Igen, megtaláltam! A múltkori verzió azén tetszésemet sem nagyon nyerte el, túl édes volt. Aztán mikor a férjem sütött valami kis pizzaféléket sütőtökös feltéttel, akkor már derengett a megoldás. Nem édesnek, hanem sósnak kell lennie. Úgyhogy mikor legutóbb újra megkívántam a sült tököt, akkor már azt is tudtam, hogy lesz újabb leveses próbálkozás. Ezúttal tehát kihagytam az almát, a mézet és az "édesítő" fűszereket, helyettük hagymásabb, krumplisabb és borsosabb lett. Nekem így nagyon bejött, ebben a változatban biztosan fogom még főzni.

kb 10 dkg hagymát

kevés olíva olajon karamellizálok, majd felöntöm vízzel és beleteszek

kb 20 dkg krumplit felkockázva és

1 húsleves kockát. Ha megpuhultak, akkor beledarabolok

kb 20 dkg sütőtököt (már megsütve), öntök bele

kb 0,5 dl narancslét

1 dl tejfölt és összeturmixolom. Fűszerezem

vegyes borssal és korianderrel, majd még egyszer felforralom. Tetejére csorgassunk

tökmag vagy olíva olajat. Most csak így magában, minden egyéb levesbetét nélkül ettem és nagyon jól esett.

Ez a leves a szlovákiai síelések nyomán került be a repertoárba (kapustnica). A férjem nagy kedvence, ezúttal én főztem meg neki. Ez sem kényes gyomrúaknak való, hiszen zsíros, füstölt és savanyú, de pont ettől olyan finom annak, aki egyébként szereti ezeket az ízeket. Érdekes megfigyelni egyébként a szlovák (szláv) és a magyar konyha találkozását a felvidéki ételekben, mi nagy rajongói vagyunk ezeknek.

Az alábbi mennyiségekből igen tisztességes mennyiségű leves készíthető (legalább 10 főre), ha tehát nincs enyire szükség, akkor praktikus lehet felezni a mennyiségeket.

1 nagy fej hagymát szálasra vágtam (a káposzta közt úgyis elvész) és

1 nagyobb evőkanálnyi (kb 4 dkg) mangalica zsíron pirítani kezdtem. Közben

50 dkg savanyú káposztát kicsit összevágtam (átmosni nem kellett, nem éreztem túl savanyúnak) és a hagymás zsíron picit ezt is átforgattam. Felöntöttem vízzel, ízesítésül

egész fekete borsot, babérlevelet és 2 gerezd fokhagymát (reszelve) tettem bele. Sót viszont nem, mert a káposztában is van és a felkockázva, karikázva a levesbe kerülő

25 dkg füstölt sonkában és

25 dkg szárazkolbászban is van bőven. Mikor a káposzta puhulni kezd, akkor

hagyományos paprikás rántást teszünk bele, amivel még 10 percig főzzük, majd

2-2.5 dl tejfölt is, amivel már csak össze kell forralni. Tálalás előtt hagyjuk állni egy kicsit.

Valami könnyedebb második illik utána, ami ez esetben túrógombóc lett, aminek elkészítési módján változtattam picit. A másodszori evésnél pedig ricottás amerikai palacsinta készült.

A karácsonyi menüben nagyon megtetszett most nekem ez a baconbe csomagolt töltött, egybesült hús dolog, ezért úgy gondoltam, ezúttal karajból is kipróbálom, mondjuk paradicsomos-mozzarellás töltelékkel. Az elképzeléssel alapvetően nem is volt semmi hiba, de azt hiszem, kissé eltúloztam az aszalt paradicsom töltelék mennyiségét. Még én sem ettem meg mindet, ami egy adagba került, a gyerekek meg pláne nem, de hát ez nem olyan nagy baj, legközelebb kevesebbet teszek bele. Ami viszont számomra igazán finommá tette ezt az ételet, az a hús szaftjából és egy kis maradék házi salsából készült mártás volt. Zseniálisan illetek össze az ízek, de a hozzávalók alapján ez nem is lehetett kétséges.

