Ritkán eszünk halat, pedig lenne rá kereslet, főleg a gyerekek és a magam részéről. Így aztán egy apamentes napon halsütés mellett döntöttem. Még sohasem ettünk edddig pangasiust, de attól tartok nem is fogunk. Pedig olyan jól indult. Örültem, hogy nincs átható hal szaga és hogy milyen szépen egyben maradt a húsa sütés közben... Kóstolás után azonban ezek az előnyök gyorsan jelentőségüket vesztették... Pocsolya íze persze egy-egy itthoni pontynak is tud lenni, de ez az átható mocsáríz, amit ez esetben tapasztaltunk, valami döbbenetes volt. Vajon mi vagyunk erre ennyire érzékenyek, vagy csak valami rossz szállítmányt fogtunk ki, nem tudom. Vagy ehhez nem elég az általam a halakhoz jellemzően használt só-bors-citrom szentháromság? Valakinek valami ötlet, tapasztalat?

És hogy teljes legyen az ebéd körüli mizéria, az általam nagyon várt sült zöldségköret sem lett tökéletes. A sárgarépa és a póréhagyma nagyon jó lett, de a kelbimbó nem ízlett. Hozzá kell tennem, hogy nem volt éppen friss, így aztán ez az étel lehet, hogy kap még második esélyt...

És íme, ez a fénykép bizonyítja, hogy attól, hogy valami jól néz ki, még nem biztos, hogy finom...

Nem röhögni, megint krémleves. Bevallom, ezúttal nagyratörőbb terveim voltak a póréhagymával, de az idő megint nagyobb úr volt... Ez a leves tényleg 15 perc alatt készült el. Főztem már ilyet pár hete (vagy már hónapja is?), de akkor elfelejtettem leírni az interneten talált receptet, úgyhogy most rögtönöztem. És azt kell mondjam, kár is lenne ezt tovább bonyolítani, mert így is nagyon jó lett.

2 szál póréhagymát (kb 40 dkg) feldarabolok és

kevés vajon,

kevés sóval és borssal párolni kezdem, majd felöntöm vízzel és

1 leveskockával (vagy csirke alaplével) ízestve puhára főzőm. Ekkor leturmixolom és

10 dkg krémsajtot elkeverek benne.

Szerecsendióval ízesítem és kész.

-----

És egy másik, amikor nem használtam szerecsendiót, hanem a zsenge zöld szárakat vágtam a leves tetejére.

Vagy ez már tulajdonképpen torta? Mondjuk a kettő között félúton... Ezúttal kifejezetten valami almás-túrósat kerestem a neten, mert a túróból nem készült csusza, alma pedig van itthon bőven. Alexandránál találtam egy szimpatikus receptet, amin igazából csak annyit változtattam, hogy a linzer tészta mennyiségét kicsit lecsökkentettem, mert nekem nem 26, hanem 23 cm átmérőjű formám van és kihagytam a mazsolát, mert a nagyobbik nem szereti (legközelebb azért legalább a felébe teszek). Ja és elfeljetettem megnézni, hogy mikor tettem be a sütőbe és mivel hasonló dolgot még nem nagyon sütöttem, úgyhogy eléggé találomra ment a sütési idő. A sütő hőmérsékletéről pedig már nem is ejtek szót... De azért elkészült, szép lett és finom.

A linzertésztához

20 dkg lisztet,

10 dkg hideg vajat (darabolva),

8 dkg cukrot és

egy csipet sót

1-2 evőkanál hideg vízzel gyors mozdulatokkal tésztává gyúrok és hűtőszekrénybe teszek. Közben elkészítem a krémet:

0.5 kg túrót összekeverek

10 dkg cukorral,

3 tojás sárgájával és

1 zacskó vaníliás pudingporral. Ezután habbá verem a

3 tojás fehérjét, majd

2 dl tejszínt is és mindkettőt lazán a túrós krémhez keverem. A linzertésztát kiveszem a hűtőből és kinyújtom a tortaforma méretére úgy, hogy pereme is legyen. Villával megszúrkálom és beleöntöm a krémet. Ezután

kb 40 dkg almát meghámozok és a tetejére darabolok.

