A múltkori pangasiusos csalódás után, valami tutit szerettem volna... És mert a Sparban igen kedvező áron lehetett vadlazac filéhez jutni, erre esett a válsztásom. Lazaccal pedig szerintem nem lehet mellé fogni. Mindenesetre abban a hétben, míg a fagyasztóból az asztalra került a hal, számtalan elkészítési módon gondolkodtam, hogy aztán mindezekből semmi se valósulhasson meg. Azt hittem, december 16-ra már csak némi kényelmes munka marad és koncentrálhatok a karácsonyra. De ez nem jött össze. Körülöttem tombol az őskáosz és ebből sajnos én sem vagyok képes kivonni magam... Így aztán ebédre fagyasztott krémleves felengedése, fagyasztott lazac natúran elkészítése, maradék sárgarépa megpárolása volt a maximum, amit levelek, telefonok és ügyféllátogatások között be tudtam vállalni. Majd legközelebb kitalálok valami extrát, de így is nagyon finom volt!

A lazacfiléket hagytam félig felengedni, majd

só, bors, citromlé után liszttel szórtam meg a szeleteket és serpenyőben megsütöttem őket.

Közben egy kis maradék

sárgarépát és paszternákot karikáztam fel és

kevés vajon, tengeri algás fűszersóval fűszerezve megpároltam őket.

Mint azt a rántott karfiolnál írtam, azt négyből hárman szeretjük. No de a fiamnak is adni kellett valamit ebédre. Logikus lett volna, hogy akkor neki pedig rántott csirkemellet készítek, de ami sok, az sok... Úgyhogy bepácoltam és serpenyőben sütöttem meg. Olyan jól sikerült ez a joghurtos, fokhagymás, gyömbéres verzió, hogy legközelebb mi is ilyet eszünk :)

0.5 kg csirkemellet beletettem

1 doboz natur joghurtból,

néhány evőkanál szójaszószból,

zúzott fokhagymából és

reszelt gyömbérből álló pácba, majd közvetlenűl sütés előtt megsóztam és a páccal együtt párolóserpenyőbe tettem és a saját levében párolás után lesütöttem.

Az előző napi Dubarry szelethez, csak a karfiol egy része fogyott el, így aztán, jött a kérdés, hogy mi legyen a többivel. A rántott karfiolt a négyből hárman imádjuk, inkább csak a macera szokott visszatartani tőle, de ezúttal volt kedvem és időm, úgyhogy paníroztam... Nem tudom, másoknál hogy megy ez, nálunk az a menő, ha minél kisebbek a darabok...

75 dkg karfiolt kisebb rózsáira szedtem, pár percig sós vízben előfőztem, majd a hagyományos módon lisztbe, tojásba, morzsába forgattam és olajban kisütötem.

Ez az édesség már évek óta motoszkál bennem és most végre! Minden adott volt, alma továbbra is van dögivel és a féldoboz mascarponét is el kellet használni. Ráadásul éppen frissen vettem barna nádcukrot, amit rajongásig szeretek...

3 dkg vajat megolvasztottam, beleszórtam

3 dkg barna nádcukrot, kis ideig együtt olvasztgattam, kevergettem, majd belekerült

30 dkg alma felszeletelve. Itt lehetne fűszerezni fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel, de én most csak naturálisabb ízekre vágytam. Mikor az alma megpuhult, villával kissé szétnyomkodtam (he-he, ahogy Jamie mondaná: csak rusztikusan) és 3 tálkába tettem. Mikor kihült, ráhalmoztam

125 g mascarponéból,

1 vaníliás cukorból és

1.5 dl felvert tejszínből készült krémet. A tetejére mézes süteményt morzsoltam.

Régebben nagyon sokszor sütöttem sertés karajt, de aztán valahogy kikopott a jellemzően használt húsok közül. A múltkor azonban újra kedvet kaptam hozzá, mikor is megvettem egyben egy jó nagy karajt csontostól, szűzpecsenyéstől. A csontból alaplevek készültek, a szűzpecsenye és egy egészben hagyott darab még sorsára vár, ezek a szép szeletek pedig most kerültek sorra. És hogy miért hívják Dubarrynak? Állítólag Mme Du Barry kedvenc étele volt a karfiol és így tulajdonképpen bármilyen karfiolos étel is nevezhető Dubarrynak... Mindenesetre elvileg ehhez az ételhez tojással dúsított besamelt kellene használni és gruyere sajtot, de előbbi épp elfogyott, utóbbi pedig nem is volt. Úgyhogy ez most csak így "mezitlábas" magyarosan...