Egy kb 1 kg-os karaj darabot bevágtam úgy, hogy egy nagy téglalapot kapjak. Megszórtam

sóval, borssal, bazsalikommal (bőven), majd ráfektettem

a fűszeres aszalt paradicsom darabokat (fél doboz bőven elég és talán praktikusabb kisebb darabokra vágni) és a

mozzarella szeleteket (10 dkg). Feltekertem, megtűztem, beborítottam

bacon szeletekkel, majd 1 órát alufóliával lefedve, bő félórát pedig anélkül sütöttem 200 fokos sütőben. (Persze maghőmérőztem most is, 80-nál sikerült kivennem, nem volt kiszáradva)

Ízlések és pofonok, mint tudjuk... De hogy ennyire!? Miközben én az első kóstolásnál beleszerettem ebbe a levesbe, addig a gyerekek bocsánatkérő grimasszal tolták félre. Tudtam persze arról, hogy a zöldborsó nem nagyon csúszik náluk, de abban reménykedtem, hogy krémleves formájában ezt is hajlandóak lesznek megenni. Nem így történt. Egy újabb étel, amit magamnak főzhetek, esetleg a férjemnek, akinek most nem volt alkalma ezt megkóstolni. De ha valaki szereti a zöldborsót, annak bátran ajánlom, szerintem nagyon jó lett! (A sajtroppancsot viszont még gyakorolni kell. De ezt persze megették a kölkek így is!)

1 nagy fej hagymát felkockáztam és

1 kanál vajon pirítani kezdtem, majd rádobtam

40 dkg fagyasztott borsót.

Sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel, majd belekockáztam

2 db krumplit (kb 20 dkg) és puhára főztem őket. Leturmixoltam,

2 dl tejszínt öntöttem bele,

parmezán sajtot és

kevés szerecsendiót reszeltem bele. Sűrűségét vízzel állítottam be és kívánkozott bele

1 leveskocka is. Még egyszer felforraltam és kész.

Volt még bőven maradékunk az előző napokról, de részben féltem, hogy mégsem lesz elég, másrészt tudtam, hogy a fiamnak nem feltétlenül minden a fogára való, úgyhogy csináltam egy kis kiegészítést. Pulykamellet pácoltam fokhagymával, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy kis maradék körözöttet is rátettem. Szokásos módon a pároló serpenyőmben készítettem el. Meglepő módon elég erősen érezhető volt a juhtúró íze, viszont kinézetre semmi különöset sem mutatott az étel. Hogy mégis kissé mutatósabb legyen egy kis paprikás tejföllel kevertem és sütöttem át. Nagyon jó lett a végeredmény, legközelebb már tudatosan fogom alkalmazni ezt a körözöttes pácolást.

0.5 kg pulyka (vagy csirke) mellet kisebb darabokra vágtam és egy órát pácoltam

2 gerezd lereszelt fokhagyma és

1 nagy kanál körözött társaságában. Ezután saját levében pároltam, majd zsírjára sütöttem. Összekevertem

kevés piros paprikát

egy kanál tejföllel és a már elkészült hússal elkeverve kissé átforrósítottam.

Még mindig rengeteg almánk van és mivel a tárolási körülmények nem ideálisak, bizony a minőség romlásnak indult... Ilyenkor jön aztán a dilemma, hogy mindig az éppen legrosszabb állapotban lévőket együk-e, így a lehető legkevesebb kerül kidobásra, viszont mindig rosszakat ehetünk, vagy a legjobbakat válasszuk, de akkor félő, hogy sok végzi a kukában... Ti hogy csináljátok? Én úgy döntöttem, hogy frissen evéshez a legjobbakat, sütéshez, főzéshez a rosszabbakat választom... Eredetileg almalevest akartam főzni, de aztán útközben meggondoltam magam és kompót lett belőle. És milyen jól tettem! Egyszerűen nem tudok vele betelni, imádom!

Egy lábasban vizet forralok, benne

fahéjjal, szegfűszeggel. Meghámozok és felkockázok

4 nagy almát és a fűszeres vízbe teszem. Belenyomtam egy

fél citrom levét, majd magát a citromot is az almák után dobtam. Édesítettem vegyesen

mézzel, barna nádcukorral és sima cukorral (mert nem tudtam dönteni, melyiket használjam). Mikor az almák megpuhultak, hidegre tettem. De én már langyosan is rájártam...