180 fokos sütőben elvileg 1 óra 15 percig kell sütni.

Gombalevesből van már fent egy változat, ahogyan én csinálom. Ez pedig a férjem változata, ami szinte egy másik étel, noha elvileg ugyanaz az alaprecept a kiindulás. No meg ez egy kicsit ráérősebben, macerásabban készül. Cserébe isteni. (a véleményemre pedig mindenképpen rátesz egy lapáttal az is, hogy nem nekem kellet csinálnom :) )

Első lépésben

sertés karajcsontból és

vegyes leveszöldségekből, valamint

sóval, borssal, hagymával alaplevet főzött. Közben a

gombát feldarabolta és forró olajon hirtelen átsütötte őket. A leszűrt levesbe beletette a gombákat, összeforralta, majd

rántással és tejföllel dúsította.

Ez a sütemény is a németországi tartózkodásom idejéből származik és azóta se nagyon láttam itthon ilyesmit. Mivel a csülökhöz egyébként is kinyitódott egy üveg bor, hát úgy gondoltam süteményügyileg is élek az alkalommal. És igen, jól emlékeztem, a vörösbor aromája a fahéjjal és a csokoládéval szenzációs triót alkot. Ha létezik egyáltalán ez a fogalom, ez is tipikusan "férfias" sütemény.

Ezúttal őzgerinc formában sütöttem, de volt már soron koszorú forma és sima tepsi is, ezútal a lényeg tényleg a tartalomban van...

25 dkg vajat (vagy margarint, de én vaj párti vagyok) habosra keverünk

25 dkg cukorral, majd 

4 tojással is. Hozzáöntünk

1.25 dl vörösbort.

25 dkg liszthez adunk

1 mokkáskanál fahéjat,

1 teáskanál kakaót,

3 gr (csapott teáskanál) sütőport, majd mindezeket a masszához szitáljuk. Beledarabolunk

10 dkg étcsokoládét és ezzel is összekeverük a tésztát. Kivajazott, lisztezett formába öntjük és 175 fokon kb 50 percig sütjük, ajánlatos tűpróbát végezni. Ha kihűlt, csokoládéval bevonjuk és tetszés szerint díszítjük.

Avagy hamis osso buco. Évekig készültem, hogy ezt megfőzöm: borjú lábszár keresztben szeletelve, így középen a velőscsont, körben a szaftos husi, mindez vörösboros, zöldséges mártásban... Jól hangzik, igaz? De nem olyan egyszerű ám keresztben szeletelt borjú lábszárhoz jutni, vagy csak nagyobb elánnal kellett volna kersesni? Mindenesetre a nyáron egyszer megráztam magam és azt mondtam, hogy én már nem várok tovább, megfőzöm sertéscsülökből... Ami nyilván nem ugyanaz az étel, ellenben ez is nagyon finom.  Azóta már többedszer készítettem, csak nem írtam le, hogy pontosan hogyan. Így aztán most egy picit paradicsomosabb lett a kelleténél, de most már le van írva a recept, a következő megint tökéletes lesz!

Egy nagyobb sertés csülköt keresztben háromfelé vágatok a hentessel (ezúttal a jóember kicsontozta, így anélkül került elkészítésre). A darabokat

sózom, borsozom és

lisztben megforgatom, majd

kevés olajon minden oldalukat alaposan körbepirítom. A megsült húsdarabokat kiveszem, félreteszem és a visszamaradt zsiradékban lepirítok kis kockákra vágott

1 nagy hagymát,

1 nagy sárgarépát,

1 kis darabka zellert. A végén adok hozzá

3-4 fokhagyma gerezdet lereszelve. Ezután jön a

4-5 db hámozott paradicsom szintén felkockázva (ez már a csökkentett mennyiség a 8 helyett), majd beleöntök

