A házi Raffaello golyók nem rosszak, ettem már pár verziót, de a recepteket látva eddig mindig eltántorodtam az elkészítésüktől... Aztán egy fogyókúrás csoportban írta valaki, hogy ricottából is lehet. Na ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet és mivel pont volt is itthon, a lelkesedést tett követte. Szerintem nagyon jó lett, abszolút meg van a tejesen lágy kókuszos íz, a darált mandulától viszont kétségtelenül van egy pici marcipános beütés benne. Akinek ez bejön, akkor gond egy szál se, ha nem annyira, gond akkor sincs, a mandula arányát csökkenteni kell a kókuszét pedig növelni.

25 dkg ricottához hozzá kevertem

12.5 dkg hámozott mandulát,

2.5 dkg kókuszreszeléket  és

6 dkg cukrot (vagy cukor helyettesítő ízlés szerint, nálam eritrit/fruktóz keverék), amelyeket előzőleg együtt ledaráltam. A masszából kis golyókat formáztam, majd kókusz reszelékbe forgattam. Hogy pontosan mennyi száraz hozzávalóra lesz szükségünk, az függ a ricotta nedvességétől és attól is, hogy mennyire akarunk kemény vagy lágy golyókat.

Ez a recept is jó ideje kering már a neten, szemezgetek vele én is régóta de csak most jött el az ideje. Kicsit pepecselős, de Túró Rudi fanoknak kötelező, különösen azoknak, akik már legalább 30-40 éve eszik. Ők ráismernek majd arra a régi-régi ízre...

25 dkg túrót áttörünk

3 csapott (vagy 2 púpozott) evőkanál darált keksszel,

3 evőkanál mézzel (vagy porcukor, vagy eritrit, vagy ezek bármilyen arányú keveréke),

reszelt citromhéjjal. Alaposan összedolgozzuk a masszát, majd nedves kézzel kis, kb 15 gr-os golyókat formázunk, amiket aztán a mélyhűtőbe teszünk fél-egy órára. Annál könnyebb dolgunk lesz, minél keményebbek lettek a golyók. 

150 gr Party tortabevonót (valakinél ezt olvastam, hogy csak ezzel működik és hajlok rá, hogy igaza van) felolvasztunk 

2 ek olajjal. A golyókat fogpiszkálóra szúrjuk, majd megmártjuk a csokiban. Pár perc alatt megdermed és fogyasztható is. A maradékot (nem lesz) tartsuk hűtőben.

Pár éve csak, hogy nálunk a piacon is lehet kápia paprikát kapni, az idei pedig az első volt, amikor a saját kertünkben is megtermeltük. Úgyhogy most tobzódás van, szinte folyamatosan sültek a paprikák, hol ajvárnak, hol salátának, most pedig levesnek. 

1 kg kápia paprikát megmosunk, leszárítunk, majd forró sütőben megsütünk (kb fél óra). Tegyünk a rács alá tepsit, mert hajlamos kifolyni a leve. Az sem baj, ha a héja megfeketedik egy kicsit, annál jobb lesz az íze. A megsült paprikákat borítsuk be alufóliával, konyharuhával, hogy a saját gőzében pihenjen egy kicsit, így a héj jól elválik a húsától, könnyű lesz meghámozni. Természetesen a magokat is távolítsuk el. Az így előkészített paprikát tegyük egy lábasba, adjunk hozzá

fél liter csirkealaplét (vagy 1 db leveskocka fél liter vízzel...) és forraljuk fel.

1 evőkanál lisztet keverjünk ki

1 dl tejföllel, adjuk a leveshez, ezzel is forraljuk ki, majd turmixoljuk le. Ízesítsük

sóval, borssal. Szerintem nagyon jót tesz neki 

pár csepp balzsamecet is, de ez tálalásnál is ráér, ha esetleg nem mindenki szereti. Pirított magvas barna kenyér kockákkal, vagy sajtos pirítóssal kínálhatjuk.