60 dkg sertés karajt vékony szeletekre vágunk, kiklopfojuk, majd

borsozzuk.

Kevés olajon hirtelen megsütjük, vigyázzunk, hogy ne szárítsuk ki, mert nagyon gyorsan átsül. Csak sütés után szoktam sózni.

0.5 kg karfiolt apró rózsáira szedek és sós vízben megfőzök, közben

5 dkg vajból és lisztből, valamint

5 dl tejből besamelt készítek, amit

sóval, fehérborssal, szerecsendióval ízesítek. Megfeleő hangulat esetén csöppnyi cayanne bors is mehet bele. (Ha egy-két tojás ságáját is hozzáadjuk, miután langyosra hűlt, akkor a Mornay mártást kapjuk, ami sajnálatos módon még kalóriadúsabbá teszi ezt az ételt, de persze finomabbá is.

Ezután a húsokat tepsibe rakom, rájuk halmozom a karfiolt, leöntöm őket besamellel és reszelt sajttal (eredetileg gruyere, de más is használható, természetesen)megszórom, majd forró sütőbe teszem, míg a sajt megolvad, megszínesedik.

Íme a 2010-es kollekció, kiegészülve ezzel és ezzel. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne süssek újabb és újabb sütiket, de most ezennel leállítottam magam. Pedig tényleg nagyszerű móka. A gyerekek lelkesen segítenek tésztát gyúrni, kiszaggatni, díszíteni, megtelik a ház karácsonyi illatokkal. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy aztán mindet megis esszük...

Kakaós-mézes:

Ez nem a hagyományos mézeskalács típus, inkább keksz jellegű, de nagyon mézes, nagyon illatos.

50 dkg lisztet egy tálba szitálunk, elkeverünk benne

25 dkg cukrot,

2 teáskanál mézeskalács fűszerkeveréket

2 evőkanál kakaóport és

1 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadunk még

25 dkg mézet,

25 dkg vajat,

2 evőkanál rumot,

1 tojást, majd összegyúrjuk. Egy éjszakát hűtőben pihentetjük, majd másnap kinyújtjuk, kiszaggatjuk, 180 fokos sütőben kb 15 percig sütjük.

Díszíthetjülk hagyományos módon tojásfehérjével, vagy ízesített cukormázzal, mint most mi pl. puncs ízesítésűvel.

Narancsos csillagok:

A lányok kedvence, férj szerint étcsokis bevonóval is megpróbálhatnánk. Talán jövőre...

27.5 dkg lisztet egy tálba szitálunk, elkeverünk benne

10 dkg cukrot,

1 cs vaníliás cukrot,

1 narancs lereszelt héját, majd hozzáadunk

1 tojást,

12.5 dkg vajat és

10 dkg natúr, fehér marcipánt, apróra tépkedve, nyomkodva. Összegyúrjuk a tésztát, majd félóra pihentetés után kinyújtjuk, kiszaggatjuk és 180 fokon kb 10-15 percig sütjük.

Fehércsokoládéval  (kb 15 dkg) vonjuk be és reszelt, vagy kandírozott narancshéjjal díszítjük, vagy ahogy most mi, narancslekvárból kihalászott narancshéjdarabkákkal... (ez az eddigi lejobb variáció eddig)

Kétcsokis vaníliás korong:

avagy hold a téli éjszakán.

30 dkg liszből,

20 dkg vajból és

8 dkg cukorból, plusz

2 cs vaníliás cukorból,

1 tojással linzertésztát gyúrunk. 1-2 órát pihentetjük a hűtőszekrényben, majd kinyújtjuk, és kis korongokat, ill. két korong részleges fedésbe hozásával holdacskákat szaggatunk. 200 fokon 10-12 percig sütjük.

Először a holdacskákat kenjük meg fehércsokoládéval (kb 5 dkg), majd a korongokat étcsokival (kb 10-15 dkg) és a holdakat még addig nyomjuk rá, amíg az étcsoki meg nem dermed.

Müzliszelet:

A sok egészséges hozzávaló senkit se riasszon el, nagyon finom! És igen praktikus elfelejtett müzlik, aszalványok hasznosítására.