1-1.5 dl száraz vörösbort. Fűszerezem

babérlevéllel, kakukkfűvel, majorannával, rozmaringgal, petrezselyemmel. A zöldséges raguba ekkor helyezem vissza a hússzeleteket és szép lassan puhára párolom. Lehet sütőben is készíteni, de én szívesen csinálom az ilyen típusú ételeket pároló serpenyőben. Ha a hús elkészült, megint kiveszem míg mártást összeturmixolom, majd pár percig még együtt rotyogtatom és

reszelt citromhéjjal ízesítem. Sütőben sült krumplival és sárgarépával szoktam köríteni.  

Egy újabb a krémleves választékból, ezúttal zellerből.

60 dkg zellert és

30 dkg krumplit felkockázunk és

2 húsleves kockával ízesített vízben (ha tehetjük, használjunk inkább alaplét!)puhára főzünk.

1 dl tejfölt és

1 dl tejszínt adunk hozzá és leturmixoljuk. Ízlés szerint

 sózzuk, borsozzuk, beállítjuk a sűrűségét.

Pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal kínáljuk.

A másik variáció:

Csak zellerből főzzük, egy evőkanál liszttel habarást készítünk a tejszínnel/tejföllel és ezzel sűrítjük. Ha igazán lágy és krémes levest szeretnénk, akkor egy szitán szűrjük át, így a nagyobb rostok nem kerülnek át a levesbe. Ezzel a módszerrel persze kevésbé lesz egészséges, viszont különlegesebb lesz, így ünnepi alkalmakra is megfelelő lehet. Különösen, ha még egy kis szerecsendióval is ízesítjük. Tetejére pedig ízlés szerint snidling, petrezselyem, zellerzöld kerülhet.

A sárgaborsó is a megosztó ételek közé tartozik, az emberek vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. Mi a férjemmel nagyon, ellenben a gyerekek a szagát sem bírják. Így aztán ez is gyerekmentes napokra lett száműzve. Érdekes egyébként, hogy bár én alapvetően nem szeretem a főzelékeket (milyen menza már az pedig, ahol nincsenek), de van néhány, amire éppenséggel nagyon is rá vagyok kattanva. Például ez. Viszont a lehető legegyszerűbben készítem, rántás, habarás nélkül, visszafogott fűszerezéssel.

0.5 kg sárgaborsót alaposan megmosok egy szűrőben, majd legalább néhány órára (de inkább éjszakára) beáztatom. Én az áztató vízben szoktam főzni is, majd mindössze

sózom és

1 nagy fej hagymát, valamint

1-2 gerezd fokhagymát teszek bele, mindkettőt durvára vágva. Ezután sok dolog már nincs vele, de otthagyni nem érdemes, mert az elején kifutni, a végén pedig odaragadni hajlamos, tehát kevergessük közben. Kb 1-1,5 óra főzés után a borsószemek megpuhulnak, szétmállanak a hagymákkal együtt és szépen be is sűrűsödik, ha nem tettünk rá túl sok vizet (ne tegyünk!).

Sült szalonnával, kolbászkarikákkal és hagymával szoktuk enni.

Az úgy volt... Tehát ebből magyarázkodás lesz. Az ebédhez készített pulykahúsból kimaradt egy maréknyi, amit nem tudtam már megfelelő módon felhasználni. És eszembe jutott, hogy van a mélyhűtőben hasonló mennyiségű és hasonló módon kimaradt borjúhús is. Első gondolatom a tárkonyos raguleves volt, de aztán mégsem volt kedvem hozzá. Valami pástétomot szerettem volna inkább, viszont idő híján nem került sor komolyabb utánajárásra, csak a régebbi olvasmányélmények emlékképeire támaszkodtam. Így aztán nem is igazán pástétom, inkább valamiféle fasírt lett belőle. Az ízesítésnél viszont maradtam a raguleves ízvilágánál: tárkony, mustár, borókabogyó. Nagyon finom vacsora lett belőle egy kis salátával körítve.

