Ez az étel nálunk császármorzsa néven futott, de mint megtudtam, az igazi császármorzsa az nem búzadarával, hanem csak liszttel készül. Óvatos duhaj lévén a feles megoldásig jutottam az újítás során, nekünk így is nagyon ízlik. Nagy kedvenccé nőtte ki magát nálunk, mondjuk egy kiadós bableves után...

15 dkg búzadarát összekeverünk

15 dkg liszttel,

5 dl tejjel és kb 1 órán át állni hagyjuk. Ezután teszünk hozzá

egy csipet sót,

4 tojás sárgáját,

2 csomag vaníliás cukrot (vagy cukor és igazi vanília) és öszekeverjük. A

4 tojás fehérjét habbá verjük és óvatosan a masszába forgatjuk. Közben egy jó nagy teflonserpenyőben

vajat olvasztunk majd ráöntjük a tésztát. Egy darabig hagyjuk sülni, majd egy fa lapátkával elkezdük vagdosni, kevergetni folyamatos vaj hozzáadásával, a kívánt morzsás állag és arany szín eléréséig.

Porcukorral és baracklelvárral kínáljuk, bár az én fiam a málnaszörpre esküszik.

A kínai kel egy másik felhasználási lehetősége. Egyszerű, friss, ropogós. Önálló vacsorának is jó, sajtokkal nagyon finom, de akár húsok mellé köret is lehet.

25 dkg kínai kelt felkockázunk, majd

25 dkg almát szintén. Ha az alma héja még roppanós és hibátlan, akkor akár meghámozni sem muszáj. Az öntethez összekeverünk

1 dl narancslét (akár frissen facsart, akár dobozos)

1 dl tejföllel (vagy joghurtttal),

sózzuk, borsozzuk. Édesíthetjük is

1 kiskanál mézzel, de akár a gyümölcsök édessége is elegendő lehet. A hozzávalókat összekeverjük és kész, azonnal fogyasztható.

Már többször hallottam Limara pékségéről, de eddig valahogy mégis kimaradt, hogy komolyabban körülnézzek nála. Most azonban megtettem és szemem szám tátva maradt a gyönyörűségtől. Különösen így, hogy ebben a sütögetős hangulatban vagyok már hetek óta. Hirtelen felindulásból és mert más hozzávaló nem is nagyon volt éppen itthon, ezeket a sajtos bagettkéket választottam. Ja, amúgy bajor sörperec keresésével indult az egész. Majd jön az is előbb-utóbb...

Egy jótanács.  A család 3/4-e már langyosan nekiesett, de az igazi egy óra múlva lett, mikor a lányom hazaért. Várjuk meg, amíg kihűl!

1.5 dl langyos tejben, amit 

1 kiskanál cukorral édesítettem, felfuttatok

2 dkg élesztőt. Ezt azután

50 dkg liszthez adom (eredetileg kenyérliszttel (BL 80) írja a recept, de nekem csak sima (BL 55) volt itthon), valamint

1.5 teáskanál sót,

0.5 dl olajat és

kb 1.5 dl langyos vizet. A szokásos kenyértésztánál lágyabb tésztát dagasztunk, majd egy órán át kelesztjük. Ezután gyengén átgyúrjuk a tésztát és 9-10 egyenlő részre osztjuk, majd negyedórát pihentetjük. Ekkor a kis kupacokat egyenként kinyújtjuk, kb 6 cm széles csíkokra, majd feltekerjük őket és tepsibe tesszük (én mostanában szinte mindig szilikon lappal bélelem ki). Újabb 1 óra kelesztés következik, majd sajttal megszórom, vízzel megspriccolom és mehet a gőzös sütőbe 200 fokon 30 percre (eredetileg 20 perc volt írva, nálam az kevésnek bizonyult). A végén még egy kis vízzel meg lehet spriccolgatni. És megvárni, míg kihül!! :)

Sokan nem ismerik még a kínai kelt, pedig sokoldalúan használható és igen finom zöldségféle. Ebben a levesben egyéb zöldségekkel együtt szerepel és fantasztikus ízek varázsolódnak elő belőlük egy kis citrom és rozmaring segítségével.

2.5 dkg vajon elkezdek pirítani

1 fej nagyobb kockákra vágott hagymát,

sózom, utána jöhet a

15 dkg félbe vagy negyedbe vágott és szeletelt sárgarépa,

5 dkg petrezselyemgyökér,

10 dkg brokkoli felszeletelt szára, majd

20 dkg kínai kel friss ropogós levélnyelei felkockázva. Hozzáadok

1 evőkanál lisztet, ezzel is átpirítom kissé, majd felöntöm vízzel. Ízesítem

2 leveskockával, borssal és pár levélke rozmaringgal (óvatosan adagoljuk, ne vegye át teljesen a hatalmat!). Ha már forr pár perce, akkor jöhetnek bele a brokkoli rózsák, majd a kínai kel csíkokra metélt fodros levelei. Belekeverünk

2 dl tejfölt, ezzel is átforraljuk, 

pár csepp citromlével ízesítjük és

petrezselyem zölddel díszítjük.

