Na, ez az az olasz étel, ami tulajdonképpen nincs is. Mi a családban ráadásul milánóinak hívjuk, ami pedig tényleg egy másik étel. De ilyen apróságokkal egy családi menzán nem foglalkozunk, ezt az egész család szívesen eszi. És ha autentikusnak nem is lehet nevezni, azért az olaszos hangulat átjön így is...

1 fej hagymát apróra vágunk és

kevés olíva olajon pároljuk. Hozzáadunk

25-30 dkg lereszelt (vagy aprítógéppel felaprított) vegyes zöldséget (sárgarépa, petrezselyem, zeller),

sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele

2-3 gerezd fokhagymát, majd mehet bele

50 dkg darált sertéshús (vagy marha, de legjobb vegyesen). Egy darabig saját levében pároljuk, majd adunk hozzá

1 kisdoboz paradicsompürét és

2 doboz hámozott paradicsomot. Aztán főzzük, főzzük és főzzük. Ez az az étel, aminek nagyot jót tesz, ha sokáig főzzük. Ha késznek nyilvánítjuk akkor fűszerezzük

oregánóval, bazsalikommal, kakukkfűvel.

Spegettivel, reszelt sajttal (parnezánnal) tálaljuk.

Milyen jó is az, hogy a kolleganőimmel nem csak szakmai dolgokról beszélgetünk, hanem arról is, hogy ki mit evett, főzött a hétvégén... :) Így merült fel a fokhagymás sajtkrémleves ötlete is. Aztán hazajövök és mit találok a hűtőszekrényben? Mindenféle sajt maradékokat. Innen már nem volt kérdés a napi menü leves része.

3 dkg vajon egészen világosra pirítok

3 dkg lisztet, belereszelek

1-2 gerezd fokhagymát, majd felöntöm

1.5 dl tejszín,

1.5 dl tejföl,

2 dl tej valamint

5 dl víz keverékével. (Az arányokon nyugodtan lehet változtatni) Folyamatos kevergetés közben beledobtam

1 leveskockát, majd

15 dkg (tetszőleges) sajtot, amit előzőleg lereszeltem. Fűszereztem

sóval, borssal, szerecsendióval.

Pirított kifli karikákkal kínáltam.

A hétvégi dőzsölés után jól kitartottak a maradékok, de a levesből keddre már nem maradt. Maradt viszont a raguleveshez vásárolt kelbimbóból egy jó maréknyi. Eszembe jutott, hogy egyszer régen főztem már kelbimbóból levest és akkor azt olvastam, hogy jól passzol hozzá a szalonna. Mondjuk azon azért elgondolkodtam, hogy vajon valóban ízében jó-e hozzá, vagy csak a téli hangulat miatt... De ezen most nem értem rá sokat morfondírozgatni, mert gyorsnak kellett lennem. Úgyhogy már vágtam is a szalonnát, lesz, ami lesz... Jó lett!

2 dkg szalonnát apróra vágunk és kisütjük. A keletkező zsírra dobunk

1 fej hagymát apróra vágva, és

pár szem egész borsot, majd

egy marék (kb 10 dkg) kelbimbót négybe vágva,

egy szál (kb 10 dkg) sárgarépát félbevégva, szeletelve,

egy közepes (kb 10 dkg) krumplit felkockázva és kicsit együtt pirítjuk őket. Belereszelünk

1 gerezd fokhagymát, felöntjük vízzel, dobunk bele

1 leveskockát és készre főzzük. Ízlés szerint még

sózzuk, borsozzuk,

petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Volt már, aki hitetlenkedet a hozzávalók hallatán, de eddig még mindenkit sikerült meggyőzni. Ez is az ünnepi repertoárban van, aminek nincs különösebb oka, egyszerűen így alakult. Talán azért, hogy a sertés (camambertes szűzérmék) és a marha (tárkonyos borjúraguleves) mellett a szárnyasok is képviseltessék magukat a menüben...