25 dkg vegyes (pukyka, borjú) húst apróra vágtam (ennyi húsért nem vettem elő a darálót) összekevertem

5 dkg zsemlemorzsával,

1 tojással

1 fej hagymával, amit előzőleg apróra vágtam és

kevés baconnel együtt megpirítottam. Került még bele

1 gerezd fokhagyma reszelve,

2 kiskanál mustár,

0.5 dl tejszín,

só, bors, tárkony, borókabogyó. Még a legkisebb szóbajöhető formámba is kevés lett ez a mennyiség, így kicsit laposak lettek, de az ízéből ez mit sem vont le.

Bocsánat, nem csirke, hanem pulyka, csak így jobban hangzott a cím :) De igazából azt hiszem, lényegtelen, pár hete csirkéből csináltam, akkor is jó volt, most is. Az ötlet megint Mágnes Dórától való, akit viszont a Palócprovence ihletett. Én végül is az utóbbi mellett maradtam, lévén nem volt itthon pesto és a gyerekek ízlésének is jobban megfelel a sima sajtos ízesítés.

Szóval sajttal töltött, baconbe csavart csirke vagy pulykamell csíkok, muffin sütőben sütve. Nekem sikerült igen tekintélyes szeleteket vágnom, így a 60 dkg húsból nem 12, hanem csak 6 szelet lett, ezért hoszabb ideig sütöttem, de egyebekben tökéletes lett.

60 dkg csirke, vagy pulykamellet vékony szeletekre vágunk és 

megborsozzuk őket. Sózni nem kell, de tényleg! A szeleteket ezután megtöltjük

15 dkg reszelt sajtból (ez most edami volt), 

2 gerezd reszelt fokhagymából és 

3-4 dkg vajból készült masszával és feltekerjük őket. Eztán tekerjük be a kis csomagokat

bacon szalonnába és ültessük őket a muffin tepsi

kiolajozott (vagy vajazott) mélyedéseibe. Ezeket a nagyobbcska csomagokat én 200 fokon 45-50 percig sütöttem.

Minden bizonnyal sütött ilyet anyukám régebben is, még az én gyerekkoromban, de igazából nem emlékszem rá. Viszont mióta megvannak a gyerekek és képesek akaratukat kinyílvánítani, azóta ezt a süteményt kérik mamától a leggyakrabban.

1 tojás,15 dkg cukor, 5 dkg vaj, 2 kanál méz,5 kanál tej 1 kávéskanál szódabikarbóna ezeket összekeverjük és 3 percig főzzük. Ha kihűlt 50 dkg lisztet keverünk bele és négy lapba megsütjük. 

Töltelék:fél liter tej felét felforraljuk 2 vanília cukorral .A tej másik feléből 3 evőkanál liszttel habarást készítünk a tejjel sűrűre főzzük. 20 dkg vajat kikavarunk 20 dkg porcukorral és a kihűlt masszához keverjük.

A tetejére 10 dkg étcsokiból bevonatot készítünk

A legtöbb embernek az anyukája húslevese az etalon. Nem vagyok ezzel én sem másképp. És bár ettem már máshol is jó húslevest, az övé az, amelyik az otthon vagyok érzést adja a mai napig.

A leves minősége szerintem teljes mértékben a hozzávaló hús minőségétől függ. Kell hozzá 1 db tisztított, darabolt, előzőleg  kertben kapirgált, kukoricán nevelt tyúk, melyet tisztítás után fél óráig citromos vízben áztatunk. A súlya kb. 3kg.