Arra kell vigyázni, hogy a zöldségféléket ne főzzük túl!

A császár (ill. dara) morzsa megjelenésig a gyerekek első számú kedvence volt tartalmas levesek után. Azóta ugyan trónja megingott, de még most is gyakran szerepel a kívánságlistán.

És pont a császármorzsa-daramorzsa közötti különbség felfedezésének hatására a túrógombóc elkészítési módján is változtattam egy picit. Itt is kicseréltem a dara egy részét sima lisztre és sokkal könnyedebb, puhább, szaftosabb lett a gombóc!

3 nagy tojás sárgáját és 1 fehérjét

1-1 csipet sóval és cukorral kissé felverek, majd összekeverem

kb 15 dkg  10 dkg búzadarával,

5 dkg lisztel és

50 dkg túróval. 1 órát állni hagyom, majd a megmaradt

2 tojás fehérjét felverem és óvatosan a masszához adom. Nedves kézzel gombócokat formálok (nem egyszerű, mert lágy és ragadós a tészta!) és forró vízben kb 15 percig főzöm (de ne zubogjon nagyon, inkább csak bugyogjon egy kicsit!). Közben

5 dkg vajon, vagy olajon megpirítok

5-10 dkg zsemlemorzsát (attól függően, mennyire szeretjük) és a leszűrt gombócokat pár percnyi állás után ebben megforgatom. Mi porcukorral és tejföllel esszük.

A gulyáslevest mindenki szereti, gulyáslevest mindenki tud főzni. Lehet hétköznap a menzán és lehet szombaton este vendégeknek bográcsban. Gulyáslevest lehet marhából, sertésből, akár még csirkéből is. A gulyás leves az igaz magyar. A gulyásleves jó.

Ez egy hétköznapi változat csak úgy.

5 dkg sertés zsíron (vagy olajon) kicsit megpirítok

1 kiskanál kömyénymagot, majd rádobok

1 fej apróra vágott hagymát, majd

kb félkilónyi kis kockákra vágott sertéshúst.

Sózom, kicsit átpirítom a húst és ezután jöhet

1 kiskanál pirospaprika. Teszek még hozzá

1 gerezd fokhagymát átnyomva,

1 kis darab babérlevelet,

1 paradicsomot és

1 paprikát nagyobb darabkra vágva. Fedő alatt puhára főzöm a húst, ezalatt sűrű szaft képződik alatta. Ekkor felöntöm vízzel  és beleteszek

25-30 dkg vegyes zöldséget (sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, kelkáposzta) kis kockákra vágva, később ugyancsak

25-30 dkg-nyi krumplit szintén kockázva. Legvégül

1 tojásból és lisztből készült nokedliket szaggatok bele (a csipetke időigényessége miatt csak a bográcsos változathoz jár :) )

Beállítjuk a leves sósságát és készrefőzzük. Vágott petrezselyemmel díszíthetjük, ízlés szerint erős paprikával "magyarosítjuk". Friss kenyérrel kínáljuk.

Van nekem egy Zöldséges ételek című szakácskönyvem, amiből jó pár ételt kipróbáltam már. Ez pedig nem csak kipróbált, de nekem az egyik kedvenc is, a család pedig megeszi... No dehát kell a változatosság, végülis még így is jobb vagyok, azt hiszem, mint a menza...

A sajtgaluska elkészítésével kezdjük, mert ennek kell egy kis idő.

5 dkg puha vajat habosra keverünk

1 tojással, majd hozzáadunk

kb 5 dkg búzadarát (a pontos mennyiség függ a tojás nagyságától) és

4 dkg reszelt sajtot és fűszerezzük

sóval, borssal, reszelt citromhéjjal (ne hagyjuk ki, hihetetlen illata, zamata lesz tőle!) A masszának sem túl lágynak, sem túl keménynek nem szabad lennie. 15-20 perc pihentetés után sós fízben kifőzzük a kiskanállal kiszaggatott galuskákat.

A leveshez

50 dkg póréhagymát vastagságtól függűen félbe, vagy négybe vágunk, majd felkarikázunk,

2 dkg vajon pirítani kezdjük. Beledobunk

10-15 dkg fagyasztott borsót is, majd

sózzuk, borsozzuk és ha a hagyma megüvegesedett, akkor felöntjük vízzel. Teszünk bele

2 leveskockát (ízlés szerint zöldség vagy valamilyen húsleves) és kb 15 percig főzzük. Mikor már majdnem kész

frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. A sajtgaluskákkal tálaljuk.

