Azt hiszem, megtaláltam. A rebarbara tökéletes felhasználási módja. A kompóttal egyszer már tavaly is próbálkoztam, de annak lekvár lett a vége... Ami nem lett olyan nagy baj, de a cél mégsem ez volt. Ezúttal jobban figyeltem. A rebarbara ugyanis olyan pillanatok alatt fő meg, hogy nagyon résen kell lenni. Gyakorlatilag, ha hideg vízbe teszzük fel főni, akkor mire forr a lé, addigra kész is van. És ezután is jobban tesszük, ha elkezdjük nyomban hűteni, mert ha még sokáig áll a forró vízben, képes és szétesik, aztán megint lehet belőle lekvár... De ezúttal ügyes voltam, a kompót tökéletes lett. Az édes lé behízelgőbbé tette a rebarbara savanykás ízét, miközben kellemesen pikánssá is vált közben. Egy kis vaníliás mascarponéval és eperrel pedig kifejezetten remek desszert vált belőle.
Kb 0.5 kg rebarbarát megtisztítottam, ami azt jelenti, hogy a két végét levágtam, a vastagabb rostos külső részeket pedig lehúztam, majd kb 2-3 centis darabokra vágtam. Hideg vízben tettem fel főni
2 evőkanál barna nádcukor,
némi frissen reszelt gyömbér és
löttyintésnyi narancslikőr társaságában. Mikor a lé felforrt levettem a tűzről és hideg vízbe állítva hűteni kezdtem, amit aztán a hűtőszekrényben folytattam. Önmagában is fogyasztható, de a
2 csomag (bourbon)vanilás cukorral kikevert
25 dkg mascarponéval és az eper díszítéssel tovább gazdagítható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.