Ez a múlt héten sütött vörösboros sütemény testvére, csak ezúttal a bor helyett a banán az ízesítő anyag. Ízlések és pofonok, hogy kinek melyik ízlik jobban, de ez sem sokáig száradt a konyhapulton...
Viszont legközelebb vagy másik formában sütöm, vagy csökkentem az adagot, mert az őzgerinc formámból nagyon ki akart mászni.
25 dkg vajat (vagy margarint) habosra keverek
20 dkg barna nádcukorral (lehet sima is), majd
3 tojással is. Villával összenyomkodok
3 nagy érett banánt és a keverékhez adom. Összekeverem a száraz hozzávalókat,
30 dkg lisztet,
1 teáskanál kakaót,
1 kevés fahéjat,
1 csomag sütőport és mindezeket a nedves keverékhez szitálom.
10 dkg csokit (jellemzően ét, de ez most tej lett) feldarabolok és a tésztához adom.
Mint már fent írtam, kivajazott, lisztezett őzgerinc formába tettem, de elég sok lett bele, legközelebb azt hiszem a koszorú fomát kell inkább választanom. 175 fokos sütőben kb egy óra, de a biztonság kedvéért tűpróbával ellenőrizni!
Ha kihült, mehet rá csokibevonat és tetszőleges díszítés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.