Elhelyezzük egy fazékban, ráöntünk 4.5 l. vizet, és felfőzzük a levest. Leszedjük a habját egy órát lassan, takarékon főzzük és teszünk bele 5 szál tisztított sárgarépát, 3 szál petrezselymet, fél karalábét, fél zellert,egy hagymát, 10 szem borsot, összekötözött petrezselyem és zellerlevelet, 1 paradicsomot, 1 paprikát, 2 kávéskanál sót. Tovább főzzük összesen kb. 4 órát .A főzés hossza az állat korától függ. 20 dkg. csigatésztát külön sós vízben megfőzünk. A leszűrt levest ráöntjük. Többen szeretik erős paprika  karikával ízesíteni.

2010. november 9. délután

Hétvégén a szállodában egyik reggel muffin is szerepelt a kínálatban. Az egyik csokis volt, nagyon finom, a másik pedig citromos - egyszerűem szenzációs! Kinézetre semmi különös, se máz, se töltelék, de ahogy beleharapott az ember, elöntötte az átható citrom íz és illat. Már akkor kedvet kaptam hozzá, hogy megsüssem és mivel itthon várt két doboz lejárt szavatosságú (de még tökéletes ízű, állagú) citromos joghurt, ezért hamar neki is álltam. Be kell valljam, nem lett olyan jó, mint a szállodai, de így is nagyon finom lett.

2 tojást kikeverünk

10 dkg vajjal,

10 dkg cukorral és

1 citrom reszelt héjával. Ha már jó sima és habos, akkor hozzáadunk

2 doboz (2x125 g) citromos joghurtot és

egy fél citrom levét. Hozzászitálunk

25 dkg lisztet, amit előzőleg

1 zacskó sütőporral kevertünk össze. A tésztát formákba töltjük és megsütjük.

Ha megsültek, rácsra tesszük őket hűlni majd megkenjük őket citromos mázzal, amit

10 dkg cukorból és

egy fél citrom levéből készítünk el.

2010. november 9. ebéd

Kissé tétován tologattam a bevásárlókocsit. A négynapos távollét és az előtte lévő hektikus napok alaposan kiürítették a hűtőszekrényt és nem került bele pótlás. Most pedig be kellene vásárolnom a következő napokra, de fáradt vagyok, semmi hangulat, semmi ötlet. Aztán a gombákra téved a tekintetem, majd szinte nekiütközöm egy csomag szűzpecsenyének. És innentől nincs kérdés, tépelődés, ebből valami finom lesz! Hogy nem jutott ez korábban eszembe?

50 dkg sertés szűzpecsenyét újnyi vastag szeletekre vágok és bepácolom

Worchestershire szószba. Közben az ugyancsak

50 dkg gombát felszeletelem és

1 dkg szárított vargányát beáztatok.

Kevés olajon a hússzeleteket hirtelen megsütöm, majd félreteszem és csak akkor

sózom, borsozom. A hús visszamaradt szaftjára dobom a felszeletelt gombát, vargányát,

1 kis fej hagymát apróra vágva,

1-2 gerezd fokhagymát lereszelve,

sózom, borsozom és hagyom levet engedni, majd zsírjára sütöm. Ekkor teszek rá

1 evőkanál lisztet, kicsit ezzel is pirítom, majd felöntöm

1 dl tejszín és

1 dl tejföl keverékével. Visszateszem a szószba a hússzeleteket is együtt átforralom őket, ha szúkséges, a gomba áztató levéből öntök még bele hígításképpen. És bár a fényképről lemaradt, eszembe jutott, hogy van itthon szarvasgombás olaj, így még azt is csepegtettünk rá.

2010. november 8. vacsora

A négy napos "őszölős" hétvége alaposan megviselte a gyomrunkat. Sajnos nem sikerült igazán különlegesen finomakat ennünk, de ahhoz éppen elég jól és változatosan főztek azért, hogy degeszre együk magunkat a hosszú túrázások után. Így aztán a hétfői vacsorára csak egy kis zöldséget kívántunk.

