A lányom már hetek óta nyúz azzal, hogy palacsintát szeretne sütni - egyedül. Én azonban (közepes mértékben) aggódós anyuka vagyok, így szerettem volna legalább valamennyire felügyelni a munkálatokat, de mindig valami egészen lehetetlen időpontban érkezett a kérés. Aztán elérkezett a pillanat, amikor megadtam magam: süssetek (barátnővel), az udvaron leszek, ha baj van... Nem lett baj, a palacsinták kifejezetten jól sikerültek, szépek lettek. A töltelékek láttán pedig örömmel konstatáltam, hogy a gyerekből nem hiányzik némi hedonizmus... :)
A palacsinta tésztájához a következőképpen szólt az útmutatásom:
2 tojás,
20 dkg liszt,
csipet só,
1 evőkanál olaj és
annyi tej, hogy "palacsintatészta" sűrűséget kapjon. A tejet persze részben lehet ásványvízzel helyettesíteni (még inkább szódával), de enélkül is működik a dolog.
A töltelék pedig részben
sonkás, sajtos, hagymás, tejfölös lett, másrészt pedig
szederlekváros, kakaós, nutellás, így egyben...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.