34 dkg nem cukrozott, mazsolás müzlit (mert ilyen és ennyi volt itthon) összekevertem

6 dkg kandírozott citrushéjjal (mert ennyi volt itthon),

10 dkg aszalt fekete cseresznyével (mert nagyon régóta itt állt már),

10 dkg barna nádcukorral (mert imádom az ízét, illatát),

1 cs vaníliás cukorral és

0.5 cs sűtőporral. Hozzáadtam még

2 tojást és

12.5 dkg vajat, majd összegyúrtam. Elég reménytelenül nézett ki még ekkor, ezért 1 órára hűtőbe tettem. Utána gombócokat formáztam, amiket az előzőleg kivajazott és zsemlemorzsával megszórt tepsiben aztán szétnyomtam, megformáztam egy kicsit, majd 175 fokon 15 percig sütöttem.

Igazi malacmunka megcsinálni, ebből kifolyólag a gyerekek nagyon fogják élvezni, de javaslom, gondoljuk át az idegállapotunkat előtte... :)

Diós-vaníliás kifli:

Hónapokig szemezgettem a kiflisütő formával, aztán egyszer csak ott áltam a begyúrt tészta mellett forma nélkül... Mindig megfogadom, hogy ezt soha többet, mert szörnyen macerás a formázás, de mégis mindig megsütöm. Mert ez meg az én kedvencem...

10 dkg darált diót összekeverünk

28 dkg liszttel és

7 dkg porcukorral, majd

21 dkg vajjal összegyúrjuk. Félórára megy a hűtőbe, majd tetszőleges technológiával kifliket formázunk belőle.185 fokon világosra sütjük őket és még melegen vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatjuk. Óvatosan, mert nagyon törékenyek! Ezen valószínűleg segítene, ha tojás is lenne a tésztában, de én pont ezt a hihetetlen omlósságot szeretem benne...

A múltkoriban a hentes meglehetős ráhagyással mérte nekem a fél kiló darált húst. Általában nem olyan nagy probléma ez, de ezúttal mégsem használtam fel azt a plusz 15 dekát, hanem a mélyhűtőbe tettem, majd jó lesz valamire jelszóval. Igazából már akkor megfordult a fejemben a húsgombóc leves, ami aztán néhány nap múltán realizálódott is. Valakinél azt olvastam, hogy ez tulajdonképpen egy fasírt, amit most nem a forró olajba, hanem egy levesbe dobunk. És van is benne valami... ezzel együtt a fiúknak kifejezetten ízlett.

Először összeállítom a gombócokat:

15 dkg darált sertés húst összekeverek

kevés apróra vágott hagymával, fokhagymával és nekiesek a kézimixerrel, hogy minél kevésbé legyen darabos. Ezután adok hozzá

1 tojást és

annyi zsemlemorzsát, hogy jólformázható masszát kapjak, fűszerezem

sóval, borssal, petrezselyemzölddel, majd vizes kézzel kis gombócokat formázok. Ezután apróra vágok

1 fej hagymát és kevés olajon dinszteni kezdem, majd hozzáadok

15 dkg sárgarépát,

10 dkg karalábét és

5 dkg petrezselyem gyökeret kisebb darabokra vágva. Kis ideig együtt párolm a zöldségeket, majd vízzel felengedem

sózom, borsozom,

1 leveskockával ízesítem. Ha felforrt beledobom a gombócokat is és kb fél óra alatt készre főzöm.

Sajnos még mindig nem főzök elég tudatosan, vagy legalábbis a főzés és a bevásárlás közötti összhang gyakran megbomlik. Nehezen fogyott a pár napja vett uborka, ezért egy tzatziki-szerű kenyérre kenhető krémet szerettem volna készíteni egy ottfeljetett túró felhasználásával. Az a túró azonban már nem volt alkalmas étkezési célra... Viszont már beleéltem magam ebbe az ízvilágba, ezért a szintén lejárati idő fenyegette mascarponés dobozhoz nyúltam. És a malackaraj szlogenje után szabadon: a kapor összeköt, így került a friss uborka mellé csemege uborka és kapribogyó is. És működött! De tekintettel a kalóriatartalmomra, legközelebb lehet, hogy mégis túrót használok...

