Ha nem lenne az a szilárd koncepcióm, hogy a bejegyzéseim címéneknek az adott étel nevét adom, akkor most azért tudnék mást is. Avagy "Megkésett Márton-nap kacsával", vagy egyszerűen csak "Slow Food". Sajnálatos módon, noha mindig tervezem a nagy Márton-napi lúdvacsorát (ebédet), eddig még sohasem jött össze. Ezúttal egy hét késéssel sikerült összehoznom és kacsából. De kár lett volna kihagyni. Kezdek belejönni ebbe a lassú hússütéses dologba és meg kell mondjam, nagyon tetszik az eredmény. Bár eredetileg konfitálást terveztem, amihez az kell, hogy a zsiradék teljesen ellepje a húst, ez nálam most nem jött össze, mert kevés volt a kacsazsír itthon. És bár persze sülés közben szépen növekedett azért a zsírszint, a teljes zsír alá kerülés nem következett be. De őszintén szólva az eredmény láttán ez talán nem is hiányzott. Egyszerűen tökéletes lett. A hús omlós, puha, az aszalt gyümölcsöktől zamatos és karamellesen illatos, a bőre megpirult. Úgy tűnik, az utóbbi napokban jó csillagok állása a főzéshez...

Egy kb 2,5-3 kg-os kacsát feldaraboltam (valamiért nem szeretek szárnyast egyben sütni), a hátát és az aprólékot félretettem levesnek, a combokat, szárnyakat és a mellett pedig bedörzsöltem sóval, borsoztam, megszórtam majorannával (előtte a bőrt egy picit bevágtam a húsokon). Egy serpenyőben kacsazsírt hevítettem és a húsdarabokat a bőrös felükkel lefelé kicsit átpirítottam rajta, az egyéb zsíros bőrdarabokkal együtt. Egy akkora jénai edénybe /tepsibe, amekkorába a hús éppen belefér, vegyes aszalt gyümölcsöket szórtam (szilva, sárgabarack, meggy). Ezekre fektettem a húsdarabokat bőrükkel felfelé. Ráöntötem a tepsiből a zsírt, befedtem és 80-90 fokra előmelegített sütőbe tettem, ahol nem is nagyon háborgattam mintegy 4 órán keresztül. Ekkor a húsdarabokat (és a gyömölcsöket) kiszedtem a zsírból és 225 fokon még kb fél órát sütöttem, hogy a bőre szépen megpiruljon. Krumplipürét készítettem hozzá.

Az aprólékból pedig leves lett, szintén nagyon lassan főzve, ahogyan azt egy jó húsleveshez illik.

A mell fele pedig megmaradt estére, ami hidegen is nagyon finom volt, sárgarépa salátával körítve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.