20 dkg sárgarépát és

15 dkg almát lereszelek, kevés

citromlével megöntözöm, adok hozzá

egy marék (2-3 dkg) durvára vágott diót, majd a kéksajtos öntetet:

5 dkg kéksajtot villával összenyomkodtam, összekevertem

5 dkg rikottával és

5 dkg tejföllel és a zöldségekhez kevertem. Ízlés szerint lehet

sózni, borsozni. Frissen sült magos zsömlével ettük.

2010. november 8. ebéd

Mert négyen kétfélét szeretünk. Ezek az ételek is csak azért kerülnek be a blogra, hogy valóban teljes legyen a családi menza étlapja, ha keresésre kerül a sor, mikor elhangzik a "mit főzzek már megint" kérdés...

Sajtos-tejfölös tészta:

15 dkg spagetti tészta

5 dkg húsos szalonna

sajt, tejföl

Mákos tészta:

15 dkg széles metélt

darált mák és cukor keveréke

Érdekes módon, noha ezt a levest mindenki ismeri, ha máshonnan nem, akkor a menzáról, a régi szakácskönyveimben ennek nyomát sem lelem. Így aztán csak valószínűsíteni tudom, hogy a "frankfurti", az a virsli fajtájára utal és innen a leves elnevezése. Közmegegyezésnek tűnik az is, hogy ez alapvetően egy kelkáposzta leves, de hogy ezen kívül kell-e bele krumpli, sárgarépa stb. az már az egyéni ízléstől, megszokástól függ. Ahogy az interneten körülnéztem egy kicsit, az is általánosnak tűnik, hogy tejföl is kell be, de a férjem szerint ő világ életében anélkül ette mindenhol... Szóval, mindenki főzze úgy, ahogy jólesik, ezt is, ahogy minden mást is :)

Először itt egy könnyedebb, tejföl mentes verzió:

Kevés olajon megpirítok

1 fej (kb 10 dkg) hagymát, amihez hozzáadok

1 kiskanál köménymagot  (lehet több is), amit szintén megpirítok egy kicsit.

1 kis szál sárgarépát felkockázok és a hagymához adom.

Sózom, borsozom, majd jöhet bele

kb 30 dkg kelkáposzta csíkokra vágva, valamint ugyancsak

kb 30 dkg burgonya. Felöntöm vízzel és míg fő a leves, rántást készítek

2-3 evőkanál (3 dkg) olajból,

3 dkg lisztből és

1 kiskanál pirospaprikából, amit a leveshez adok.

30 dkg virslit felkarikázok (ez lenne a frankfurti) és belefőzöm. Nem baj, ha tálalás előtt áll pár percig.

A tejfölös változat ugyanígy készül, csak a végén még tejföl is kerül bele. Egy kis petrezselyem zöld pedig mehet mindenbe...

Emlékszem, gyerekkoromban sokszor hatalmas mennyiségben készült ez a sütemény. És nem csak télen, amikor elvileg szezonja van az ilyen mézes, fűszeres dolgoknak, hanem nyáron is. Mert nagyon sokáig eláll, lehetett vinni akár a strandra is, kirándulásra, bárhová. Legutóbb kaptunk egy nagy dobozzal belőle, alig tudtam pár darabot megmenteni, hogy lefényképezzem...

Most ráadásul kezdődik az igazi idény. Megérkeztek az első Mikulásos szórólapok, lassan gondolhatunk akár a karácsonyra is...

Tészta:

1kg liszt,

40 dkg cukor,

6 db tojás ( 3 egész és 3 sárgája)

fél csomag fahéj,

1 kávéskanál szódabikarbóna,

3-4 szem összetört szegfűszeg,

3 dl tej,

2 dkg szálika,

8 evőkanál olvasztott méz, ezeket a hozzávalókat összegyúrjuk, és 3 órát pihentetjük, majd kiszaggatjuk és megsütjük.

Máz:

3 tojás fehérjéből,

3 evőkanál forró vízzel és

30 dkg porcukorral gőz fölött habot  verünk és a pogácsákat beleforgatjuk.