Ez is egy olyan étel, amiből számtalan variáció létezik. Ez az én verzióm. Pontosabban az egyik, mert ezt a levest jómagam is többféleképpen készítem. Példának okáért az alább leírt recept még valamikor őszről származik, de fénykép csak most került hozzá, ami viszont nem pont így készült, mert került bele fokhagyma is, kakukkfű helyett pedig szerecsendió, de a lényeg, hogy hagyma hagymával... Aztán egyszer kipróbálnám házi sütésű rozscipóban tálalva, tojássárgájával sűrítve, tejszínnel finomítva, egy kis fehérborral bolondítva... (Azt hiszem, hamarosan újrafőzöm :) )

 60 dkg hagymát (lehet vegyesen többféle) durvára vágok és

2 evőkanál vajon párolni kezdem.

Sózom, borsozom, majd felöntöm vízzel. Beledobok

1 húsleves kockát és

egy kis ágacska kakukkfüvet (vagy szárítottat, de el is hagyható, ill. pl. szerecsendióval is készíthető). Készre főzöm.

Tálaláskor olvasztott sajtos pritóssal kínálom.

Ez volt az én egyetlen hozzájárulásom a szilveszteri bulihoz... Hosszú évek óta készítem Lajos Mari: 99 Nyalánkság című könyvében található módon. És teljesen egyetértek vele, ez a kezdő háziasszonyok álma, mert elronthatatlan (egyszerű) és hihetetlenül finom...

4 tojás sárgáját fehéredésig keverek

12 dkg cukorral és

néhány csipet fahéjjal, majd apránként hozzákeverek

50 dkg mascarponét is. Ezután

fekete kávét (hosszú lével) összekeverek rummal (tudom, Amorettoval kéne, de az még sose volt itthon és nem is biztos, hogy szeretnénk...) és ebbe mártogatok bele

kb 30-35 dkg babapiskótát, amikkel először egy körberakok, majd kibélelek egy tálat. Ráhalmozom  krém felét, majd még egy réteg piskótát rakok és erre a maradék krémet. Végül alaposan megszórom

kakaóporral. Jót tesz neki, ha áll egy éjszakát és összeérnek, puhulnak benne a dolgok.

A füstölt lazacot még karácsony előtt vettem, gondolván, hogy ebben az ünnepi időszakban valamikor majd sor kerül rá. Így is történt. A Szilveszterkor tálalt "kenőcék" között helyet kapott egy kapros túrókrém is, nekem pedig mániám, hogy a lazac kaporral az igazi... Így aztán elkészült ez a szendvics: rozskenyéren kapros túrókrém, ezen pedig egy szelet füstölt lazac. Szerintem gyönyörű és finom!

A túróhoz egyszerűen tejfölt, reszelt fokhagymát, kaprot és sót adunk és krémesre keverjük. Rákenjük a barna rozskenyérre, rá a lazac szelet és kész.

Aki járt már prágai sörtúrán, az tudja, miről beszélek... Minden kocsmában kapható "sörfalat", ami nem más, mint fűszeres, hagymás olajban pácolt, érlelt camambert sajt. Az illatok senkit se rettentsenek el, ez egy hihetetlenül finom (bár valóban kissé férfias) étel. Legjobb valami jóféle rozskenyérrel. No meg cseh sörrel :)

4 db camambert sajt (pl Tihany), amiket lapjával kettőbe vágunk és "negtöltjük" a köverkező dolgokkal:

2 nagy fej hagymát felszeletelve,

6-8 rerezd fokhagyma,

pirospaprika, bors, (szegfűbors), babérlevél, (esetleg bazsalikom). Aki szereti, myomhat bele valami csípős cuccot is, nálunk ez csak külön mehet. Olajjal felöntjük és egy hétig érleljük hűvös helyen, de nem hűtőszekrényben. Bátrabbak a szobahőmérséklettel is próbálkozhatnak :)

Használhatatlan állapotom miatt nem csak a család ellátása, hanem a komplett szilveszteri készülődés is a férjemre maradt. Sógorom jött segíteni és hirtelen felindulásból olyan marhapörköltet főztek, amilyet (valami rejtélyes okból kifolyólag) csak a férfiak tudnak. Pedig nem csináltak semmi extrát, sőt, kifejezetten minimalista felfogásban készült. Csak hús, hagyma, zsír, só és pirospaprika, kevés friss paprika, paradicsom. Az egyetlen elhajlást pár szem borókabogyó képviselte. És egyszerűen tökéletes lett. (Gondolom, akik kóstolták, azok is megerősítik ezt :) ) Mellé túrós csuszát tálaltak, annyira megtetszett nekik a karácsonyi harcsapaprikás köreteként...

