Nem is tudom, megfelelő-e a címben jelzett kategorizálás, hiszen a lányom azért nem egyedül sütötte meg ezt a süteményt. De nem is velem, vagy valamelyik nagymamával, hanem a nagypapájával! Tekintve, hogy egyikük sem profi a konyhában, ez bizony komoly vállalkozás volt - szegény anyósom valószínűleg halálra idegeskedte magát közben :) A végeredmény azonban igazolta a vállalkozás létjogosultságát, a süti finom lett, csak így tovább!

A következő recept alapján dolgoztak:

A tészta:

40 dkg lisztet,

fél mokkáskanál sütőport és

6 dkg porcukrot egy tálba szitáltak, hozzáadtak

egy csipet sót, majd mindezeket elmorzsolták

16 dkg margarinnal. Az előzőleg

2 evőkanál tejjel elkevert és feloldott

fél mokkáskanál porélesztőt elkeverték

2 púpos evőkanál tejföllel (lehet több is, ha szükséges),

2 tojás sárgájából és összegyúrták, majd fél órát pihentették. Közben elkészítették a tölteléket:

1.5 dl tejet felforraltak

20 dkg cukorral,

2 csomag vaníliás cukorral és

egy citrom reszelt héjával. Kétfelé vették és egyikhez

25 dkg darált mákot, a másik részhez

25 dkg darált diót öntöttek és főzték még 1-2 percig. Hagyták kihűlni, majd következett a töltés. A tésztát 26 részre osztották, mindegyiket kissé oválisra nyújtották, széleit bekenték tojásfehérjével. A töltelék ráhelyezése után feltekerték, kifliket formáztak, tepsibe hyezték őket. Először tojás sárgájával, majd szikkadás után fehérjével kenték át őket, picit megszúrkálták, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütötték.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.