A padlizsánkrémhez, avagy vinetához egy kamaszkori családi nyaralás emléke kapcsolódik. Erdélyben jártunk és az egyik kempingben összebarátkoztunk egy romániai magyar családdal, akik szintén ott nyaraltak. Ők kínáltak meg minket ezzel az étellel, ami bizony nagyon jólesett a napok óta tartó szalámizás után. Ők meg persze a szaláminak örültek. Tőlük származott egy recept is, ha jól emlékszem, de arra én már nem emlékszem. Majd jön Cérnamama és leírja, hogyan is volt az :)

Ezt a mostanit mindenesetre én kísérleteztem ki pár év alatt. Régebben nyersen reszeltem bele a hagymát, fokhagymát, de úgy adott esetben nagyon erős tudott lenni. Így tavaly óta a hagymá(ka)t megdinsztelem előszőr, sőt az sem baj, ha a vöröshagyma megszínesedik egy kicsit és előjön az édeskés íze is...

Faszénparázs híján a padlizsánokat sütőbe dugom kb 1-1.5 órára 200 fokon. A rácsra alufóliát teszek, mert néha hajlamosak levet ereszteni, ami jobb, ha nem a sütő aljába csorog. Ha megsültnek nyílvánítom őket (megráncosodnak, összeesnek, netán felrobbannak - ezt megelőzendő estleg villával meg lehet szurkálni őket egy kicsit), akkor a ráccsal együtt kiveszem őket, alufóliával, konyharuhával betakargatom őket és pár percig pihentetem őket. Így hűlnek is egy kicsit és a héj könnyebben leválik a zöldségről.

Hámozás után nekem

90 dkg lett a padlizsán, ehhez tettem én

30 dkg vörös és

4 dkg fokhagymát elősütve (a férjem szerint ez sok, legközelebb valamivel kevesebbel csinálom), ahogyan már a bevezetőben is írtam.

szórtam hozzá néhány szem borsot, vegyesen feketét, zöldet és vöröset és természetesen

megsóztam

majd belenyomtam egy kis citrom felének a levét. Ekkor jöhetett a merülö mixer és a pürésítés. Ezután

1 dl jó minőségű olívaolajat lassan hozzácsorgatva az egészet habosra kevertem. (Férj szerint túl habos lett, ő rusztikusabban szereti.)

Szerintem pirított rozskenyérrel a legjobb.

A fenti mennyiségből kb 3 lekváros üvegnyi krém lesz. Nem fog ránk romlani...

Ez egy igazi őszi-téli recept (tavasziasabb hangulatban nézd meg ITT), amit általában az első finom hazai almával kezdek készíteni még szeptemberben, aztán kitart egész télen át, míg meg nem érkeznek a friss zöldségekből készült ételek... Régebben csirkemellel készítettem, de az a helyzet, hogy nálunk az egyik gyerek szinte csak a csirkemellet szereti, a másik meg csak azt nem. A pulykacomb viszont mindkettőjük számára vállalható kompromisszum. És tulajdonképpen lehet, hogy jobb is így...

60 dkg pulykacombot (vagy csirkemellet, vagy kicsontozott csirkecombot) lehártyázunk és apró kockákra vágunk, majd

2 dk vaj és 2 dkg olaj keverékén sütni kezdjük. Ezután

sózzuk, borsozzuk, majorannázzuk (kevés kakukkfű sem rontja el) és előbb fedő alatt saját levében pároljuk, majd zsírjára sütjük (csirkemell esetében inkább csak hirtelen megsütni, párolni nem kell). Ha kész, akkor a húst kiszedjük egy tálra, a serpenyőbe teszünk

1 ek vajat (vagy olajat) és elkezdünk rajta pirítani

30 dkg nagyobbacska kockákra vágott hagymát. Ha a hagyma már kezd színesedni, akkor megsózzuk egy kicsit, majd következik a

30 dkg hámozott, kisebb kockákra vágott alma, amivel együtt tovább pároljuk a hagymát. Mikor már majdnem kész, visszatesszük a serpenyőbe a húst is és pár percig még együtt pároljuk, sütjük, miközben megkóstolgatva beállítjuk a végső sósságot fűszerességet. Akinek ez így száraznak tűnik, az a végén egy kis folyadék hozzáadásával összepárolhatja. A víz is megteszi, de ha akad egy kis húsleves, netán egy kis fehérbor, akkor ezek nagyon jó ízt tudnak még hozzá tenni. Pirított burgonyát, vagy krumplipürét szoktam köretként készíteni hozzá. Ez nálunk kb. 5 adag.

Az úgy volt, hogy ismét szembesültem a hűtőben egy túróval, aminek vészesen közeledett a szavatosági idő lejárta. A piacon pedig azzal, hogy vége a szilva szezonnak, talán most utoljára lehet még szilvát venni (mármint helyit). És mert a múlt héten a kollaganőm szakácskönyves polcára lesve pont egy túrós-szilvás lepényen akadt meg a szemem, úgy éreztem, itt az idő... Megint Andi konyháján találtam meg a megfelelőnek tűnő receptet, ajánlom a hölgyet mindenkinek! Mindenesetre én nem mertem sütőpor nélkül elkészíteni és egyre világosabban látom, hogy be kell szereznem egy 20x30-as méretű tepsit, mert ez valami sztenderd süteményes méretnek tűnik, nekem meg csak kisebb, vagy nagyobb van. Ezúttal a kisebbet választottam, így egy kicsit magasabb lett a tészta és tök jó túrógombóc ízű, szilvás öntettel.