Még ez is a férjem műve a két ünnep közül, csak azért nem írom az ő rovatába, mert én is így csinálnám, ha éppen... Legfeljebb nem felejteném le róla a szalonnát :)

A fényképezés pedig szinte esélytelen volt a szedésre kész kezek között...

1 kg krumplit meghámozunk, felkarikázunk, olajjal összekeverünk, majd tepsibe tesszük, sózzuk, borsozzuk.

1 kg tarját felszeletelünk, kiklopfolunk,

sóval, borssal, mustárral, korianderrel fűszerezzük és serpenyőben kérget sütünk rá Ez akár el is maradhat), majd a krumplira helyezzük őket. Teszünk még a tepsibe

hagymát, fokhagymát (tetszőlegesen szeletelve őket), majd

füstölt szalonna szeletekkel beborítjuk az egészet (ami jelen esetben elmaradt...). Kb másfél óráig sül, félideig fólia alatt, utána anélkül.

Az a helyzet, hogy karácsony után megbetegedtem. Ne feszegessük az okokat, a lényeg az, hogy sem főzni, sem enni nem tudtam pár napig, hogy a fényképezésről ne is beszéljünk... Szerencsére kedvenc férjem ilyenkor lazán a kezébe kapja a fakanalat és főz. Például bablevest, rakott krumplit, amik nem is értem, hogy hogy nem kerültek be eddig is a blogba, hiszen többször is készültek az elmúlt fél évben. Gondolom úgy, ahogy most sem. Vagy nem volt kedv/idő a fényképezésre, vagy ha mégis készült kép, akkor az még számomra is vállalhatatlan lett... Szóval főzésre nem volt gondom (és a plusz kilók leadására sem), de a rizskochot azért bevállaltam. A gyerekek ezt kérték, a férjtől pedig kínzás lenne tejes dolog főzését kérni... (az aksi pedig 1 képet bírt, ezt. úghogy ez van.)

30 dkg (1 nagy csésze) rizset (érdemes a gömbölyű szeműt kipróbálni)

1 cs vaníliás cukorral (vagy egy evőkanál cukor/nyírfacukor és egy fél rúd vanília kettévágva),

kb 9 dl-nyi tejben megfőzünk (kb 3x-os mennyiségű, hogy a rizs puha legyen, de ne akarjon az egész elfolyni). Ha langyosra hűlt, akkor belekeverünk

2 dk vajat,

6 dkg cukrot (ettől nem lesz túl édes, de tálaláskot úgyis jön a pótlás) és

4 tojás sárgáját. A

4 tojás fehérjét kemény habbá verjük és a lazán a többi hozzávalóhoz keverjük. Lehet reszelt citromhéjjal ízesíteni és mazsolával dúsítani, de előbbi akkor nem jutott eszembe, utóbbi pedig mostanában kétesélyes a gyerekek változó ízlése miatt...

Egy 20x30-as tepsitt kivajazunk, megszórjuk zsemlemorzsával, beleöntjük a keveréket és 200 fokon 20-25 percig sütjük, míg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Ízlés szerint porcukorral, málnaszörppel ehetjük.

Így év végén/elején az ember hajlamos számvetést készíteni... Mikor júniusban belekezdtem ebbe a blogba, tényleg csak egy laza kis hobbinak indult. Aztán szeptembertől, amikor elkezdődött újra az az időszak, ami miatt ez az egész elindult, tehát nap mint nap ebéddel kell ellátnom a családomat, hirtelen komolyra fordult a dolog. Mert akkor már eleve úgy főzöm a megszokott ételeket is, hogy utána receptet tudjak írni belőle. Aztán fényképezek, amit a család hol jobban, hol rosszabbul tűr. És persze végül mindezeket be kell írni, szerkeszteni a blogba, ami bizony időt igényel. Úgyhogy ebből időközben egy komoly hobbi lett.

