Az igazit persze a fiúk, bográcsban. Én meg most csak így a konyhában. Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de a lecsó is az ahány ház, annyi szokás kategória és bármelyik jó lehet. A lényeg igazából az arányokban van, ki hogy szereti, mennyire paradicsomosan, zsírosan, egyéb zöldségekkel, vagy csak emígy, virslivel, kolbásszal, vagy vegetáriánusan, netán tojással. Emlékszem, anyukám lecsójára gyerekkoromból, tojásosan, pirítóssal nyári estéken a teraszon... Hű, de jó volt! Ennek ellenére én még sohasem készítettem tojással, sőt, igazából hosszú éveken keresztül nem is nagyon főztem és csak ritkán ettem. (Azt hiszem, ez a gyerekek miatt van, terhességeim alatt nem volt túl jó állapotban a gyomrom.) De újabban már megint jól tud esni, ahogy ez is jól esett.
Íme az általam favorizált arányok 3-4 személyre:
kb 5 dkg szalonnát felkockázok, kiolvasztom. Erre jön
kb 15 dkg parasztkolbász felkarikázva, majd
kb 20 dkg hagyma durva kockákra vágva. Ezután a
kb 30 dkg paradicsom cikkekre vágva (a héjakat később kihalászom...), később
kb 60 dkg paprika nagyobb csíkokban, kockákban és belenyomtam
1 gerezd fokhagymát is.
Sóztam, megszórtam
pirospaprikával és készre főztem. Én úgy szeretem, ha a paradicsomból már mártás lesz, de a paprika még nem mállik szét... Ezúttal barna rizzsel tálaltam - mert ez volt itthon. Meglepően jó volt vele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lordgomba 2013.07.06. 11:37:17
kaoszkapitanykonyhaja.blog.hu/2013/07/05/lecso_turos_tesztaval