A tejberizs nem az én műfajom... Nem, mintha nem szeretném, de, nagyon is, de valahogy nem igazán szokott olyanra sikerülni, ahogyan én szeretem. A rizsszemek legyenek puhák, legyen sűrű, szinte pudingos "szaftja", ne legyen se kemény és száraz, se nyúlós és folyékony... Ez sem lett tökéletes, de azért jól esett, rájártam. Igen, én egyedül, valahogy senki sem kattant rá. Ezzel együtt sem elrettentésnek szánom a posztot, de hát ez volt a helyzet. Persze, ha jobban belegondolok, számíthattam volna rá. A fiam nem nagyon eszik meg semmi ilyen "nyilem-nyalom" dolgot, férjnek a tej sok benne. Hogy a lányom miért nem ette, azt nem tudom. 

A rizs -folyadék arányt már többször leellenőriztem, az 1:5 általánosan elfogadottnak tűnik. Tehát 

20 dkg (lehetőleg kerek szemű) rizshez

1 liter tej jár. Amiből az első két deci lehet víz is, míg az utolsó kettő inkább tejszín, én legalábbis így csináltam. Az elején még lelkesen kevergettem a 

csipet sóval és

a néhány evőkanál cukorral, később már csak hagytam főni a saját levében. No meg 

vaníliával, igazival, mert ebbe azért kell. Ha kihűlt, gyümölccsel rétegezzük, ízlés és idény szerint. Jelen esetben némi barna nádcukorral és vajjal és fahéjjal karamellizált szilvával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.