125 g mascarponét összekevertem

125 g tejföllel, belereszeltem

3/4 kígyóuborkát,

4 csemege uborkát,

1 gerezd fokhagymát, beleaprítottam

1 marék kapribogyót,

sóztam és

kaporral fűszereztem. Friss házi kiflivel ettük és pritamin paprikával.

Míg a marharagu mellet sertepertéltem a konyhában, konyha környékén, volt időm egy kis péksütemény sütésre is. Annál is inkább, mert a sütő mellett állni még mindig több hangulatom volt, mint kimenni a hidegbe bevásárolni...

És mint sokan, akik immár jórészt az internetről sütünk, főzünk, én is Limarához fordulok elsőként, ha kenyérfélék sütéséről van szó. Ő ezt a kiflit a karácsonyi mákos gubához ajánlja, de nekünk nagyon megfelelt egy hétköznap estére is.

60 dkg lisztet,

1 cs szárított élesztőt (vagy 2 dkg frisset),

1 evőkanál cukrot,

2 dl tejet,

1.5 dl vizet,

7 dkg puha vajat,

1 teáskanál sót összegyúrunk, langyos helyen kelesztjük, majd átgyúrjuk és nagyobbacska "hasábokat" formázunk. Nekem 9 darab sikeredett (ezek készen kb 10 dkg-osak lettek). Még egyszer kelesztjük, majd 200 fokon gőzös sütőben megsütjük.

Ez az étel egyszerűen isteni lett! Azt hiszem, nem gyakori, hogy ilyen gátlástalanul fényezem magam, de most kénytelen vagyok :) És ebben most teljes a családi egyetértés is.

Még szerencse, hogy maradt nekem másnapra, mert ez megint egy a családnak másnapra előrefőzés alkalmával készült és nagyon izgultam, hogy a főzés közbeni kóstolásnál nem jut nekem több...

ek (7-8 dkg) zsíron megpirítok

kb 20 dkg hagymát, majd rádobok

kb 1 kg marhanyakat nagyobb kockákra vágva.

Sózom, borsozom, teszek bele

2 gerezd fokhagymát, majd

1 kiskanál pirospaprikát. Öntök hozzá

kb 2 dl vörösbort, beleteszek

1 csomag (2.5 dkg) szárított erdei gomba keveréket,

rozmaringot, borókabogyót, szegfűborsot. Szép lassan főzöm (előfordulhat, hogy több órát), ha a levét elfőné, hol vörösborral, hol vízzel pótolom. Sűrű szaft keletkezik, amit a család egyöntetű véleménye szerint legjobban friss kenyérrel esett kimártogatni :)

A férjem egyik kedvenc levese, szintén inkább gyerekmentes ebédekre...

2-3 dkg szalonnát felkockázunk és kisütjük a zsírját (továbbiakban az odaégést elkerülendő a pörcöket illene kivenni, de én nem szoktam) és jó alaposan megpirítunk rajta

7-8 dkg összetördelt lebbencs tésztát. Tényleg meg is kell pirulnia! Mikor már majdnem rendben van a tészta, akkor teszek bele

fél fej hagymát apróra vágva, majd

1 kiskanál pirospaprikát és náhány kavarás után felöntöm vízzel.

Sózom, beledobok

egy darabka paprikát,

(ha van kéznél friss, érett, vagy kimaradt hámozott paradicsom, akkor abból is egy felet),

egy csokor petrezselyem zöldet és

kb 20 dkg krumplit vékonyabb szeletekre vágva,

majd készre főzöm.

Jó néhány évvel ezelőtt csináltam már valami ilyesmit, de akkor még nem volt blogom, így nem örökítettem meg, hogy hogyan... Így aztán most újraalkothattam a dolgot. Szerintem remek lett (és a férjem szerint is) és bármikor szívesebben megenném, mint a hagyományost, de a gyerekek nem voltak elégedettek. "anyaaa, ez nem olyan, mint szokott..."

