Végre. Már hetek óta szerettem volna megsütni, de valahogy sosem jött össze. Igazából nem is tudom, miért vágytam erre ennyire, hiszen elvileg én nem is annyira szeretem a diós süteményeket. Ráadásul nem is sütöttem még soha, tehát rizikója is volt a dolognak. De csak volt, mert igen jól sikerült. Annak ellenére, hogy a hozzá kínált vaníliasodó a sietség miatt egyszerűen mint híg, zacskós puding került elkészítésre. No, majd legközelebb lesz igazi sodó is. Mert lesz legközelebb! Tényleg nagyon finom lett!
A kelt tészta ugyanúgy készült, ahogyan a túrós bélesnél már leírtam, tehát:
50 dkg lisztet kimérek, átszitálom, majd elveszek belőle 3 evőkanálnyit a kovászhoz, amit
1 dl tejből,
2 dkg élesztőből és
1 dkg cukorból készítek el. Amíg felfut, addig
2 tojás sárgáját kikeverek
4 dkg cukorral
egy csipet sóval és felengedem
2 dl tejjel. Ezután az összes hozzávalót a liszthez keverem és jól megdagasztom. Ha már jó szálas a tészta, akkor adok hozzá
6 dkg puha vajat és ezzel is jól átdagasztom, majd 1 órán át kelesztem. Ekkor kicsit átgyúrom a tésztát, majd kb 2 cm vastagra nyújtom és egy pogácsa szaggatóval kiszaggatom. A kapott korongokat olvasztott vajjal megkenegetem és
darált dió (kb 20 dkg) és cukor (kb 15 dkg) keverékében meghempergetem. Egy alkalmas méretú tepsibe, vagy tortaformába rakosgatom a darabokat, minden szintet is alaposan megszórok még töltelékel és vajjal meglocsolom. Ha összeraktam, akkor még egy fél órát kelesztem, majd megsütöm.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.