Fél kiló csirkemellet picikre felkockázunk és

szójaszószban pácoljuk, majd tetszőleges idő múlva forró serpenyőben, kis adagokban hirtelen megsütjük.

A ragu:

két fej hagymát durva kockákra vágunk és

olajon elkezdjük pirítani.

Sózzuk, 

szójaszósszal meglocsoljuk,

friss gyömbért reszelünk rá,

curryvel megszórjuk,

citromlé és méz jöhet méghozzá, ízlés szerint. Ezután hozzáöntünk

egy kukoricakonzervet, majd hozzáadunk

egy (vagy kettő) nagy banánt felkockázva. Kis ideig még együtt pároljuk a hozzávalókat, majd hozzá keverjük a korábban megsütött húst is. Még egy kicsit rotyogtatjuk, szükség esetén fűszerezzük. Sima párolt rizzsel szoktuk enni.

Hosszú évek óta születésnapok, névnapok elengedhetetlen ünnepi eledele nálunk. Az ünepi ételek fontos jellemzője pedig az, hogy csak ünnepi alkalmakkor készítjük és már mindenki alig várja, hogy újra ehesse. Nem tudom, hogyan lett ez az étel azzá, de mindenki rajong érte a szűkebb és tágabb családból egyaránt. Ráadásul előző nap is előkészíthető, így az aktuális nagy napon nem kell annyi időt a konyhában tölteni.

1 kg sertés szűzpecsenyét gondosan lehártyázok, szeletekre vágok és bepácolom

Worchestershire szószba. (A pácolás pár órától akár 1 napig is terjedhet, attól függően, mennyi időnk van.) A húsokat ezután kis adagokban

kevés olajon forró serpenyőben megsütöm. Sütés előtt nem sózom, csak utána, pontosabban közvetlenül a további felhasználás előtt. A megsült hússzeleteket tepsibe teszem,

sózom borsozom, még egy kis szósszal meglocsolom. Amíg a húsok elkészülnek,

1 kg gombát megtisztítok, darabolok és

sóval, borssal fűszerezve

(szárított vargányával felturbózva)

kevés olajon lesütök, majd a húsra halmozom. Ezután következik a besamel mártás

5 dkg vajból,

5 dkg lisztből és

2.5-2.5 dl tejből és húslevesből, és

2.5 dl tejfölből. Fűszerezem

sóval, borssal, petrezselyemmel, kaporral (nem megijedni, beletenni! eddig még egyetlen kaporellenes egyén sem szúrta ki :) ) majd a gombára öntöm. Ekkor jöhet a

kb. 3 doboz camambert sajt (amennyi fér).

200 fokos sütőben 20-25 percig sül, amíg a a sajt megolvad és színesedni kezd.

Ebből az ételből minden idők legjobbját szerintem a sógorom főzte egy Keleti-főcsatorna parti buliban, esőben, bográcsban... Azért én is igyekszem minden alkalommal, hogy legalább a közelébe érhessek annak a levesnek. Állítólag néha már megközelítem :)

1 fej hagymát felkockázok,

kevés olajon üvegesre párolom, majd rádobom a

fél kg borjú combot kis kockákra vágva.

Sózom, borsozom, teszek bele

egy kicsi babérlevelet,

1-2 szem szegfűborsot. Hozzáadok

kb 25-30 dkg gombát felszeletelve

(és egy kevés szárítot vargányát). Így együtt főzöm őket, amíg a hús félig megpuhul. Ekkor következnek bele a vegyes zöldségek,

összesen kb fél kiló, sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalé, zöldborsó, brokkoli vagy kelbimbó (nálam most ez utóbbi) vegyesen. Felöntöm vízzel és a biztonság kedvéért dobok bele

1 leveskockát is.

1 púpozott evőkanál lisztet kikeverek

1 kiskanál mustárral és

2-3 dl tejföllel, majd a leveshez adom. Most adom hozzá a

tárkonyt és jól átforalom a levest. 

