi sertészsíron kissé megpirítottam

1 teáskanál őrölt köménymagot, majd rákarikáztam

2 fej hagymát és

1 kisebb almát,

sóztam, borsoztam, majorannáztam, majd belereszeltem

4 gerezd fokhagymát. Ezután tettem rá

1 kg sertés tarját, amit vastagabb szeletekre vágtam. A hústelőször lesütöttem, majd fedő alatt megpároltam. Amikor megpuhult, a szószt összeturmixoltam és 1-2 dl sertés alaplével hígítottam, hogy a knédlihez jó sok szósz jusson a tunkoláshoz. (Fagyasztóból előkapott) párolt lila káposztával kínáltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.