15 dkg vajat habosra keverünk

20 dkg porcukorral, adunk hozzá

egy csipet sót, majd tovább keverjük

25 dkg túróval és

4 tojással, amiket egyenként adunk a tésztához. Következik

2 dl tejföl,

1 cs. vaníliás cukor,

reszelt citromhéj. Legvégül

25 dkg lisztet adunk hozzá, amit előzőleg

1 kiskanál sütőporral kevertünk össze. A masszát öntsük egy 20x30-as méretű tepsibe (vajazzuk ki, vagy tegyünk bele sütőpapírt).

35-40 dkg szilvát magozzunk ki, nagyságtól függően felezzük, negyedeljük és nyomkodjuk a tésztára. Szórjuk meg

cukros fahéjjal (nekem pont kifogyott a fahéjam :( ) és 175 fokon kb 40 percig süssük. (tűpróba!)

2011. 09. 03.

Megsütöttem újra, de véletlenül egy egész zacskó sütőport tettem bele... Egész más jellege lett így a dolognak, de így sem rossz :)

Mióta megnyitott nálunk is az egyik hiper-szuper, azóta mi is hozzájuthatunk jó minőségű borjúhúshoz, ami ráadásul az egyik közeli városból származik. Az ára viszont elég húzós. De ha kivárjuk, hogy a szavatossági idő vége felé leárazzák, akkor már kifejezetten jutányosan lehet hozzájutni. Ez történt ezúttal is, szép szeletelt borjúcombot vettem. És mert a "borjú bécsi" is egy régi álom, hát emellett döntöttem. És hogy a bécsi fíling még erőteljesebb legyen, ezért köretként a burgonya saláta mellett döntöttem, amit Mágnes Dóránál láttam nem is olyan régen.

Először a salátát készítettem el, még reggeli után, mert ennek hűlnie és összeérnie kell.

1 kg burgonyát héjában, erősen sós vízben megfőzök, majd ha megpuhult kis időre hideg víz alá teszem őket (így meghűl egy kicsit és a héja is könnyebben lejön, de elég meleg marad ahhoz, hogy magába szívja az ízeket). Közben apró kockákra vágok

1 fej lilahagymát és

2-3 csemege uborkát. Elkészítem az öntetet is

1 kis tubus majonézből,

2.5 dl tejfölből,

1 kiskanál mustárból és

1 dl csemege uborka léből, valamint

sózom, borsozom és egy csipet cukrot is teszek bele. A krumplit hámozás után kockákra vágom és összekeverem az öntettel. Legalább 2-3 órára hűtőbe teszem, de igazán jó csak másnapra lesz...

A borjú bécsi pedig igazából egy jó kis rántott hús, amihez vékonyra szeletelt és alaposan kiklopfolt borjúcombot használunk, amit a szokásos módon előbb lisztbe, majd egy kevés teszínnel felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatunk. A panírt alaposan nyomogassuk rá (ne kérdezzétek miért), majd forró, bő olajban süssük meg a szeleteket. Citromszeletekkel díszítsük, amivel ki ki meg is csepegtetheti a saját adagját.

Kitört rajtam a sütési láz. Érdekes módon, ezúttal inkább a sós dolgokra vagyok rákattanva. Sőt, odáig merészkedtem, hogy ezúttal pogácsát süssek, pedig ez nem az én világom. Próbáltam néhányszor, de nem igazán sikerültek. Ráadásul anyukám és anyósom mellett a férjem is nagyszerű pogácsákat tud sütni, úgyhogy a család pogácsa ellátása nélkülem is megoldott volt. De most jött az ihlet, hogy kezdeni kéne valamit azzal a maradék ricottával. Találtam is receptet, de bajban voltam. Mert élesztős volt a recept, amit elvileg meleg helyen kelesztünk, ő meg hűtőbe tette és hajtogatta. Tudtam, hogy itt és most döntést kell hoznom és én már megint a középutat választottam. Nem tettem ugyan hűtőbe (csak az első kanyarra, de a férjem rám ijesztett), de melegre sem és hajtogattam is... A végeredmény, bár nem lett olyan szép magas, mint Csicseriborsóé, íze és állaga egyöntetű sikert aratott.

..tudok pogácsát sütni, tudok pogácsát sütni...

50 dkg lisztbe belekevertem

1 cs. szárított élesztőt (11 gr-os), majd

25 dkg ricottával,

25 dkg vajjal,

1 tojással,

1 dl tejjel

1 kiskanál cukorral és

1 evőkanál sóval összegyúrtam. És mint írtam, az első félórás körre hűtőbe tettem. Aztán kivettem, átgyúrtam, kinyújtottam és 9-be hajtottam. Újabb félóra pihenő a konyhában, majd újra kinyújtás, 9-be hajtás, félóra pihenő. Ezután már a végső nyújtás következett, a tészta berácsozása és kiszaggatása, tojással bekenés, majd sajttal megszórás és sütés. 180 fokon kb fél óra.