Citromkarikával és

petrezselyemzölddel tálalom.

Már hetek óta aranygaluskára vágyom... és hogy hogyan lett ebből túrós béles? Nos, a nemrégiben vásárolt dió eltünt. Szépen elcsemegéztük sajthoz, borhoz, almához, a gyerekek meg csak úgy. Túró viszont szinte mindig van itthon és mivel a túrós béles ugyanabból a tésztából készül mint az aranygaluska, így adódott a kényszer szülte megoldás. Soha rosszabb kényszermegoldást :)

A tészta receptje egyébként Horváth Ilona szakácskönyvéből származik. Már az anyukám is ebből főzött, úgyhogy sok esetben igazi anyukám főztje ízekre akadok benne...

50 dkg lisztet kimérek, átszitálom, majd elveszek belőle 3 evőkanálnyit a kovászhoz, amit

1 dl tejből,

2 dkg élesztőből és

1 dkg cukorból készítek el. Amíg felfut, addig

2 tojás sárgáját kikeverek

4 dkg cukorral

egy csipet sóval és felengedem

2 dl tejjel. Ezután az összes hozzávalót a liszthez keverem és jól megdagasztom. Ha már jó szálas a tészta, akkor adok hozzá

6 dkg puha vajat és ezzel is jól átdagasztom, majd 1 órán át kelesztem. Ezután kb fél centi vastag téglalappá nyújtom ki és kb 10x10 centis négyzetekre vágom. Mindenegyik közepébe tölteléket(*)teszek és a négyzetek sarkait középre hajtom, kicsit a széleit összenyomom.

Olvasztott vajjal megkenem, majd 200 fokos sütőben sütöm.

(*) a töltelék:

25 dkg túrót összekeverek

2 evőkanál cukorral,

1 vaniliás cukorral,

reszelt citromhéjjal,

1 fojással.

Ez a töltelék mennyiség nekem kevés lett, ezért a kimaradó négyzetekből mini kakaóscsigákat készítettem.

Sok olyan étel van, ami a négy fős családunkból csak háromnak kedvence, de olyan, amikor a férjem lóg ki a csapatból, talán csak egy. A spenót. Arra nem emlékszem, hogy gyerekkoromban nekem milyen volt a viszonyom a spenóthoz (csak gyanítom, hogy nem jó...), az viszont biztos, hogy kedvenccé a németországi bébiszitterkedésem alatt vált. Nem mintha ez valami német specialitás lenne, de ott találkoztam először a főzeléktől eltérő elkészítési móddal. Így ott jöttem rá arra is, hogy bár nagy fokhagyma rajongó vagyok, a spenóttal együtt nem szeretem. Nekem ehhez szerecsendió illik. Így aztán sikerült a gyerekeket is úgy szocializálni, hogy a spenót az jó és ha a férjem nem ebédel itthon, viszonylag gyakran szerepel a kívánság listán a spenótos tortellini.

És hogy hogyan jön ide még a spenótos lepény is. Úgy, hogy én így szeretem a legjobban és mert ezúttal nekem korábban volt ebéd, mint a gyerekeknek, hát külön is főztem...

És igen, tudom, nincs szezonja, de hát azért még megkívánja az ember!

A spenótos tortellinihez oda teszek főni

25 dkg készen kapható tortellinit (jellemzően sonkásat szoktunk). Közben az előzőleg már kiolvasztott fagyasztott

spenótot (450 grammos natúr, nem ízesített, mert a fokhagyma, ugye...) felengedem

1 dl tejszínnel,

sózom, borsozom, reszelek bele

szerecsendiót és pár percig főzöm, kissé besűrítem. Elkészítem a sajtmártást,

2 dkg vajat megolvasztok, picit elforralom belőle a vizet, majd belekeverek

2 dkg lisztet. Pár percig kevergetve pirítom, de nem hagyom, hogy megszínesedjen a liszt. Felöntöm

2 dl tejjel és amikor visszasűrűsödött, akkor beleteszek

2 natúr kockasajtot (5 dkg) és további kevergetés közben (ha szükséges, akkor kis vizet teszek még hozzá) fűszerezem

sóval, borssal, szerecsendióval. Ha minden elkészült, akkor a leszűrt lecsöpögtetett tortelliniket összekeverem a spenót 2/3-ával és a tetejére öntöm a mártást, majd sütőben 200 fokon 20 perc alatt megsütöm. 2-3 adag lesz belőle.