Remélem nem hagytam ki semmit. Szia: Mami

2010. november 3. ebéd

Elég össze-vissza napok vannak most mögöttünk. De holnap elutazunk pár napra, kipihenhetjük őket. Ennek szellemében a mai ebédet gyorsan és egyszerűen akartam megoldani, némi hűtő-kamra "kitakarítással" egyidejűleg.

Így aztán összeszedtem a maradék zöldségeket, a bontott doboz tejfölt és egy darabka szalonnát a leveshez.

Először is 4-5 dkg füstölt szalonnát apró kockákra vágok és elkezdem kisütni. Ha már félig készen van, hozzá dobok

1 közepes fej hagymát szálasra vágva. Ha mindkettő megsült, akkor szűrőkanállal kiveszem őket a zsírból és félreteszem. A visszamaradt zsiradékban pirítani kezdek

1 fej durvára vágott hagymát,

4 közepes (kb 60 dkg) burgonyát és

1 nagy szál sárgarépát felkockázva. Felöntöm vízzel, teszek bele

2 leveskockát, fűszerezem

borssal, kakukkfűvel. Ha a zöldségek megpuhultak beleteszek

kb 2 dl tejfölt és az egészet leturmixolom. Mégegyszer felforralom, szükség szerint sózom, hígítom. A félretett sült szalonnával és hagymával tálalom.

Végre. Már hetek óta szerettem volna megsütni, de valahogy sosem jött össze. Igazából nem is tudom, miért vágytam erre ennyire, hiszen elvileg én nem is annyira szeretem a diós süteményeket. Ráadásul nem is sütöttem még soha, tehát rizikója is volt a dolognak. De csak volt, mert igen jól sikerült. Annak ellenére, hogy a hozzá kínált vaníliasodó a sietség miatt egyszerűen mint híg, zacskós puding került elkészítésre. No, majd legközelebb lesz igazi sodó is. Mert lesz legközelebb! Tényleg nagyon finom lett!

 A kelt tészta ugyanúgy készült, ahogyan a túrós bélesnél már leírtam, tehát:

50 dkg lisztet kimérek, átszitálom, majd elveszek belőle 3 evőkanálnyit a kovászhoz, amit

1 dl tejből,

2 dkg élesztőből és

1 dkg cukorból készítek el. Amíg felfut, addig

2 tojás sárgáját kikeverek

4 dkg cukorral

egy csipet sóval és felengedem

2 dl tejjel. Ezután az összes hozzávalót a liszthez keverem és jól megdagasztom. Ha már jó szálas a tészta, akkor adok hozzá

6 dkg puha vajat és ezzel is jól átdagasztom, majd 1 órán át kelesztem. Ekkor kicsit átgyúrom a tésztát, majd kb 2 cm vastagra nyújtom és egy pogácsa szaggatóval kiszaggatom. A kapott korongokat olvasztott vajjal megkenegetem és

darált dió (kb 20 dkg) és cukor (kb 15 dkg) keverékében meghempergetem. Egy alkalmas méretú tepsibe, vagy tortaformába rakosgatom a darabokat, minden szintet is alaposan megszórok még töltelékel és vajjal meglocsolom. Ha összeraktam, akkor még egy fél órát kelesztem, majd megsütöm.

Pizzákban a férjem verhetetlen. Szerintem. De azt hiszem, vagyunk még ezzel így páran, akik kóstoltuk a műveit. De ő nem elégszik meg ennyivel, mindig újabb dolgokat próbál, hogy megalkothassa az IGAZIT. Hja kérem, a férfiember ha főz, akkor ő nem "dolgozik", hanem alkot...

Ezúttal az alaptésztából nem a hagyományos tepsinyi, paradicsomszószos pizza készült, hanem kis kerek, minimál feltétes, ellenben olíva olajjal bőven megkent mini pizzák, (vagy lapos focacciak?).