Anyukámék ha jönnek, sosem jönnek üres kézzel. Ezúttal (többek között) egy láda alma és a betevő méz adagom érkezett. Az alma valódi jonatán Szabolcsból, aminél lehetnek finomabbak és divatosabbak, de én ezen nőttem fel és így frissiben nekem ez az igazi. Almalevest nagyon ritkán főzök (kb tíz évente egyszer), most azonban nagyon megkívántam. Csak egyszerűen, semmi fakszni, de szerintem nagyon finom lett. Aztán hogy ebben mennyi volt valóban a friss alma aromája és mennyi az én pillanatnyi lelkiállapotom hatása, azt nem tudom. De nekem most ez lett a kedvenc levesem...

4 kisebb almát meghámozok, felkockázok és hideg vízben felteszem főzni. Teszek bele

fahéj darabkákat,

szegfűszeget,

1/4 citromot kettőbe vágva és

4 ek akácmézet. Közben

1 ek lisztet kikeverek

2 dl tejszínnel és a leveshez adom. Ha az alma a kívánt állagúra főtt, akkor kész. Félreteszem hűlni. Ezúttal langyosan ettük, de egy adag maradék a hűbe került, amit másnap én ettem meg és addigra lett teljesen tökéletes...

Ez is a "süssünk a gyerekeknek tízórait" projekt keretében készült. Frissen nagyon jó volt, másnap reggelre azért veszített az élvezeti értékéből, de a nagyüzemi pékségek szintjét még hozta így is. És legalább tudom, hogy mi van és mi nincs benne... A receptet egyébként Andi konyhájában találtam és alkalmaztam változtatás nélkül. Az elkészítés módja pedig a pizzás csigához igen hasonlóan történt mindenben.

3 dkg élesztőt felfuttattam

1 dl langyos tejben, amit

1 kiskanál cukorral édesítettem.

50 dkg lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam az élesztős tejet,

2 dl tejfölt,

1 tojást,

7.5 dkg vajat,

1.5 dkg sót. A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd duplájára kelesztettem. Kinyújtottam és a következő tölteléket tettem bele:

2 dl tejföllel megkentem a tésztát

15 dkg apróra vágott sonkával és

15 dkg reszelt sajttal megszórtam, majd feltekertem a tésztát és 1 cm-es szeletekre vágtam.

Szilikon lappal bélelt tepsibe tettem a csigákat (nekem pont 20 db lett) és 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Mint már említettem, nálunk abszolút nyerők a krémlevesek. És mivel másként elég nehéz a nagyobbik gyerekbe zöldségfélét tuszkolni, így már csak egészségügyi megfontolásokból is, szinte hetente előkerülnek ezek a levesek különböző variációkban. Ráadásul villámgyorsan elkészülnek és finomak is. A cukkiniből készült leves pedig helyból többféle változatban létezik nálam. Legutóbb így készült:

 1 nagy fej hagymát,

60 dkg cukkinit és

20 dkg krumplit felkockázok és a zöldségeket bőven ellepő vízben főzni kezdem

2 db erőleves kockával. Ízesítem

1 gerezd fokhagymával. Ha megpuhultak, belekeverek

2 dl tejfölt és jól összeturmixolom az egészet. Ha szükséges, még

sózom, borsozom esetleg vízzel hígítom és még egyszer összerottyantom a levest.

Pirított kenyérkockákkal és reszelt sajttal kínálom.

Nagyon régen jártunk már Görögországban, ott ismertük meg ezt az ételt. Azóta sokszor és sok helyen ettünk már és én is megpróbálkoztam már vele többféle variációban is. Noha valószínűleg kevéssé autentikus, de ez a változat az, ami végül évek óta kedvelt nyári-koraőszi ételünk lett.

2 fej hagymát apróra kockázunk és

2 ek olívaolajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadunk

2 gerezd fokhagymát, szintén apróra vágva, vagy átnyomva, majd jöhet rá

50 dkg darált hús. Én sertés combot szoktam használni, de lehet vegyesen marhából is, ill. igazán görögösen akár birkából is.

Sózzuk, borsozzuk és kicsit lepirítjuk. Ezután hozzáadunk

5 db hámozott paradicsomot (sajátot használok, amíg van),

2 dl száraz fehérbort (ez elhagyható, inkább csak akkor szoktam, ha egyébként is van kéznél), majd fűszerezzük

kakukkfűvel, rozmaringgal, apróra vágott petrezselyemmel és lassú tűzön, időnként megkeverve hagyjuk párolódni. Ezután

kb 50 dkg padlizsánt felkarikázunk kb fél-egy centis szeletekre és egy serpenyőben olíva olajon megsütjük őket. Elvileg a padlizsánt 20 percig sózva állni kell hagyni, majd a levét leitatni, hogy ne legyen keserű, de én az utóbbi időben el szoktam ettől tekinteni és eddig nem volt ezzel probléma. Meghámozni sem muszáj elvileg, de a gyerekeket zavarni szokta az ételben, úgyhogy én inkább hámozok.