1 fej hagymát megdinsztelek

kevés olajon, majd

0,5 kg darált sertéshúst adok hozzá,

sózom, borsozom, belereszelek

2 gerezd fokhagymát és saját levében megpárolom, majd zsírjára sütöm. Közben

20 dkg rizset másfélszeres vízben megpárolok és ha a hús is elkészült, összekeverem őket,

petrezselyemmel ízesítem (ezt már a húshoz akartam adni, csak elfelejtettem). Közben lereszelek

1 nagy sárgarépát (kb 20 dkg),

1 nagy paszternákot (kb 15 dkg) (ami lehet egyébként zeller, vagy petrezselyem is, de nekem most ez volt itthon), valamint csíkokra vágok

1 nagy fej hagymát és

1 kisebb fej kelkáposztát, aminek kivágtam a torzsáját és leszedtem a külső leveleit (így 40 dkg lett) és kevés olajon ezeket is megpároltam, pirítottam. Ezután egy nagy tál aljába került a zödségek fele, alaposan meglocsoltam sózott, borsozott tejföllel, erre került a  hús-rizs keverék, majd a zöldségek másik fele és újabb adag tejföl, majd egy kis sajtot is reszeltem rá. Forró sütőben megsütöttem és a férjemmel mind megettük...

Folytatódik az adventi süteményezés. Mániám, hogy mindenféle ízű sütemény legyen, mind különbőző formában. Az talán érthető is, hogy a a kókusszal szórt miért lett fenyőfa formájú...

300 g lisztet,

½ cs sütőport,

200 g porcukrot,

125 g vajat,

2 tojást,

1 cs vaníliás cukrot és

150g kókuszreszeléket összegyúrunk, majd 4-5 mm vastagságúra kinyújtjuk. A kivánt formákat kiszúrjuk és 160 fokos sütőben kb 15 percig sütjük. A kihült sütiket aztán

baracklekvárral megkenjük és

kókuszreszelékkel megszórjuk (vagy belemártjuk).

Avagy a párolóserpenyő dícsérete - adhatnám akár ezt a címet is. Nekem ez a kedvenc módszerem hússütésre. Attól függően, hogy igényt tartok-e a végén pecsenyezsírra, több vagy kevesebb zsíron/olajon átforgatom a húsdarabokat (vagy az egyben hagyott húst), hogy a rostok összekapódjanak és így bent tartsák a nedvességet, majd a a fedőt rátéve, a hőmérsékletet lecsökkentve saját levében párolom. És egyszerűen nem lehet elhibázni, mert a hús akkor lesz készen, amikor a saját levét elfőve szépen zsírjára sül. Puha és szaftos marad, miközben a külseje megkapja azt a finom sült ízt. Lehet, hogy nem is próbálkozom tovább a konfitálással, sütővel (hőfokszabályozó még mindig nem ok és nyilván nem is lesz, míg ki nem cseréjük...), nekem ez a variáció megy a legjobban. Egyetlen probléma van vele, korlátozot a kapacitása. Lehet vennem kéne még egyet...

Be kell látnom, ez sem egy kezdő ételfotósnak való téma. Hogyan lehet normálisan lefényképezni egy egyszerű sült hús darabot?

Az elkészítés módját feljebb leírtam,

egy kb 1,2 kg -os pulykacomb filét vágtam több darabba, fűszerként

sót, borsot, koriandert és fokhagymát használtam.

Beindult nálunk is az adventi sütöde. Ezt a szokást is még Németországból hoztam haza. Nagyon jó volt az ottani adventi hangulat, én pl. adventi koszorút is ott láttam először a családoknál... És emlékszem, mennyire szerették a gyerekek az együtt sütést és milyen elnézően mosolygott a háziasszonyom az okozott felforduláson... Így aztán nálunk is nagy közös sütögetések vannak mind a mai napig, pedig az egyik már 15, a másik 12 múlt. De kell is a kamasz fiam hatalmas tenyere, mert ebből a darálós mogyorós kekszből, ami a fiúk kedvence, dupla adagot szoktam sütni és 2,5 kilónyi hozzávaló összegyúrása már bizony férfimunka a javából :)

500 g lisztet elkeverünk

1 késhegynyi sütőporral, majd egy tálba szitáljuk. Hozzáadunk

300 g cukrot,

1 cs vaníliás cukrot,

125 g darált török mogyorót,

250 g vajat (margarint) és

1 tojást, majd a hozzávalókat összegyúrjuk. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, majd másnap a húsdarálóra szerelt sütinyomón keresztül "ledaráljuk" a tésztát. Tetszés szerinti formákat hajtogatunk, vagy csak egyszerűen rudacskákat vágunk belőle.