Feltétként pedig felhasznált mindent, amit otthon talált: hagymát (olíva olajon megsütve), fokhagymát, mozzarella golyókat, olajos halat, sonkát, koktél paradicsomot, olajbogyót, sütőtököt, a legkülönbözőbb variációkban. A sütőtök kifejezeten az én kedvemért került a feltétek közé és bevallom, igazi áttörés következett be nálam. Bár én nagyon szeretem, eddig csak édesen tudtam elképzelni (leves, muffin), ezúttal azonban sósan, borsosan, hagymásan készült és fantasztikus volt!

A legnagyobb kedvenc azonban a desszertként tálalt almás "pizza" lett, mézzel, barnacukorral...

Ez az étel tulajdonképpen a múltkori sült paprikás bruschetta új köntösbe bújtatása, mivel ezt is vendégségbe vittem. Az elkészítés módja és a hozzávalók is ugyanazok, csak ezúttal nem kenyérre halmoztam, hanem kis tálkába tettem. A vendégségben aztán ettük pogácsával és tésztával egyaránt, mindenhogyan finom volt. És begyűjtöttem én is egy jó kis brokkolis tésztás receptet...

Vendégségbe készültünk és a véletlen úgy hozta, hogy éppen Halloweenkor. Egyrészről nem vagyok híve az "üzleti" ünnepeknek, másrészről viszont ünnepből sohasem lehet elég. Csak persze nem árt, ha tudjuk, hogy miről is szól...

Mindenesetre a gyerek odakint faragta a tököt, én pedig valami édességet akartam ajándékba vinni. Ezek után mi mást, mint sütőtökös muffint.

Nagy sikert aratott a gyerekek körében, akik tulajdonképpen nem is szeretik a sült tököt. Szóval ezzel nyugodtan lehet próbálkozni ilyen esetekben is...

2 tojást kikeverünk

6 dkg vajjal és

15 dkg nádcukorral, majd hozzáadjuk a

20 dkg sült sütőtököt, belereszeljük

1 narancs héját (és

ízlés szerint gyömbért. Beleszitálunk

20 dkg lisztet, amit előzőleg

6 gr sütőporral kevertünk el. Beleszórunk

10 dkg durvára vágott csokoládét, elkeverjük és mehet a formákba, majd a sütőbe 200 fokon 20 percre.

Azóta készült már úgy is, hogy narancs híján 5 dkg kandírozott narancshéjat tettem bele és 5 dkg narancsos étcsokit. Mit mondjak, nem romlott el tőle... Ez esetben 20x30-as tepsiben süteményként sült, csokis bevonatot kapott. Hőlégkeveréssel sütöttem 150 fokon 30 percig.

Bab is, gulyás is, egyértelmű, hogy ez a fiúk kedvence. Úgyhogy lássuk, hogyan is főzi ezt egy férfi.

Először is

25 dkg bab beáztatva, majd sós, babérleveles vízben megfőzve. Ezt követően, ill. közben

50-60 dkg marhahúsból pörkölt készítése. A két dolog összeöntése, mikor úgy tűnik, azonos idő múlva lesznek készen.

Zöldségek és krumpli hozzáadása és kész. Ennél bővebben nem osztja meg velem a receptjeit... :)

A gyerekeknek finom házi péksüteményt ígértem vacsorára, de akkor még nem sejtettem, hogy a munkámban belefutok néhány előre nem látott nehézségbe. És bizony alaposan eltelt az idő, pedig még vásárolni sem jutotam el. Szerencsére a múltkori csigázásnál előrelátóan két csomag fagyasztott leveles tésztát vettem...

A kiolvasztott tésztát ezúttal is kinyújtottam, majd egyszerűen megszórtam

kb 15-20 dkg reszelt sajttal (leközelebb egy kis tejfölt is kenek alá), majd betakartam

sonkaszeletekkel. Feltekerés, szeletelés, tepsibe helyezés, majd

tefölös tojással megkenés és sütés. Kész.