Egy tűzálló tálat kikenek pici olajjal és egy réteg sült padlizsán karikát teszek bele, sózom, borsozom. Erre jön a húsos ragu, aminek a levét elforraltuk, majd újabb réteg padlizsán. Ekkor elkészítem a sajtos besamel mártást:

5 dkg vajat megolvasztok, kicsit forralok is, majd belekeverem az

5 dkg lisztet. Kevergetem, pirítgatom, de nem sokáig, nem kell, hogy színt kapjon a liszt. Ekkor felöntöm

5 dl hideg tejjel és kevergetem, míg elkezd besűrűsödni. Ekkor adok hozzá

5 dkg kocka, vagy tömlős sajtot,

sózom, borsozom és egy pici szerecsendiót is reszelek rá. Pár percig folyamatos kevergetés közben főzöm, ha túl sűrűnek találnám, akkor adok hozzá egy kis vizet. A kész mártást a padlizsán tetejére öntöm és mehet az előmelegített sütőbe, 200 fokon kb fél órára. Sima sós vízben főtt krumplival szoktam kínálni.

Már nem tudom, hogyan került szóba, de valamelyik évben ez a torta lett az ország tortája. Mindenesetre pont akkor történt, amikor a szüleim is nálunk voltak és a gyerekek leadták a rendelést, hogy következő látogatásunkkor anyukám ezt a tortát süsse meg nekik. Megtörtént. Finom volt! De ha a receptet elovassátok, akkor megértitek, hogy miért nem lesz ebből sűrű rendszer :)

No, ez a bejegyzés nem azért született, mert olyan nagy szüksége lenne bárkinek is egy paprikás krumpli receptre, sokkal inkább azért, hogy az örökös mit főzzek kérdésemre ez is a találatok között szerepeljen. Én így csinálom:

5 dkg füstölt szalonnát apró kockákra vágok és elkezdek kiolvasztani. Rögtön teszek hozzá egy csipet őrölt köményt is, mert annak jót tesz a pirítás (de nem szabad hogy látszon az ételben a gyerekek miatt..)

1 nagy fej hagymát és

1 gerezd fokhagymát apró kockákra vágok,

sózom, picikét borsozom is és elkezdem pirítani a szalonna zsírján. Közben

1 paradicsomot és

1 paprikát nagyobb darabokra vágok,

10-15 dkg száraz kolbászt felkarikázok és mindezeket a hagymához adom. Ezután teszek bele

1 teáskanál pirospaprikát és kevés vízzel felöntve pár percig párolom. Közben

1 kg krumplit meghámozok, kockákra vágok és a paprikás alaphoz adom. Ízlés szerinti mennyiségű vízzel felöntöm. Mi közepes lével szeretjük, mikor a lé sűrű és ízletes, de még elég híg a jóízű tunkoláshoz is...

Az utolsó pillanatban adok hozzá

20 dkg virslit és tálalás előtt szerintem érdemes néhány percig pihentetni. Friss, ropogós héjú, belül puha fehér kenyérrel az igazi.

Nálunk ebből az egyszerű, magyaros változat a menő, minden egyéb zöldségféle nélkül, csak és kizárólag a gomba ízére koncentrálva. Amit persze egy kis szárított vargánya hozzáadásával még tovább lehet fokozni.

1-2 evőkanál olajat öntök egy lábasba, majd rádobok

1 nagy fej hagymát apró kockákra vágva majd

50 dkg gombát (fehér és barna csiperkét vegyesen) felszeletve.

Sózom, borsozom, egy fokhagyma gerezdet reszelek bele, majd zsírjára sütöm. Közben

1-2 dkg szárított vargányát (egyéb erdei gombát) langyos vízbe áztatok, majd kis darabokra vágom és a levével együtt a lesült csiperkéhez adom. Arra vigyázzunk, hogy az áztató lé végét ne öntsük hozzá, mert homokos lehet... A levest felöntöm vízzel (ill. ha van, akkor húslével, ez esetben még ízesebb lesz a végeredmény) és amíg felforr, addig

2-3 dkg lisztből

ugyanennyi olajból és

1 teáskanál pirospaprikából rántást készítek. Hideg vízzel hirtelen felhígítom és a leveshez öntöm, majd pár percig forralom. Közben kevés vízzel és a főzőlével hígítok

2 dl tejfölt (esetleg tejszínnel vegyesen) és ezt is a leveshez adom. Még egyszer átforralom.

Apróra vágott petrezselyemmel tálalom. 6 adag lesz belőle.