Vannak persze jó oldalai a dolognak. A nagyobb odafigyelésnek köszönhetően több a jól sikerült étel, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs több tévedés és baleset... :) Nagyobb kedvvel főzök, mert most úgy tűnik, nem negyedórás dolgokat, hanem valami maradandót alkotok... Kevesebbszer kérdezem, hogy mit főzzek, mert nézegetem én is azokat a gyűjtőoldalakat, ahová én is regisztrálva vagyok. Másrészt viszont tudatos döntés volt részemről, hogy előre vettem a hagyományosan magyaros ételeket. Egyrészt szeretjük őket, másrészt érdekesnek találom, hogy ezekhez képest főzzek meg majd dolgokat másképp... Persze voltak azért eddig is kikacsintások ebből a világból, hiszen nagyon szeretjük az olaszos dolgokat és vannak olyan ételek, amik kihagyhatatlan kedvencek, miközben sem a magyaros, sem az olaszos kategóriába sem sorolhatók be.

És persze tekintettel kell lennem arra, hogy négyen négyfélét szeretünk igazából...

Jóleső dolog mindeközben anyukám és keresztanyám folyamatos "rajongása", kolleganőim elismerései, itt a blog.hun megismert barátaim visszajelzései, és mióta a facebook-on is megosztom a receptjeimet, azóta egyre jobban tágul a rám csodálkozó barátok, rokonok, ismerősök és üzletfeleim száma is.

Nem török csúcsgasztronómiai babérokra. Csak szeretném jól és jókedvvel tenni azt, amit teszek. Ezt kívánom magamnak 2011-re. És minden kedves olvasómnak is!

BÚÉK

Ezt az édességet egy Nők Lapja Konyhájában találtam pár éve, Lajos Maritól származik és egyszer már magam is már elkészítettem. Hihetetlenül látványos és finom, igazi ünnepi csemege. Ezúttal nem lett annyira szép, mint első alkalommal, de az ízének ez mit sem ártott. Tényleg hihetetlenül finom, csoki-narancs rajongóknak legalább egyszer az életben kötelező, bár azt azért nem állítom, hogy egyszerű lenne elkészíteni. Azon gondolkodom, hogy legközelebb talán kis adagokban csinálom inkább és akkor nem kell a szeleteléssel küzdeni...

1.

Először is folpackkal kibélelünk egy kb 3 l űrtartalmú gömbölyded tálat.

2 narancsot vékony szeletekre vágunk és

5 dkg cukor és

1 dl  víz keverékében a szeleteket pár percig főzzük. Ha elfogyna, akkor újra és újra pótoljuk. A megfőtt szeleteket kihűtjük és a tálat kibéleljük velük, úgy, hogy a szeletek fedésben legyenek.

2.

Ezután elkészítjük a joghurtos krémet. A narancsfőző szirupba belereszeljük

2 narancs héját és belenyomjuk a levüket is. Az összes folyadék végül kb 3 dl legyen, ha szükséges, öntsünk még hozzá narancslét. Tegyünk bele

12 dkg cukrot és forraljuk össze. Keverjünk bele

1 dkg zselatint, majd az egészet belekeverjük

3 dl natúr joghurtba. Ezt a krémet aztán beleöntjük a naranccsal kirakott tálba. Egy másik, kisebb űrtartalmú (1.5 l) tálat kívülről vonunk be folpackkal és a krémbe nyomjuk, hogy oldalt szintbe jöjjön. Szükség lehet ehhez némi nehezékre, ami a tálat a megfelelő pozícióban tartja. Néhány órára hűtőbe tesszük, hogy a krém megdermedjen.

3.

Végül a csokoládé krémet készítjük el.

25 dkg étcsokoládét felolvasztunk (én mikroban szoktam), hozzá keverünk

5 evőkanál olajat.

4 dl tejszínt krémesre verünk,

1 dl tejszínt pedig összekeverünk

0.5 dl narancslikőrrel és

1 dkg zselatinnal. A zselatinos keveréket kicsit melegítjük, hogy feloldódjon, majd először a sima tejszínhez öntjük, összekeverjük, majd ebbe a keverékbe adagoljuk kanalanként a csokoládét, folyamatos keverés közben. Ezután kivesszük a hűtőből a tálat és a belsőt óvatosan kiügyeskedjük és a fóliát is lehúzzuk. A keletkezett üregbe töltjük a csokis krémet, majd az egésznel alapot rakunk narancslikőrbe áztatott

babapiskótából. Legalább egy éjszakára hűtőbe tesszük tálalás előtt, majd a bombát egy tálra fordítjuk és levesszük a tálat és lehúzzuk a fóliát és kész :)

Gyermekkorom kedvenc karácsonyi édessége, amit anyukám most az én kedvemért idézett fel. No meg azért, mert az unokák imádnak mindent, ami gesztenye...

