A lányom már hetek óta nyúz azzal, hogy palacsintát szeretne sütni - egyedül. Én azonban (közepes mértékben) aggódós anyuka vagyok, így szerettem volna legalább valamennyire felügyelni a munkálatokat, de mindig valami egészen lehetetlen időpontban érkezett a kérés. Aztán elérkezett a pillanat, amikor megadtam magam: süssetek (barátnővel), az udvaron leszek, ha baj van... Nem lett baj, a palacsinták kifejezetten jól sikerültek, szépek lettek. A töltelékek láttán pedig örömmel konstatáltam, hogy a gyerekből nem hiányzik némi hedonizmus... :)

A palacsinta tésztájához a következőképpen szólt az útmutatásom:

2 tojás,

20 dkg liszt,

csipet só,

1 evőkanál olaj és

annyi tej, hogy "palacsintatészta" sűrűséget kapjon. A tejet persze részben lehet ásványvízzel helyettesíteni (még inkább szódával), de enélkül is működik a dolog.

A töltelék pedig részben

sonkás, sajtos, hagymás, tejfölös lett, másrészt pedig

szederlekváros, kakaós, nutellás, így egyben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.