Egyre nehezebben viselem, ha a gyerekeim bolti vackokat esznek. Márpedig ha éppen nem szendvicset visznek tízóraira, akkor valamilyen bolti péksüteményre esik a választás, amiknek a minősége, frissessége bizony elég változó. Így aztán vettem egy nagy levegőt és az ebédeken túl igyekszem a tízóraikról is magam gondoskodni. Elsőként a pizzás csigára esett a választás, részben azért mert nagy kedvenc, részben azért, mert még sohasem készítettem, de már régóta dédelgetem magamban ezt az ötletet. Így aztán egy szép vasárnap délután recepteket kerestem, gondoltam azokat át és újra, majd megalkottam az én verziómat. Vacsorára készült el és bizony alig sikerült megmenteni a másnapi tízóraira valót...

3 dkg élesztőt felfuttattam

1 dl langyos tejben, amit

1 kiskanál cukorral édesítettem.

50 dkg lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam az élesztős tejet,

1 púpos evőkanál tejfölt,

3 evőkanál olíva olajat,

kb. 1.4 dl langyos vizet

1 dkg sót. A hozzávalókat alaposan összegyúrtamm, dagasztottam. Én szeretem kézzel csinálni és ezt a mennyiséget még nem is nehéz. Bár ahogy régen mondták, dagasztani addig kell, míg a homlokről az izzadtság el nem kezd csöpögni... A cipóvá formált tésztát meleg helyen kb 1 órán át kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket:

1 fej hagymát,

1-2 gerezd fokhagymát apróra vágtam és

1-2 evőkanál olíva olajon megdinszteltem. Hozzáöntöttem

3-4 dl paradicsomlét (nekem ez még az utolsó üveg volt a tavalyi befőzésből) és sűrűre főztem. A vége felé ízesítetem

egy-egy csipet sóval, cukorral, oregánóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, majd hagytam hűlni.

Az időközben megkelt tésztát mégegyszer alaposan átgyúrtam, majd tepsi méretű téglalappá nyújtottamm. Megkentem a töltelékkel és

2-3 dkg parmezán sajttal megszórtam. Ezután tetszés szerint a hosszabb (én ezt választottam) vagy a rövidebb oldal mentén óvatosan feltekerjük. Ez türelem játék, hogy elég szoros is legyen, de ne annyira, hogy a tölteléket kinyomjuk belőle... Az elkészült rudat kb 1 cm vastag szeletekre vágjuk (a mégis kinyomódott tölteléket bele/rákenjük), tepsibe rakjuk és újabb 1 órát kelesztjük.

Sütés előtt minden csigát megszórok

trapista sajttal, összesen kb 20 dkg kellett hozzá.

200 fokos sütőben 15-20 percig sütjük. Gyerekeknek egy pohár tejjel, felnőtteknek rozéval kínáljuk :)

Ezt az ételt anyukám az anyósától, tehát az apai nagymamámtól tanulta. Gyermekkorom egyik kedvence, amit bár én is megfőztem már néhányszor, igazából sohasem lehet olyan, mint az övé... Az idén nálam (legalábbis eddig) teljesen kimaradt, úgyhogy íme az eredeti anyukámtól.

Még egy érdekes emlékem van a töltött paprikáról. Pár éve Hvar szigetén gyaraltunk és egy kis családi vendéglőben ettünk többször is. Mindig valami helyi specialitást. Egyik nap töltött paprikát kínáltak és én kíváncsian rendeltem meg magamnak. Döbbenetes volt megtapasztalni, hogy pontosan olyan volt, mint az anyukámé...

Az úgy volt, hogy megint nem volt semmi ötletem, így aztán megkérdeztem minden környezetemben tartózkodót (élőt és virtuálisat egyarán), hogy ők mit ennének ma délben. Mivel háromból két megkérdezett a brassói aprópecsenyét javasolta, megadtam magam. No meg szeretem is ezt az ételt főzni is, enni is. Aztán kiderült, hogy nincs otthon füstölt szalonna. Találtam viszont kifejezetten húsos bacont. Hm. Azért ez így nem lesz az igazi. Talán, ha egy kis jóféle házizsírral készítem? Alakul. De van itthon gomba is... Mi lenne, ha mégsem brassói lenne... Nos, nem az lett. De ezt nem bánta végül senki sem.

Egy teflon párolóserpenyőben megolvasztotam

5 dkg zsírt és megsütöttem benne

10 dkg csíkokra vágott húsos bacont, majd

20 dkg hagymát és

25 dkg csintén csíkokra vágott gombát. (A többiből hirtelen hamarjában gombalevest készítettem)

Sóztam, borsoztam, majd jöhetett bele a

kb 1 kg seréscomb. Szintén csíkokra vágva természetesen. A párolósepenyőt lefedtem és hagytam szépen előbb levet ereszteni, majd saját levében puhulni, végül zsírjára sülni.

Közben majorannával fűszereztem, ha már brasóinak indult...

Köretként sütőben készíthető sült krumplit készítettem hozzá.