A lepényekhez 1 személy részére

2 tojást összekeverek

2 evőkanál liszttel,

1 mokkáskanál sütőporral és annyi

tejjel, hogy kb palacsinta tészta sűrűségű legyen. Ebből a mennyiségből aztán 2 db lepényt sütök a palacsinta sütőben. Megtöltöm a fenti spenót 1/3-ával (15 dkg), négybehajtom, majd a tetejére jöhet 1 adagnyi sajtkrém (1 dkg vaj és liszt, 1 dl tej, 1 kockasajt-ezúttal természetesen ezt is a többivel együtt készítettem). Ha épp meleg a sütő akkor oda dugom be pár percre, ha nem, akkor megteszi a mikro is. Így nézett ki:

Ez is egy igazi, gyorsan "főzzünk valamit, de nincs itthon semmi" étel. Ez azonban az élvezeti értékéből mit sem von le. Elkészítése pedig csak addig tart, amíg a tészta megfő.

25 dkg tetszés szerinti tésztát odateszünk főni. Egy serpenyőben

1-2 evőkanál olíva olajat hevítünk, majd sütni kezdünk benne

10 dkg apró kockákra vágott sonkát (amilyen maradék éppen van otthon, nálunk most fele részben füstölt házi jelegű és fele részben prágai volt), majd 

1 kis fej hagymát ugyancsak apróra vágva, majd

1-2 gerezd fokhagymát lereszelve hozzáadunk és együtt pirítjuk. Szórunk bele

petrezselyem zöldet, majd

1 dl tejszín és 

1 dl tejföl keverékével felöntjük,

sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele

sajtot (én parmezánt szoktam, de ha épp nincs otthon, akkor jó bármilyen). A tésztát ebbe a szószba szedjük át, szükség szerint a főzővízből is lögybölünk át egy kicsit. Azonnal, frissen tálaljuk! (Úgy szoktam időzíteni, hogy mire a levest megesszük, addigra legyen kész a tészta és így frissen összekeverve tálalhatom.)

Már nem emlékszem, honnan került ez az étel a repertoáromba, de igen stabilan helye lett ott, mivel nagyon szeretjük a mind a fokhagymát, mind a petrezselymet, a kettőt együtt pedig különösen. Kedvünk szerint készíthetjük akár csirkemellből, de akár kicsontozott kisebb darabokra vágott csirkecombból is, ahogy ezúttal én is tettem.

1 kg csirkehúst (mell, comb) kisebb darabokra vágunk,

kevés olajon, párolóserpenyőben megsütjük, közben

sózzuk, borsozzuk. A kész húsokat félretesszük. A megmaradt zsiradékba ízlés szerinti mennyiségben (jó sokat!)

fokhagymát és petrezselyem zöldet aprítunk. Picit pirítjuk, majd hozzáadunk

1 kiskanál lisztet és ezzel is kevergetve pirítjuk egy kicsit. Ezután kevés vízzel felöntjük, csomómentesre keverjük. Hozzáadunk egy

10 dkg-os natur camping sajtot (ha véletlenül medvehagymás, vagy zöldfűszeres akad, az sem rontja el, de az igazi ízeket a friss hozzávalók adják), ezzel is kicsit átforraljuk és kész. Párolt rizzsel szoktam kínálni.