Amilyen sokáig nem sütöttem piskóta tekercset, mostanában olyan sokszor. Annyira, hogy most már nem is volt képem még egyszer megcsinálni, gondoltam, lekvár helyett töltök bele valami csokis krémet. Aztán ez lett belőle :) Alig pár perccel több időráfordítás, ennyit simán megér, sőt, annyira jó lett és tulajdonképpen jól is néz ki, hogy simán elsüthető ünnepi alkalomra is. (megjegyzés magamnak: B sajnálatos módon nem szerette)

Először is a szokásos piskótalap

6 tojás fehérjét habbá verem csipet, majd további keverés közben beleteszek

10 dkg cukrot (nálam 5 dkg eritrit és 5 dkg fruktóz),

csipet sót

reszelt citromhéjat, majd a 

6 tojás sárgáját egyenként. Hozzászitálok

10 dkg lisztet, amit aztán óvatosan beleforgatok. Mehet a massza egy nagy tepsibe, amibe előzőleg sütőpapírt tettem 180 fokon (légkeverés 160) 5-10 percig sütöm. Még sose néztem meg a pontos időt, de messzire nem érdemes menni... Mikor elérte a kívánt színt, kiveszem, a széleit meglazítom majd egy konyharuhára fordítom. Egy másik, nedves konyharuhát borítok a tetejére és pár perc pihentetés után húzom le róla a sütőpapírt. A nagy lapot feleztem, majd ezeket harmadoltam, így 6 lapot kaptam. Ezek közé került a krém, amit közben készítettem el:

15 dkg étcsokoládét beleolvasztottam

1,5 dl tejszínbe. Előbb vízfürdőben hűtöttem, aztán bevágtam a fagyasztóba. Mikor megszilárdult habosra kevertem, miközben tetszés szerint ízesíthető (nem kötelező egyáltalán, ezek nélkül is jó) némi vaníliával, leheletnyi fahéjjal, reszelt narancshéjjal, de akár chilivel is ha van merszünk a család elé állni vele. Én most a fahéjnál maradtam. Hozzákeverek

25 dkg mascarponet is és már tölthető is a torta. Díszítés megint tetszés szerint választható, nálam 

egy marék szeletelt mandula megpirítva, de lehet mogyoró is, aprított aszalt gyümölcs stb.

A piskóta valahogy nem az én világom. Ennek megfelelően teljesen elhanyagoltam eddig a piskóta alapú süteményeket. Aztán egyszer nagyon gyorsan kellett volna valami sütemény és ki tudja miért, a kedvenc kevert sütijeim helyett ez ugrott be. A családot is a meglepetés erejével érte, de óriási sikere volt, így aztán gyorsan sok ismétlés következett.

Tényleg gyorsan megy.

6 tojás fehérjét habbá verek, majd fokozatosan belekeverek 

10 dkg cukrot (nálam 5 dkg eritrit és 5 dkg fruktóz),

csipet sót,

reszelt citromhéjat,

6 tojás sárgáját egyenként. Beleszitálok

10 dkg lisztet, de ezzel már nem keverem, csak óvatosan beleforgatom. Sütőpapírral bélelt nagy tepsiben sütöm 180 fokon pár percig. Mikor kiveszem, az esetleg odasült széleit meglazítom, konyharuhára borítom, egy másikkal pedig betakarom. Pár perc után húzom csak le a sütőpapírt. Rögtön fel is tekerem, így hagyom kihűlni. Mikor kihűlt, kitekerem, megkenem 

kb 30-35 dkg barack (vagy bármilyen egyéb) lekvárral és visszatekerem. Ízlés szerint porcukor mehet rá, vagy nem, de a legmenőbb mindenképpen csokiöntettel.