------------------

A fenti adag még az én kamaszgyerekeim étvágyának is sok volt, így a maradékot másnap

1 kiskanál liszttel elkevert

2 dl tejföllel mártásos raguvá alakítottam át, alaposan megszórva apróra vágott petrezselyemmel. Ebben a formájában párolt rizst kínáltam hozzá.

A recept ihletadója Stahl Judit citromos csirkéje volt, de én valahogy ódzkodom a csirke egyben sütésétől. Ezért aztán én darabolom, vagy eleve csak részegységekből készítem. Viszont ez a citromos íz tényleg zseniális, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki akár egy sült csirke erejéig is szívesen kikacsingat a hagyományos, megszokott ízeken kívülre.

Kivajaztam egy sütőedényt és 

1 citromot, amit előzőleg alaposan megmostam, felszeleteltem és az edény alján egyenletesen elhelyeztem, majd

1 fej fokhagymát gerezdekre bontva szintén. Csak most a képeken szembesültem azzal, hogy én ezúttal az

1 fej vöröshagymát kifelejtettem belőle, tehát az is mehet bele karikákra szelve (de tény, hogy nélküle is jó lett).

A csirke darabokat

sóztam, borsoztam és a citromos-hagymás alapra fektettem.

Előmelegített sütőben (220 fokon) kb 1 órát sütötem. Közben időnként meglocsolgattam a húst a keletkező lével. Pirított krumplit készítettem hozzá.

Ez az a tipikusan maradékból készíthető étel, amit az ember időnként hajlandó nem csak maradékból, hanem önmagáért is elkészíteni. Ezúttal ugyan nem ez történt, mert már a pörkölt készítésekor tudtam, hogy ebből bizony maradni fog. Ha pedig marad, akkor húsos palacsinta.

Ebből az ételből két változat is létezik, a rántott és a mártásos. Én az utóbbi híve vagyok, nem is beszélve arról, hogy mennyivel egyszerűbb elkészíteni. Amiből viszont nem engedek, sem az egyszerűség, sem a gyorsaság kedvéért, az az, hogy nem vagyok hajlandó darált húsból készíteni. Ettem már több helyen ilyet, egyszerűen össze nem hasonlítható azzal, ha az ember utólag, már a kész pörköltet darálja, vagy turmixolja le.

A receptközléssel pedig bajban vagyok. Mert először is készült egy pörkölt, pontosabban paprikás, amit

1 teáskanál liszttel,

1 teáskanál pirosarannyal,

1 evőkanál mustárral,

némi sóval és borssal dúsítva összerottyantottam. Amennyiben csirkéből készítem, egy kis curryt is szoktam bele tenni. Eztán a sűrűjét kiszedtem és leturmixoltam. Nem kell feltétlenül egyneműre, lehet darabkás és krémes egyszerre. 

Közben megsütöttem a palacsintákat (nekem 30 dkg lisztből és 2 tojásból 14 darab lett) és megtöltöttem őket a húsos krémmel. A kimaradt kevés húst még beleturmixoltam a mártásba, besűrítette és még gazdagabbá tette az ízét.

Ezután már csak anyi volt hátra, hogy a palacsintákra pár kanál mártást locsolva összeforrósítsam őket a sütőben. Aztán ki-ki ízlés szerinti mennyiségű mártással eheti is.

Mint tudjuk, a pörkölt és a paprikás, az nem ugyanaz az étel. Nem vagyok szakértő a témában, ezért egyszerűen magamévá tettem egy nekem tetsző elméletet erről, ami történetesen a Lajos Marié. Eszerint a pörköltnél a húst pörköljük a forró zsiradékon, adott esetben a hagymát is csak később tesszük hozzá, a paprikásnál viszont először készítünk egy paprikás, hagymás alapot, majd ebbe tesszük bele a húst és bővebb lében főzzük, pároljuk puhára. Én aztán még tovább mentem a kétféle étel megkülönböztetésében, ahogy ez majd a receptjeimből kiderül.

Tehát a paprikás:

1 nagy fej hagymát és

1 gerezd fokhagymát apróra vágok és a hústól ill. kedvtől függően

2 evőkanál olajon, ill. kacsa, liba, vagy disznózsíron párolni kezdem.

sózom és amikor kezd levet ereszteni, akkor

1 teáskanál pirospaprikával meghintem, majd felöntöm kb 1 dl vízzel.

pici borsot is szórok rá és pár percig forralom. Ezután beleteszem a 

kb 1 kg-nyi tetszés szerint darabolt húsfélét (csirkét, borjú, vagy sertés combot) és szép lassan, fedő alatt puhára párolom. Közben

1 csapott teaskanál lisztet kikeverek

3 dl tejföllel, majd a már majdnem kész húsra öntöm. Óvatosan, rázogatva keverem, mégegyszer kiforralom, szükség esetén víz hozzáadásával, vagy elforralásával a kívánt sűrűséget beállítom.

Jellemzően nokedlivel tálalom.