200 fokon kb 15 percig sütjük. Nálunk a fiúk úgy szeretik, ha jó alaposan megsül és ragaszkodnak a csokibevonathoz is, ami

150g ét tortabevonóból készül.

Nem is tudom, kihagytam még valami zöldséget, amiből nem készült krémleves? De nem baj, épp a minap beszéltük a férjemmel, hogy ha nem lennének ezek a levesek, akkor a fiam talán nem is enne zöldségeket egyáltalán. Így pedig szívesen. Még ha van is néhány kedvencebb a kedvencek között. Na nem pont ez...

Pedig jól sikerült, köszönhetően talán annak is, hogy ezúttal, kihasználva a hétvégi főzés lazább időbeosztását, alaplével készítettem (karajcsontból, jól bezöldségelve). És ha már ott volt az a főtt sárgarépa, akkor abból lett a levesbetét.

60 dkg brokkolit rózsáira szedtem, a szárakat és

30 dkg krumplit feldaraboltam és kevéske sós vízben főzni kezdtem. Az időközben elkészült alaplével folyamatosan engedtem fel (ehelyett természetesen leveskocka használható) és amikor megfőttek

1 dl tejföllel együtt leturmixoltam. Adtam még hozzá

1 dl tejszínt, valamint annyi alaplevet, hogy a kívánt sűrűséget elérjem.

borssal és egy kis curryvel ízesítettem.

Azt mondják, vannak ízkombinációk, amelyek az égben köttettek... És hogy a csoki-narancs párosítás is ezekhez tartozik, az biztos. Például ebben az egyszerű kis muffinban is jól működik a dolog, amit a lányom kért, iskolai buliba vinni.

15 dkg puha vajat habosra keverek

10 dkg cukorral, majd

1 tojással is. Belereszelem

1 narancs héját és belenyomom a

levét is, ha szükséges, akkor naracslével kiegészítve 2 dl-re.

5 dkg narancslekvár és

10 dkg étcsokoládé darabolva kerül még a tésztába. Hozzászitálok

20 dkg lisztet, amit előtte

1 csomag sütőporral kevertem el.

180 fokos sütőben 20-25 percig sütöm. Ja igen, én az itt megadott adagokból nem 12, hanem 18 sütit szoktam készíteni, azért ilyen kicsik.

2012.02.03.

És egy változat, amikor is a narancslekvár helyett friss narancsot teszek bele. A narancs héját belereszelem, majd a meghámozott narancsot pürésítem és narancslével 3 dl-re egészítem ki. Egyébként ugyan úgy készül, ahogy a feljebb leírtam. Ha lehet, így még fantasztikusabban finom, a férjem nemes egyszerűséggel élete muffinjának nevezte...

Ezt a receptet alig merem leírni, hiszen jó sok vitát olvastam már erről, hogy hogyan is kell ezt jól csinálni és hogy honnan származik, hogyan autentikus. De pont ezért, mert jókora eltérések vannak a sok "egyetlen és igazi" között, én egyszerűen csak azt mondom, hogy én így csinálom...

25 dkg spagettit felteszek főni sós vízbe, közben

5 dkg húsos szalonnát/zsíros sonkát

kevés olíva olajon megsütök, amihez a végén reszelek

1-2 gerezd fokhagymát. 

2 egész tojást kissé felverek,

sózom, borsozom,

0.5 dl tejszínnel hígítom és belereszelek

3-4 dkg parmezánt. Ha a tészta megfőtt (al dente), akkor a sült szalonnához keverem majd ráöntöm a tojásos mártást. Csak addig melegítem össze az egészet, míg a mártás megkocsonyásodik, de nem sül szárazra.

Egy kis tavasz a télben. Jamie Oliver is megmondta, hogy minden normális háztartásban van otthon fagyasztott borsó, hát jelentem az enyém is egy normális háztartás :) Csak néha megfeledkezem róla. A háztartásról és a borsóról is... De most megkívántam, hát elővettem. Mármint a borsót. De mert mégiscsak tél van, ezért a tartalmasabb magyaros verzió mellett döntöttem. Kicsit még a szándékoltnál is tartalmasabb lett (sűrű), de hát csuda vigye, tényleg tél van...

No persze, ha épp nyár eleje van, akkor friss, zsenge borsóból készítem.

