Ritkán készítek rántott dolgokat, akkor is inkább gombát, karfiolt, vagy az én speciális csirkefalatkáimat. Most azonban a karajra is sor került. Nem lett rossz, de ez az az étel, amit tán még a legrosszabb étteremben is jobban csinálnak, mint otthon. Legalábbis szerintem. Hogy tökéletesen puha legyen és a legkevésbé sem száraz. Nem tudom, mi a titok, majd ha lesz időm utána nézek. Nem, nem lett rossz, sőt jó is az enyém is csak nem annyira, amennyire szerettem volna. De azért petrezselymes krumplival és spárgával körítve nagyon jó kis ebéd lett így is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.