Bár most, ahogy visszanézem a blogomat, egyértelműen a levesek vezetnek gyakoriságban, mégis mindig ezzel szokott a legtöbb problémám lenni. Ezúttal a hűtőben fellelhető maradékok adták az ihletet: a rántott gomba maradékaként a gombaszárak, aztán volt még vegyes zöldség, a fagyasztóban egy marék borsó. És főtt a karfiolom a morzsás karfiolhoz... Legyen hát zöldségleves!

Ez a gombás változat annyira jól sikerült, hogy még a 3. napon is megszavaztuk magunknak a maradékot :)

kb 20 dkg gombaszárat felkarikáztam

kb 15 dkg sárgarépát negyedeltem, majd karikáztam,

kb 5 dkg petrezselymet ugyancsak, valamint

1 kis fej hagymát apróra vágtam. Mindezeket

kevés olajon elkezdtem pirítani,

sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel (nekem időközben megfőtt a karfiolom, így annak a főzővizét használtam), majd beledobtam

kb 5 dkg fagyasztott zöldborsót is, valamint

2 db  leveskockát. Mikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, akkor tettem bele

5 dkg csigatésztát is. Ha a tészta nagyon meginná a vizet, akkor öntsünk még bele.

Gyerekkoromban nagyon sokszor ettünk ilyet és nagyon szerettem. Egy darabig még a saját háztartásomban is készítettem, aztán valahogyan megfeledkeztem róla. Most azonban eszembe jutott. És milyen jó! Meg kell, hogy állapítsam, hogy továbbra is nagyon szeretem és eléggé úgy tűnt, hogy a férjemnek is ízlett.

Ha jól emlékszem, a szakácskönyvekben ez előételként szerepel, de én főételként eszem, esetleg el tudom képzelni köretként is.

a következő mennyiség egy kis adag, ha nem eszik mást hozzá, akár 1 embernek is lecsúszik...

kb 25 dkg karfiolt rózsákra szedek és sós, vagy leveskockás vízben megfőzök, közben

1 evőkanál vajon megpirítok

2 evőkanál zsemlemorzsát. A karfiolt kivajazott tálba teszem, rászórom a morzsát és meglocsolom

1,5 dl kicsit felhígítitott, sózott tejföllel. Elvileg sütőben kell átforrósítani, de én most csak mikróztam és így is jó lett. El tudom képzelni, hogy esetleg reszelet sajttal is meg lehet szórni...

Ez a péksütemény a férjem specialitása, jellemzően borozós, hidegvacsorázós alkalmakra. De már én is tudom, hogyan kell :)

50 dkg lisztet összegyúrunk

7 g szárított élesztővel,

1 kiskanál cukorral,

1 lapátka (1 dkg) sóval,

2 evőkanál olajjal és annyi langyos vízzel, hogy viszonylag keményebb kenyértésztát kapjunk. 1 órát kelesztjük, majd átgyúrás után rudacskákat formázunk. Újabb kelesztés után 200 fokon kb 20 percig sütjük gőzös sütőben.

Mi ezt annak idején sima tehéntúróból készítettük otthon, de a férjem családjában juhtúrót használtak hozzá. Egy kóstolás után én is átálltam ebbe a táborba...

Egyébként is szeretünk mindenféle kenőcét készíteni, amiket aztán akár frissen sült házi péksüteménnyel, akár a több napos kenyér pirítóssá való átlényegítésével szívesen fogyasztunk. És ha még egy kis bor is akad hozzá, akkor a hétköznapi vacsora máris különlegessé lép elő...

20 dkg juhtúrót kikeverünk

10 dkg vajjal, majd ízesítjük

1 kiskanál pirospaprikával,

1 kiskanál mustárral,

1 kiskanál őrölt, vagy egész köménnyel,

1 kisebb fej hagymával, amit egészen apróra vágunk. A hagyma lehet lila is, vörös is ízlés szerint és a mennyisége is nagyban függ a készítő személyétől...

