A szőlőzselé már régóta izgatja a fantáziámat, de sosem vettem a fáradtságot, hogy utána nézzek a dolognak. Aztán pár napja, hete több blogon is olvastam, hogy Otelló szőlőből készítettek lekvárt. Amikor pedig anyukámnak elmondtam, mire készülök, meglepetésemre azt mesélte, hogy apai nagymamám is rendszeresen főzött ebből a szőlőből lekvárt. Szóval még családi hagyomány is. A technológiát nem terveztem el előre, már a folyamat közben alakult a dolog, így lett például a lekvár helyett zselé.
2 kg már megmosott, kiválogatott, leszemezett Otelló szőlőt kissé megturmixoltam és pár percig főztem, majd átpasszíroztam. Ekkor tettem hozzá kb 40-45 dkg 3:1 befőző cukrot, amivel előírás szerint kb fél percig forraltam. Ezután üvegekbe töltöttem, pár perces tetőre állítás után egy napig dunsztoltam.
Egy kisebb adagnak nem jutott már üveg, így ez azonnali felhasználás céljára a hűtőbe került. Mivel a szőlő meglehetősen édes volt, így a mégoly kevés cukortól is kicsit talán túl édes lett, de azóta már megtaláltam az ideális felhasználási módozatot...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
1kutya 2011.09.27. 13:44:05
óriási pazarlás a drága bor alapanyagot így elpocsékolni:-DDD
paradoxx 2011.10.08. 20:50:31
de a recept érdekes, mi is kipróbáljuk itthon :)