2 csomag (2x25 dkg készen vásárolt) gesztenyével (ill. előtte folpackkkal) kibélelünk egy őzgerinc formát.

4 dl tejszínhabot ízlés szerinti mennyiségű

cukorral felverünk, majd zselatinnal fixáljuk és a gesztenyés fészekbe simítjuk.

Piskótával, vagy babapiskótával zárjuk le a habot. Ízlés szerint kenhetünk rá lekvárt is, vagy beáztathatjuk valamilyen alkoholba, szörpbe, netán kávéba. Ezután egy tálcát teszünk rá és talpára állítjuk a alagutat. A formát és a fóliát lehúzzuk,

csokoládéval vonjuk be és

tejszínhabbal díszítjük.

Nálunk otthon nem a hal, hanem a pulyka számított karácsonyi hagyománynak, így mikor karácsony első napján a szüleimet láttuk vendégül, szinte magától adódott, hogy pulykát készítsek. Egészben azonban nem akartam sütni, így a melle húsa mellett döntöttem. De hogy senki se találja túl száraznak, ezért kívülről baconbe burkoltam, belülre pedig kétféle tölteléket készítettem. Mindjárt hasznát is vettem az ajándékomnak: mérhettem a hús belsejének hőmérsékletét (70 foknál akartam kivenni, de 75-nél sikerült). Igazán finom lett, szaftos és ízes, ráadásul hidegen is igen jó vacsorára, reggelire.

4 db fél pulykamellről (összesen kb 2.5 kg) előbb levágtam azt kis különálló húsrészt (nem tudom, van-e ennek valami neve), ezeket most nem használtam, a nagy darabokat pedig úgy vágtam ketté, hogy teljesen szét nem vágtam őket, hanem mintegy kiteríthetővé váltak.

Sózás után ide került a kétféle töltelék:

Gombás:

0.5 dkg gombát apróra vágtam,

1 fej hagymát ugyancsak és

sóval, borssal megpároltam öket. Mikor kicsit kihűlt, ütöttem bele

1 tojást, szórtam bele

kevés zsemlemorzsát, majd fűszereztem

kakukkfűvel és adtam hozzá

5 dkg krémsajtot.

Aszalt gyömölcsös:

5-5 dkg aszalt szilvát, sárgabarackot és meggyet kisebb darabokra vágtam, majd kevés vízben főztem, puhítottam őket,

szegfűborssal fűszereztem és hogy az állaga krémesebb legyen, tettem bele

2 kanál szilvalekvárt is. Betöltéskor pedig nyomtam még bele egy csíkban

camambert sajtot.

A húst összetúztem hústűvel, majd

baconbe burkoltam (pont 40 dkg kellett hozzá), majd 200 fokon előbb alufólia alatt, majd nélküle kb 1.5 - 2 órát sütöttem. Az az igazság, hogy ezúttal nem az időt, hanem a maghőmérőt néztem...

Ezt a torta receptet anyósom találta egy újságban és sütötte évekig karácsonykor egy jó darabig. Aztán feledésbe merült, én viszont emlékszem rá, hogy mennyire ízlett ez annak idején, így úgy döntöttem, felelevenítem ezt a hagyományt. Bár a torta vajkrémes, ami nekem alapvetően nem kedvencem, úgy emlékeztem, hogy ebben a diós változatban még engem sem zavart, úgyhogy változatlanul hagytam a receptet (pontosabban megpróbáltam az evőkanalas mértékegységeket dekásra átváltani). És tényleg finom lett, ezzel együtt, ha jövőre is megsütöm, akkor keresek hozzá egy kevésbé vajas krémet...

Ja igen és a sütési idő olyan kacifántosan volt leírva, hogy sikerült is elsőre elszúrnom, úgyhogy mehettem 23-án délután még boltba újabb adag dióért... De úgy tűnik, nem vagyok feladós fajta :) Pedig ez még nem is a vége volt, ugyanis díszítés közben a krém a habzsákból nem a tortán, hanem az ünnepi ruhámon landolt...

