Nem, ez még nem a karácsonyi hangulat, nálunk ez sosem volt karácsonyi "tartozék" valahogy. Nem is igen szereti más a családból rajtam kívül. Most egyszerűen csak megkívántam és a maradék kifli adta a lehetőséget hozzá. És azt hiszem, gyakran tényleg így születnek a nagy dolgok. Véletlenül. Nyilván nem én fedeztem fel ezzel a spanyolviaszt, de számomra mindenesetre megdöbbentő felismerést hozott az a tény, hogy a gyakorlatilag kővé száradt kifliből milyen nagyszerű gubát lehet készíteni a csak enyhén szikkadt, esetleg pirítotthoz képest. Belül pudingszerűen krémes lett, kívül ropogósra sült a héja, ehhez most nem kívánkozött öntet, ez számomra így volt tökéletes.
Kb 3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne
1 csomag vaniliás cukrot és
1 tojás sárgáját. Felkarikáztam
2 db teljesen száraz kiflit és beáztattam. Közben
vajjal kikentem egy jénai edényt és ebbe tettem át a kiflik felét. Megszórtam
cukrozott darált mákkal, majd még egy réteg következett. A maradék kiflimorzsás, tojásos tejet is ráöntöttem még, majd kb 20 percre forró sütőbe toltam. Szűk 2 adag lett belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
