A lányom régóta rágta már a fülünket gofrisütőért, míg aztán a születésnapjára kapott is egy nem túl márkás kombi készüléket - mert csak ilyet találtunk akkor, hirtelen felbuzdulásunkban. Az az eszköz azonban sajnos óriási csalódást okozott. Alig melegedett fel, szinte csak párolta a tésztát (ill. a szendvicseket is), nem sütötte. Bozalmas volt... A férjem szörnyen feldühödött rajta, de a nyaralás közbejött, így elfelejtődött a dolog. Míg aztán nemrégiben újra előkerült a téma és mivel volt egyéb beszerezni való is, rendeltünk egy másik gofrisütőt. Végül ezúttal is kombi készülékre esett a választás, de ezúttal maradéktalanul elégedettek vagyunk vele. Kicsit nézelődtem a neten receptet keresve, de szokás szerint meglehetősen vegyes kép fogadott. Így aztán megint összeraktam egy saját változatot, számomra szimpatikusnak tűnő arányokkal. Íme, az eredmény:

Van ám néhány titok, ha az ember kívül ropogós, belül laza szerkezetű gofrit szeretne. Először is, kell bele cukor. Másodszor, jóval sötétebbre kell sütni, mint ahogyan azt először jónak látnánk. Harmadszor, kiszedés után pár percig rácson kell hűlni hagyni, különben bepárásodik és gumisan puha lesz. És negyedszer: ez csak frissen jó, de akkor nagyon!

A tészta tehát a következőképpen alakult:

4 tojás sárgáját fehéredésig kevertem

10 dkg cukorral (ízlés szerint vaniliással is, ill. vanilia kivonattal ízesítve), majd hozzákevertem

3.5 dl tejet is. Közben kimértem

25 dkg lisztet, amit összekevertem

1 csomag sütőporral, majd a tojásos, tejes masszához adtam. Felolvasztottam

15 dkg vajat és azt is a masszához kevertem, végül a habbá vert

4 tojás fehérjét forgattam bele. Azonnal süthető. Az adagolással óvatosan bánjuk, mert a tészta nagyon megdagad és az összezárt lapok között nem olyan sok hely van. Nálam az első két adag sütése kb úgy történt, mint Donáld kacsáé a rajzfilmen: orrán-száján dőlt ki a tészta a sütőből... Szóval a szerkezet felavatása megtörtént, szavam sem lehet majd, ha a gyerek bénázik vele...

Külön krémet, habot nem készítettem hozzá, de ki-ki megtalálta a kedvencét a mogyorókrém, lekvár, porcukor, málnaszörp, tejszínhab alkotta kínálatból. Ebből a mennyiségből étvágytól függően 4-6 adag lesz, de mint már írtam, a maradékkal nem érdemes számolni, mert úgy már nem jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.