Először a diós piskótát készítjük el (23 cm -es kerek torta formában):

6 tojás sárgáját fehéredésig keverjük

15 dkg cukorral,

késhegynyi szódabikarbónával és

fél citrom reszelt héjával, majd óvatosan beleforgatjuk először a

6 tojás fehérjét, amit előzőleg kemény habbá vertünk, majd

15 dkg darált diót és

7.5 dkg zsemlemorzsát. 200 fokos sütőben sütjük 15 percig, majd 175 fokon még kb 30 percet (tűpróba!). Ezután a sütőt kikapcsoljuk, ajtaját kinyitjuk és benne hagyjuk a tésztát még kb 10 percig. Kivesszük a formából és ha kihült kettévágjuk, majd megtöltjük és bevonjuk a következő krémmel:

25 dkg darált diót megfőzünk

2.5 dl tejben, majd belekeverjük

fél citrom reszelt héját és levét, belereszelünk

5 dkg étcsokoládét, majd ezt a krémet fokozatosan adjuk hozzá (ha kihült!)

25 dkg vajból és

20 dkg pocukorból készült vajkrémhez. Legalább 1 napra behűtjük tálalás előtt.

Díszíthetjük reszelt csokoládéval, a krém maradékából habzsákból kinyomott rózsákkal, citrusfélékkel, dióval.

Hosszú-hosszú évek után először (és ezzel másodjára), nálunk volt a karácsony esti vacsora. Hetekkel előtte már lázas izgalomban voltam a menüt illetően. Aztán úgy döntöttem, maradok inkább a hagyományoknál, nehogy valaki éhen maradjon... Anyósom vállalta, hogy elhozza a szokásos ponty halászlét, én pedig már évek óta akarok egyébként is harcsapaprikást főzni, mikor is lenne erre nagyszerűbb alkalom a karácsonynál. Utánanéztem több helyen, kikérdeztem ismerősöket és azt gondoltam, ez nem nagy kaland, ezt nem lehet elrontani, itt a lényeg a minőségi alapanyagban van. Azzal viszont nem számoltam, hogy kétszer kell bemennem Debrecenbe és kétszer sorban állni ahhoz, hogy hozzájussak végre a halamhoz... Mint ahogy azzal sem számoltam, hogy a filé filé volt ugyan, de bőrös, így aztán egy kis nyúzás azért rám maradt... Összességében maradtam a hagyományos magyaros elkészítési módnál. Legközelebb kicsit sűrűbbre csinálom, ezzel együtt azt hiszem jól sikerült, még ha nem is egészen tökéletesre...

2 nagy fej hagymát apróra vágtam és

kevés olaj és némi füstölt szalonna kisütött zsírján dinsztelni kezdtem.

Sóztam, tettem rá pici borsot is, majd pirospaprikát. Kevés vízzel felengedtem, került még bele

zöldpaprika, paradicsom, 1 gerezd fokhagyma reszelve, majd ezt a paprikás alapot párolgattam míg fel nem díszítettük a karácsonyfát... Erre azért van szükség, mert a hal nagyon gyorsan megfő és ennyi idő nem elég ahhoz, hogy a hagyma is megpuhuljon és sűrű szaft alakuljon ki. Ezután a

1.5 kg nagyobb kockákra vágott harcsát beletettem a szaftba (elfelejtettem külön besózni, legközelebb erre figyelni) és rögtön a tejfölös habarást is rátettem. 10-15 perc alatt elkészült. Túrós csuszával tálaltam.

Ez afféle emlékeztető a következő évekre...

december 24.

- sós rudak (anyósomtól)

- karácsonyi aprósütemények

- ponty halászlé (anyósomtól)

- harcsapaprikás túrós csuszával

- pácolt szűzérmék sütőben sült krumplival (a kevésbé "halasoknak", férj készítette, fénykép nem készült, de majd alkalomadtán bemutatom, ez nálunk nem kifejezetten ünnepi étel, viszont nagyon finom)

- diótorta

december 25.

- húsleves (anyukámtól)

- kétféle töltött pulykamell

- narancsos csokoládé bomba

- gesztenyés alagút (anyukámtól)

- diós-málos beigli (anyukámtól)

december 26.

