Mióta Mazsánál megláttam ezt a receptet, azóta kívánom egyfolytában. Szerintem napközis korom óta nem ettem ilyet. És mikor lenne jobb alkalom megsütni, mint amikor két beteg gyereket kell vígasztalni... A dolognak egyetlen bökkenője van. Ez a süti merénylet minden, a vonalaira vigyázni próbáló ember ellen, mert ugyan ki tudna ellenállni a tömény vanília illatnak és a tepsi alján a kiolvadó cukorból, vajból és a rálocsolt tejszínből keletkező karamellnek...
2.5 dkg élesztőt felfuttatunk
1 dl langyos tejben,
1 csapott evőkanál cukor társaságában. Közben
3 tojás sárgáját összekeverjük
1 másik csapott evőkanál cukorral,
1 csipet sóval és
1,6 dl tejjel, majd mindezeket
50 dkg liszttel összegyúrjuk, végül hozzáadunk még
5 dkg puha vajat is. A tésztát alaposan kidolgozzuk, majd meleg helyen duplájára kelesztjük. Közben
10-15 dkg vajat habosra keverünk
18 dkg cukorral és
2 cs. vaníliás cukorral (minél igazibb, annál jobb). A kinyújtott tésztát ezzel kenjük meg. Megszórhatjuk mazsolával is, ahogyan én is tettem a felét. A másik mazsolátlan maradt, mert a fiam megint a mazsolakivadászós korszakát éli... Feltekerjük, majd felszeleteljük (nekem 20 db lett)
szeletelt mandulával is megszórhatjuk, majd 200 fokos sütőben 18-20 percig sütjük. Ekkor a csigákat megöntözzük
2 dl tejszín és
1 cs vaniliás cukor keverékével, majd még 5 percig sütjük. Kicsit hagyjuk a tepsiben, hogy minél többet magába szívjon még a keletkező karamelles szószból. (ha szilikonos alátéten sütjük, akkor később sem lesz baj a kivétellel, sima tepsi esetén azonban a cukor marasztaló lehet...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.