1 nagy fej hagymát nagyon apróra vágok és

kevés vajon fonnyasztani kezdem. Hozzá keverem a

borsót (ez most 45 dkg volt)

sózom, borsozom, felöntöm vízzel. Dobok bele egy

kis darab paprikát,

1 gerezd fokhagymát,

petrezselyem zöldet és készre főzöm. Közben

rántást készítek, amit a  leveshez adok, majd

vajas galuskát szaggatok bele. 

Újabban változtattam a sorrenden: először a rántást készítem el, majd ezt hígítom fel. Először belefőzöm a hagymát, petrezselyemzöldet, utána jöhet a borsó és végül a vajas galuska.

Utazásom miatt megint előre kellett főznöm. A fagyasztóban találtam egy sertéscomb darabot, így első gondolatom a brassói volt, de aztán valahogy nem volt kedvem hozzá. Eszembe jutott, hogy a múltkor valami gombás-baconös ragut hoztam össze, de gomba épen nem volt itthon. Néhány percig tépelődtem megint, mivel is lehetne egy kicsit változatosabbá tenni a a menüt, mire a hentes módon elkészítés ugrott be. Csakhogy az uborkás ragu már egyszer nem jött be... Viszont a mustáros flekken, az menő! Így lett ezúttal a sertéshús mustáros, hagymás, baconös... (arra pedig igen kíváncsi lennék, hogy vajon milyen képet vághattam, míg mindezeket végiggondoltam a konyhában álldogálva)

A fénykép eléggé kutyafuttában készült és este, de az ízek elképzeléséhez talán nem is fontos ezúttal...

10 dkg bacont vékony csíkokra vágunk és egy serpenyőben sütni kezdjük. Hozzá adunk

2 fej szintén csíkokra vágott hagymát, majd reszelünk bele

2-3 gerezd fokhagymát. Rádobjuk az

1 kg vékony csíkokra vágott sertés combot is, majd

sózzuk, borsozzuk és

1 nagy evőkanál mustárral ízesítjük. Fedő alatt saját levében pároljuk, majd zsírjára sütjük.

Ez a múlt héten sütött vörösboros sütemény testvére, csak ezúttal a bor helyett a banán az ízesítő anyag. Ízlések és pofonok, hogy kinek melyik ízlik jobban, de ez sem sokáig száradt a konyhapulton...

Viszont legközelebb vagy másik formában sütöm, vagy csökkentem az adagot, mert az őzgerinc formámból nagyon ki akart mászni.

25 dkg vajat (vagy margarint) habosra keverek

20 dkg barna nádcukorral (lehet sima is), majd

3 tojással is. Villával összenyomkodok

3 nagy érett banánt és a keverékhez adom. Összekeverem a száraz hozzávalókat,

30 dkg lisztet,

1 teáskanál kakaót,

1 kevés fahéjat,

1 csomag sütőport és mindezeket a nedves keverékhez szitálom.

10 dkg csokit (jellemzően ét, de ez most tej lett) feldarabolok és a tésztához adom.

Mint már fent írtam, kivajazott, lisztezett őzgerinc formába tettem, de elég sok lett bele, legközelebb azt hiszem a koszorú fomát kell inkább választanom. 175 fokos sütőben kb egy óra, de a biztonság kedvéért tűpróbával ellenőrizni!

Ha kihült, mehet rá csokibevonat és tetszőleges díszítés.

Megérkezett a Mikulás és ez már valóban nem olyan volt mint régen... 2 éve kezdődött...

"Pici" lányom még 2 éve is hitt benne. A bátyja ugyan gonoszul minden évben megpróbálta felvilágosítani, de a lányom soha nem hitt neki. Mi meg persze mindent meg is tettünk, hogy így legyen.

