Férjem paradicsomlevest kívánt. Tésztával, vagy rizzsel. De hát ilyet nem olyan régen ettünk, gondoltam variálok rajta valamit. Az ötlet Simeoni Szekeres Magda Itáliai ízek című könyvéből származik. És mert pont volt otthon egy kis szikkadt kenyér (még ha nem is az oly híres sótlan toszkán kenyér), hámozott paradicsom konzerv pedig mindig van, nem volt akadálya a kipróbálásnak. A leves egyébként rokonságban állhat a spanyol gazpachoval is. Meg is jegyzem, ha jön a valódi szabadföldi zöldség szezon, arról se feledkezzek meg... Visszatérve a paradicsomleveshez: férj hiányolta belőle a kért rizset vagy tésztát, de tudtam én, hogy egy kis friss bazsalikommal megbocsátást nyerhetek...

10 dkg előző napi bagettet (bármilyen más kenyér is jó, szerintem) kicsit megpirítottam, hogy tényleg szikkadt legyen, majd

fél liter forró vízzel felöntöttem és

e1 leveskockával ízesítettem (alaplé híján...). (Azóta alaposabban utána néztem ennek a receptnek és az eredeti étel sokkal sűrűbb, szinte főzelékszerű, de a mi magyaros, leveses ízlésünknek így talán megfelelőbb.) Míg a kenyér ázott, addig

kevés olíva olajon

fél fej hagymát pirítottam,

sóztam, borsoztam, ráborítottam a

40 dkg-os hámozott paradicsom konzervet (azóta főztem friss paradicsomból is, így a fél kiló kevés volt bele ennyi kenyérhez, öntöttem hozzá egy kis paradicsomlevet is...), kicsit szétnyomogattam, reszeltem bele

1 gerezd fokhagymát, került még bele

4 nagy levél bazsalikom, majd az áztatott kenyér. Főztem kb 20-25 percig, majd leturmixoltam. Levesbetétként

mozzarella golyókat kínáltam hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.