Ezt a desszertet (vagy valami hasonlót) még Stahl Juditnál láttam egyszer, de aztán amikor elhatároztam hogy megcsinálom, akkor egy Jamie Oliver féle változat került elém. Azóta is ezt csinálom. És bár ezt is lehetne akár többféle gyümölcsböl is, nálam marad az alma, alma, alma... És lehetne még fűszerezni is, de ezt nem szoktam, egyszerűen csak alma, alma, alma....

Az összeállítás 5 perc és ha előzőleg a főétel is a sütőben sült, akkor gyakorlatilag elkészül, mire sorrakerül...

Felül ropog, alul szaftos, édes, gyümölcsös és forró. Hideg napok ideális édessége.

Kivajazunk egy tűzálló tálat és beleszeletelünk

25-30 dkg almát (hámozva) (kipróbáltam részben kiwivel is, így is teljesen ok). Megszórjuk

2-3 evőkanál barnacukorral (vagy mézzel, vagy sima cukorral). Kerülhet rá egy kis

citromlé, vagy vaníliás cukor ill. fahéj is. A morzsához

12.5 dkg lisztet és

5 dkg cukrot összemorzsolunk

6 dkg vajjal és az almára szórjuk.

200 fokon kb 20 percig sütjük. Tálalhatjuk tejszínhabbal és/vagy vanília fagylalttal.

Sokáig azt hittem, a rántott gombát mindenki szereti. Aztán megtudtam, hogy van aki egyáltalán nem szereti a gombát, vagy ha mégis, akkor rántva nem. Érdekes... Na, a mi családunk nem ebbe a csoportba tartozik, nálunk ez mindenkinek bejövős. Egy nagy gond van vele, elég macerás az elkészítése és az olajban sütés pedig mindig "szaggal" jár, szeparálható konyha ide, kiváló páraelszívó oda... Így aztán ez nem kifejezetten hétköznapi étel nálunk. Nyáron gyakran odakint süti a férjem. Ezúttal azonban a konyhában sült, de legalább a panírozásra már a férjem módszerét használom, miszerint nagy tálakban lisztezek és morzsázok, ide-oda görgetve a gombákat

Rendszerint kisebb, laposabb csiperke gombából szoktuk készíteni a tönkök eltávolítása után, de ezúttal olyan gyönyörű gombákat láttam még a piacon, hogy vettem őzlábat és ízletes rizikét is. De az őzláb valószínűleg nem erre való, hiába ajánlotta az árus...

Nem is tudom. Írjak receptet? A rántott gomba, az rántott gomba :)

Férjemmel együtt szeretjük a sima, egyszerű zöldségleveseket, amelyeket pillanatnyi hangulattól függően tejfölös habarással, vagy paprikás rántással is szoktam készíteni. A tejfölös változatnak meg van az az előnye, hogy egy gyors turmixolás után a gyerekek is hajlandóak megenni...

50 dkg karfiolt (már mosva, darabolva ennyi) apró rózsáira szedek, vágok szét és

1 leveskockával ízesített vízbe odateszem főni.

Sózom, borsozom, vágok bele

petrezselyemzöldet. Közben elkészítem a habarást

1 evőkanál lisztből és

2 dl tejfölből, a leveshez öntöm, majd beleszaggatok

1 tojásból,

1 evőkanál vajból és

kb 2 ek lisztből,

csipet sóból összeállított galuskákat. Ha készen van, még egy kis friss petrezselyemmel lehet színét, ízét élénkíteni. (a gyerekeknek meg egyszerűen galuskával együtt turmixoltam le).

