Egyszer készítettem már valami hasonlót, akkor babapiskóta nélkül és már akkor is nagyon ízlett. Most alaposabban kidolgoztam az ötletet, így a pohárkrém inkább a tiramisura kezdett el hasonlítani, de úgy tűnik, ez kifejezetten jót tett neki. Meglehetősen nagy sikert értem el vele! Javaslom nehezebb ételek utáni desszertként, mert könnyed (vagy legalábbis annak tűnik...), friss ízű és zamatos egyszerre. Az alma savanykás ízét nagyon jól kiegészíti a vaníliás krém édessége és a mézeskalácsmorzsa fűszeressége.

Először is 

9 db almát (mert pont ennyi fért a tepsimbe...) negyedeltem, kivágtam a magházát, de nem hámoztam meg és enyhén kivajazott tepsibe tettem, tetejét

kevés porcukorral hintettem meg és 

citromlével locsoltam meg, aztán 200 fokos sütőben megsütöttem. Mikor késznek nyilvánítottam (nem baj, sőt jó, ha kicsit megbarnul, karamellizálódik) alufóliával befedtem, amikor pedig langyosra hűlt, akkor a héjáról egy késsel letoltam az almahúst,

nádcukorral ízesítettem és pürésítettem. Közben elkészítettem a a krémet is.

4 tojás sárgáját habosra kevertem

10 dkg porcukorral és

2 cs vaniliás cukorral (én többnyire Burbon vaniliát használok, a vanília rudat akkor, ha kifejezetten a vanília az elérendő alapíz), majd

50 dkg mascarponéval. Ezután már csak a rétegezés következett.

Babapiskótákat hígitott rumba áztattam, bevontam őket az almakrémmel, erre jött a mascarponés krém, végül

10 dkg mézes süteményből készült morzsával szórtam meg a tetejét. Igazából lehet bele tenni még egy réteg babapiskótát akár, nekem egyszerűen nem volt több itthon. Néhány órára hűtsük be, hagyjuk állni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.