Az az igazság, hogy hihetetlenül tudom unni a hagyományos köreteket. Márpedig nálunk főleg ezek mennek... Bááár, mióta a lányom átpártolt hozzánk, pl. rizottó ügyben, azóta többségben vagyunk a fiammal szemben, szóval akár le is szavazhatjuk... De ez a kukoricás lepény neki is bejött, úgyhogy volt változatosság a köretben, összhang a családban és maradék felhasználás egyben.
Az egész egy bontott doboz kukoricával kezdődött és egy halvány emlékképpel valamelyik gasztro blogról. Aztán ez lett belőle, a variációk száma pedig innentől kezdve végtelen.
10 dkg lisztet (tetszés szerint lehet búza, tönköly, részben akár kukorica is, ill, teljes kiőrlésű) összekevertem
fél teáskanál sütőporral,
1 tojással,
2 dkg reszelt parmezánnal (más sajt is használható),
5 evőkanál tejjel (vagy tejföllel, tejszínnel),
1 evőkanál olajjal (olíva is lehet, vagy vaj), fűszereztem
sóval, borssal, cayenne borssal ( de mehet bele snidling, petrezselyem, kapor is), majd beleborítottam
3/4 doboz kukorica konzervet, ami persze lehet egy egész is és bátran lecserélhető borsóra, újhagymára, egyéb párolt/főtt zöldségre. A tészta állaga lágy nokedli szerű legyen, ami már nem folyik, de egy kanállal még jól szaggatható, kenhető, formázható. Forró serpenyőben kevés zsiradékon kis lepényeket sütünk belőle.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.