Az a helyzet, hogy karácsony után megbetegedtem. Ne feszegessük az okokat, a lényeg az, hogy sem főzni, sem enni nem tudtam pár napig, hogy a fényképezésről ne is beszéljünk... Szerencsére kedvenc férjem ilyenkor lazán a kezébe kapja a fakanalat és főz. Például bablevest, rakott krumplit, amik nem is értem, hogy hogy nem kerültek be eddig is a blogba, hiszen többször is készültek az elmúlt fél évben. Gondolom úgy, ahogy most sem. Vagy nem volt kedv/idő a fényképezésre, vagy ha mégis készült kép, akkor az még számomra is vállalhatatlan lett... Szóval főzésre nem volt gondom (és a plusz kilók leadására sem), de a rizskochot azért bevállaltam. A gyerekek ezt kérték, a férjtől pedig kínzás lenne tejes dolog főzését kérni... (az aksi pedig 1 képet bírt, ezt. úghogy ez van.)

30 dkg (1 nagy csésze) rizset (érdemes a gömbölyű szeműt kipróbálni)

1 cs vaníliás cukorral (vagy egy evőkanál cukor/nyírfacukor és egy fél rúd vanília kettévágva),

kb 9 dl-nyi tejben megfőzünk (kb 3x-os mennyiségű, hogy a rizs puha legyen, de ne akarjon az egész elfolyni). Ha langyosra hűlt, akkor belekeverünk

2 dk vajat,

6 dkg cukrot (ettől nem lesz túl édes, de tálaláskot úgyis jön a pótlás) és

4 tojás sárgáját. A

4 tojás fehérjét kemény habbá verjük és a lazán a többi hozzávalóhoz keverjük. Lehet reszelt citromhéjjal ízesíteni és mazsolával dúsítani, de előbbi akkor nem jutott eszembe, utóbbi pedig mostanában kétesélyes a gyerekek változó ízlése miatt...

Egy 20x30-as tepsitt kivajazunk, megszórjuk zsemlemorzsával, beleöntjük a keveréket és 200 fokon 20-25 percig sütjük, míg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Ízlés szerint porcukorral, málnaszörppel ehetjük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.