Vége az igazán jóízű, hazai (sőt, saját) szabadföldi paradicsom idénynek, így kedvenc nyári vacsoránkat ősziesíteni kellett. Paradicsom helyett tehát kápia paprika lett az alap a bruschettához, a mozzarellát pedig fetával helyettesítettem.

a kenyér szeletek (ízlés szerint olaszos jellegű házikenyér, egyszerű fehér, vagy éppen mint nálunk jelen esetben egy enyhén rozsos, magvas változat) egyik felét

olíva olajon egy serpenyőben megpirítottam. Ezután a megpirult felületet

fokhagymával bedörzsöltem, ráhalmoztam az előzőleg megsütött és héjától megszabadított

kápia paprika csíkokat és

a felkockázott feta sajtot (ezúttal zöldfűszeres olajban pácolódót vettem),

sóztam, borsoztam és visszatettem a kenyérszeleteket a serpenyőbe, hogy miközben a másik felük is megpirul, a feltétek kicsit átmelegedjenek. Ezután ízlés szerint meg lehet locsolni

balzsamecettel és még egy kis

olíva olajjal.

Kiváló vacsora, baráti borozásokhoz, beszélgetésekhez folyamatosan kis adagokban készíthető borkorcsolya.

A sütőtököt egyedül én szeretem a családban, úgyhogy erre az ételre is az a sors vár, mint a tökfőzelékre. Évente egyszer-kétszer elkészítem magamnak...

Érdekes módon, bár a gyerekek alapvető ellenérzésekkel viseltetnek a kelkáposzta irányában, a rakott kelt kicsi koruk óta megeszik, kiszámíthatatlanul hol több, hol kevesebb lelkesedéssel. Így aztán ez is az én kis családi menzám egyik alap darabja lett.

Először a húst készítem el:

kevés olajon megdinsztelek

1 fej (kb 10 dkg) hagymát, majd következik

50 dkg darált hús,

1 gerezed fokhagyma, majd

sózom, borsozom és puhára párolom, Ha már majdnem kész megszórom

majorannával is.

Közben megfőzök

egy csésze (kb 25 dkg) rizst (én a kevés olajon megpirítós és másfélszeres vízzel megpárolós módszert alkalmazom), majd összekeverem a hússal.

1 fej kelkáposzta külső leveleit leszedem, torzsáját kivágom, majd a leveleket egyenként leszedegetve kettévágom őket úgy, hogy a vastag levélereket kivágom közben. Tisztán mérve nekem 50 dkg lett. A káposzta leveleket

őrölt köménnyel és

húsleves kockával ízesített vízben pár percig főzöm.

Egy tűzálló tálat kevés olajjal kikenek és a következőképpen rakom össze: beleteszem a levelek 1/3-át, erre a rizs-hús keverék felét, kb 1 dl tejfölt, majd a káposzta újabb 1/3-a, a rizs-hús keverék másik fele, újabb 1 dl tejföl, majd a maradék kel és arra még 2 dl tejföl.

200 fokos sütőben 50-60 percig sütöm.

Könnyű és egyszerű tésztaétel tonhal rajongóknak. És olyannyira gyors, hogy épp csak addig tart, míg kifő a tészta...

Felteszünk főni

25 dkg pennét, közben

olíva olajon

fokhagymát pirítunk óvatosan, majd hozzáöntünk

1 doboz hámozott paradicsomot, amit előzőleg felkockáztunk. Kicsit összefőzzük, aztán jöhet

1 doboz tonhal konzerv,

pár szem kapribogyó (kicsit át lehet mosni), némi

só, bazsalikom,

reszelt parmezán. Ha a tészta megfőtt (de csak al dente), akkor szűrőlapáttal átszedjük a mártáshoz, kicsit összemelegítjük, ha szükséges, akkor a tészta főzővizével nedvesíthetjük. Azonnal tálaljuk egy kis

petrezselyemmel és/vagy bazsalikommal megszórva, ill. ki ki reszelhet még rá parmezánt.

Ezt a rovatot is már régebben el akartam indítani, hiszen nálunk az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a férjem nem csak enni, hanem főzni is szeret. Vannak kifejezetten olyan ételek, amiket ő szokott elkészíteni és vannak olyanok is, amelyeket mindketten szoktunk - hol egyformán, hol nagyon másképp. És mivel ez a blog elsősorban a mi kis családi receptfüzetünk, ezért itt mindenképpen helye van az ő főztjének is.