- szabolcsi töltött káposzta (anyukámtól - most nem készült fénykép, de ennek mindenképpen helye lesz később az anyukám főztje rovatban)

Ki érti ezt... Vajon miért kaptam ajándékba szakácskönyveket, csokoládét, sütőhőmérőt és maghőmérőt? Ötletek? :))

De hogy mindkettőt elrontsam, mikor ilyesmi egyáltalán nem szokott előfordulni... Hát most ez történt. A lányom megkért, hogy angolórára süssek neki egy muffint, mert karácsonyi partiznak majd órán. Így aztán rögtön az jutott eszembe, hogy a süti akkor emlékeztessen kicsit az angol karácsonyi pudingra. Csakhogy ezzel a lendülettel aztán el is felejtettem az egészet, hogy csak vasárnap délután jusson újra eszembe és kétségbeesetten kutassak hozzávalók után. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég nagy a raktárkészletem... Így aztán sikerült is valamelyest hoznom a megfelelő ízt, csak a sütési idővel gyűlt meg a bajom. Azt hiszem, egy picit nyers maradt. A lányomnak az íze nem tetszett. A férjem pedig azt mondta, hogy ez a legjobb muffin, amit eddig életében evett... Ki érti ezt?

A lányom kedvéért aztán este fél kilenckor nekiálltam másikat sütni és hogy ne lehessen semmi probléma, bevált egyszerű receptet kerestem. Kakós-csokis-narancsosat találtam. Gyönyörűen indult ez is, csak aztán a tévé előtt felejtettem magamat (X-faktor) és bizony odaégett picit. Már magam sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek: a gasztroblogger, aki nem tud megsütni normálisan egy szerencsétlen muffint sem...

"Kicsi fiam" megrögzött húsevő. Ráadásul ínyenc fajta. Így aztán néha "megkönyörül" rajta az apja és kap például libamellet. A férjem pedig káposztarajongó, így a köret az ő kedvére készült. Én pedig szeretem mindkettőt (a fiúkat is meg az ételeket is :) ), az pedig külön jó érzés, hogy csak oda kellett ülnöm a megterített asztalhoz...

2 szép libamellet mustárral bepácolt, a hájat bekockázta rajta. Forró serpenyőben először bőrrel lefelé sütötte a melleket, majd a kiolvadt zsíron a húst is megpirította. Néhány rozmaring ág kíséretében sütőben sütötte tovább.

A káposztás tésztához cukrot karamellizált, amjd ezen párolta a lereszelt káposztát, sóval, borssal ízesítette.

Érdekes módon eddig a lencse is kimaradt az életemből... Találkoztam vele persze itt-ott, de én még sohasem főztem. És mert itt a tél, a hideg, itt az ideje az ilyen igazi téli leveseknek is. Bár sokféle elkészítési módot találtam, első körben maradtam a hagyományos magyaros verziónál. Nem lett rossz, bár az egyöntetű vélemény azt hiszem az volt, hogy inkább a bableves...

25 dkg lencsét átmostam, majd vízbe tettem, míg

1 nagy fej hagymát kevés olajon megpírítottam majd főztem is egy kicsit. Ezután beletettem a lencsét is és

25 dkg kisebb darabokra vágott füstölt sonkát is. Fűszereztem

2 gerezd fokhagymával, babérlevélel, fekete szemes borssal (mindezeket tea tojásba tettem). Mikor majdnem megfőtt, akkor került bele

25 dkg sárgarépa kisebb kockákra vágva. Ha már minden megpuhult, akkor hagyományos módon készített rántást tettem rá, valamint

2 dl tejfölt. Mégegyszer összeforaltam és kész.

A meggynek ugyan nem most van a szezonja, a meggybefőttnek azonban annál inkább. Van az úgy, hogy az ember csak valami gyors és könnyű ebédre vágyik, ebbe a kategóriába pedig ez a leves is belefér. Még ha nem is vagyunk kifejezetten gyümölcsleves rajongók, néha azért kifejezetten jól tud esni. Mindenesetre én nem szeretem, ha ezek a levesek szinte desszertszerűen édesek, krémesek, sokkal inkább azt, ha kissé fanyarak és inkább étvágyat csinálnak, sem mint eltelítenek.

1 üveg meggybefőttet még egy üvegnyi vízzel fel teszek főni

fahéj és szegfűszeg darabokkal és

1-2 evőkanál cukorral együtt. Közben elkészítem a habarást

1 evőkanál lisztből és

2 dl tejszín/tejfől tetszőleges arányú keverékéből. Ha a leves felforrt, hőkiegyenlítéssel beleteszem a habarást, pár percig még együtt főzöm, majd félrehúzom és hűlni hagyom. Ilyenkor télen amolyan félmelegen, nyáron persze inkább langyosan-hidegen esszük.