Akkor úgy döntöttünk, meg kell leckéztetni a nagyot is. Merthogy ő már tudja, hogy mi rakjuk oda az ajándékot és érdekes módon mindig akkor kopog a Mikulás, amikor valamelyikünk kimegy wc-re... Nos ezúttal megkértük a szomszédot, hogy adott időben erőteljesen dörömböljön be, majd húzzon el... Ajándék csempészés megtörtént, együtt ültünk a nappaliban, mikor is dörömbölés. A fiam arcát látni kellett volna. Sejtette persze, mi történt, de akkor is. :)

Tavaly aztán a gyerekek következtek a szivatással. De hát mégiscsak gyerekek és egy anya előtt nincsenek titkok. Tudtam, hogy készülnek valamire, sőt igazából a trükkre is rájöttem. Erre aztán mi Apával ellentámadásba kezdtünk. Az történt, hogy a lányom kitalálta, hogy az msn videó kamerájával fogják követni az eseményeket és "lebuktatnak" minket. Viszont mi már tudtuk, hogy mire kell vigyázni. Apa a teraszajtón lopakodott ki, előszobába benyitva a sötétben elhelyzete a cuccot, majd sipirc vissza. Ő ért be hamarabb, a kölkök mégis indián üvöltéssel jöttek le, hogy mindent tudnak. Mint kiderült, a kamera nem ott volt, ahol a férjem gondolta, így nem csak a keze látszott... Könnyesre nevettük magunkat. Pici szomorúság, hogy ezzel véget ért egy korszaknak. Már tényleg nagyok...

Vanak ételek, amikhez egyszerűen kötelező. Például a kacsasülthöz, de nálunk a sült hurka-kolbászhoz is ez dukál.

1 kb 1 kilós lila káposzta külső leveleit leszedjük, kettévágjuk, torzsáját kivágjuk, majd vékonyra szeleteljük,

besózzuk és állni hagyjul egy fél órát.

1 nagy fej hagymát durvára vágunk és

olajon megdinszteljük. Mikor már üvegesedik, beleteszek

2 evőkanál barna nádcukrot (simát is lehet persze) és egy kicsit karamellizálom, majd ráteszem a káposztát. Öntök rá

kb 1-1.5 dl vörösbort, beleszeletek

1 nagy almát, füszerezem mozsárban összetört

borssal, szegfűborssal, szegfűszeggel majd fedő alatt puhára párolom. A végén

vörösbor ecettel és esetleg még cukorral állítom be kívánt édeskés-savanykás ízt.

Még az ősszel jutottam hozzá 2 szép, darabonként közel 3 kilós házi kacsához, amelyek közül az egyiket azon melegében megsütöttem, míg a másik a fagyasztóban landolt. Sajnos az első sütés nem hozta a várt eredményt, így a mostaninál az éppen nagyon trendi (hű de rosszul vagyok ettől a szótól...) konfitálással próbálkoztam. Így már majdnem teljesen jó lett, de egy pici még mindig hiányzott hozzá, hogy tökéletes legyen. Úgy tippelem, az lehetett a baj, hogy nem lepte el a zsiradék teljesen a húsokat. Szóval azt a mellet csak szét kell szednem legközelebb valahogyan és valami nagyobb sütőedényt választanom. De összességében ez már teljesen vállalható eredményt hozott.

Az aprólékokból pedig levest főztem, nagyon finom lett. Az igazi persze az lett volna, ha ebbe a levesbe még egy töltött nyakat is belefőzök, de ehhez most nem vettem a bátorságot...

A kacsát szétbontottam, amennyire tudtam. Nem egyszerű ez egy csirkén szocializálódott nő számára, kemények a csontok és az anatómia is eltérő némileg. Így tehát a sütőbe került a melle, a két combja, a hát egy darabja, valamint a két szárnya. A húsokat sóztam, borsoztam, majorannáztam és hagyma, fokhagyma és almadarabokból álló ágyra fektettem, majd 20 dkg libazsírtl tettem a tetejére. Számítva arra, hogy a kacsából is sül még ki bőven. 150 fokos sütőben 3.5 órán át sütöttem, közben kétszer megfordítottam a húsokat. A végén a bőrös felükkel felfelé rágrilleztem egy kicsit. Párolt lila káposztával és krumplipürével tálaltam.

Tegnap este beköszöntött a tél. Az ország más részein állítólag havazik is, nálunk csak sűvít a metszően hideg szél. A férj pedig zsírban lesütött csirkemájat kívánt vacsorára. Miután azonban csak este fél 6 körül indultam boltba, úgy gondoltam, ez a vacsora már nem fog összejönni. Azért elkészítettem másnapra, de hogy aznapra is legyen valami finom, ezért baconbe csavart csirkemájat is készítettem, ami hidegen, melegen és langyosan is finom.

Nem is tudom, a recepttel fárasszak-e valakit. Baconbe csavarunk csirkemáj darabokat és megsütjük. :)