Oldalast szoktam én is (ritkán), de másképp. Ez a férj verziója tehát.

kb 2 kg sertés oldalast darabolás után egy serpenyőben erős tűzön minden oldalukon megpirított és egy magasfalú tepsibe tette őket és csak ekkor sózta meg. Ezután következtek a

durva darabokra vágott vegyes zöldségek (hagyma, sárgarépa, fehér répa, zeller), amelyeket szintén megpirított. Isteni illata volt a karamellizálódó zöldségeknek. Ezeket is megsózta és a húsra halmozta.

Babérlevelet, borókabogyót szórt közéjük ízesítésül, borsozta, valamint

kb 2 dl vörösbort és ugyanannyi vizet öntött rá. Fólia alatt lassú tűzön sütötte, majd fólia nélkül és a végén egy kicsit rá is grillezett (összesen vagy 3 óra volta sütési idő). A húst és a zöldségeket kiszedte egy tálra, melegen tartotta, a pecsenyeléből pedig mártást készített. Párolt lila káposztával és tepsiben sült krumplival tálalta.

Egy újabb igazi menza étel. Általában káposztás ételek előtt szoktam főzni, mert állítólag a köménymag jót tesz az emésztésnek. No meg azért, mert szeretjük.

kb 2,5 dkg olajon megpirítok

1 kiskanálnyi köménymagot, majd beleszórok

kb 2,5 dkg lisztet és világosra pirítom. Leveszem a tűzről, belekeverek

1 kiskanál pirospaprikát és gyorsan felöntöm hideg vízzel és csomómentesre keverem.

Sózom, felforralom és beleütök

4 tojást. Egy jó darabig nem keverem meg, hogy a tojások egyben maradjanak, de aztán muszáj egy picit, hogy ne ragadjanak le. 4 adag lesz belőle.

Nem kétséges, be vagyok csavarodva mostanában... Csigák minden változatban. Ezúttal Mágnes Dóránál láttam újabbakat, vajas tésztás kivitelben. Gyorsan vettem is egy zacskó fagyasztott leveles tésztát és bár nekem a Tante Fanny helyett csak a Spar saját márkása jutott, én ezzel is elégedett voltam.

50 dkg fagyasztott leveles tésztát szobahőmérsékleten kiengedünk, majd kinyújtjuk. A tésztát megfeleztem és egyik felét a káposztás tésztából kimaradt

párolt káposztával kentem meg, a másik felét pedig

tömlős natúr krémsajttal, amit apróra vágott

kolbászdarabkákkal szórtam meg. Feltekerés után a tetejüket

tojással kentem meg, majd megszórtam

reszelt sajttal. 200 fokos sűtőben kb 20 percig sültek. Egy dologgal kell vigyázni: nagyon gyorsan elfogy!!

Ez a férjem kedvenc ételeinek egyike. Nekem sokáig ellenérzéseim voltak vele, valami rejtélyes gyermekkori emlékek miatt. Mostanra azonban én is megszerettem. A gyerekek meg ilyenkor mást esznek...

A jó káposztás kocka egyik titka az arányokban rejlik. Kétszer annyi nyers káposzta szükségeltetik egy adaghoz, mint amennyi száraz tészta.

kb 1 kg káposztát lereszelünk, majd

besózzuk.

5 dkg olajon megpirítunk

2 dkg cukrot, majd beletesszük a káposztát. Alaposan

megborsozzuk és utána fedő alatt megpároljuk. A fentiek alapján ez a káposztamennyiség

50 dkg száraztésztához elegendő, amihez én fodros nagykockát szoktam választani. A kifőtt tésztát és a káposztát összekeverjük és ízlés szerint egy kicsit lepiríthatjuk.

Mi azonban csak a fele mennyiséget szoktuk egyszerre megcsinálni, a többi káposzta megy a fagyasztóba egy következő alkalomra, vagy felhasználásra kerül egyéb módon, többnyire valamilyen péksütemény formájában.