A zellerszár, avagy halványított, avagy angol zeller egy friss, üde, magas víztartalmú, aromás zöldségféle. És mint ilyen, nem feltétlenül a krémleves az első, ami eszünkbe juthat róla. De van az úgy, hogy a körülmények... Meg amúgy is krémleves mániás vagyok, ez teljesen egyértelmű. No, de a lényeg az, hogy nocsak-nocsak, a zellerszárból is lehet krémlevest készíteni, ráadásul finomat.

kb 35 dkg zellerszárat felkockáztam (ami a fél kilóból hiányzott, azt illendően salátának ettem meg), 

1 fél fej hagymával (5 dkg) együtt, majd

kevés (1 dkg) vajon kissé ,megpirítottam, majd megszórtam

1 evőkanál (2.5 dkg) teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, majd felengedtem vízzel, amit 

1 zöldségleves kockával (bio, zsírmentes) ízesítettem. Jobb megoldás persze a házi csirke alaplé, de most nem volt. Puhára főztem, majd összeturmixoltam

1 dl főzőtejszínnel és

1 kiskanál (1 dkg) mustárral együtt. összeforraltam és készen is lett. 

4 x 250 g leves lett belőle. 1 adag tartalma: 88 kcal  F:3  SZ: 9 ZS: 5

Mit mondjak, mostanában elég sok csülök került az asztalunkra. Talán tudat alatt ki akarjuk használni az utolsó téli napokat, amikor még tényleg jól esik ilyesmit enni. Férjem is, én is többször nézegettük már a sós lében pácolós módszert, aztán most jutottunk idáig. Meglepő, a végeredmény azonban nem mulatságos, hanem finom. Ráadásul, noha összességében sokáig tart az elkészítése, sok munkát igazából nem igényel, lehet közben akármit is csinálni, míg a hús pácolódik, ill. sül.

4 liter vizet felforralunk

14 dkg sóval,

1 félbevágott hagymával, pár gerezd fokhagymával,

babérlevéllel, borssal és bármi egyéb kedvünkre való fűszerrel (mi most kakukkfűvel). Hagyjuk kicsit hűlni, majd beletesszük a csülköt. Lefedjük és békén hagyjuk - jelen esetben 20 órára, de ennél kevesebb is elég. Miután kivettük a húst, mehet is a forró sütőbe (200-220 fok) fél órára, majd vegyük le a hőmérsékletet és 140 fokon süssük még 2-3 órán át a csülöktől és az ízlésünktől függően.

Egy igazi megosztó étel. Lehet imádni és undorodni tőle és a két csoport sohasem fogja tudni meggyőzni a másikat. De miért is kéne? Bevallom, én is közelebb állok a finnyás csapathoz, a férjem viszont egyértelműen rajongó. Míg anyósom élt, addig évente egyszer-kétszer megfőzte neki, azóta azonban nem jutott hozzá a kedvencéhez. Ráadásul ez az az étel, amit igazán akkor lehet jó ízűen enni, ha más főzi... Úgyhogy amikor elgondolkodtam azon, mi legyen a menü a férjem születésnapja alkalmából, akkor ez is eszembe jutott. Aztán egyre határozottabbá vált ez a tétova gondolat, hogy meglepem őt ezzel. Amikor pedig beugrott, hogy ezzel az erővel akár kocsonyát is főzhetnék közben magamnak, akkor véglegessé vált a döntés. Hja, minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Ami ehhez az ételhez elengedhetetlen, az a szép tiszta és friss köröm. Nagyobb baj a tisztasággal szokott lenne, de nekem most mázlim volt, a a köröm nagyon szép volt, alig pár perces munkámba került még néhány kósza szőrszál eltávolítása. Amúgy maga az elkészítés nem nagy dolog, a pörkölt főzés azért nem kíván extra képességeket. Ami nagyon fontos, az a főzési idő. Addig kell főzni, amíg a "hús" szétesik és sűrű, ragacsos szaftja lesz. 

kb 30 dkg hagymát felkockáztam, a méret most nem olyan kényes kérdés, bőven lesz ideje szétfőni és

1 evőkanál zsíron megfuttattam. Zsírból fölösleges több, lesz rajta így is bőven. Ráttetem

bő 1 kg körmöt (lehet egyben is, darabolva is, ki hogy szereti),

sóztam, ízesítettem

1 ek pirospaprikával,

pár gerezd fokhagymával,

köménymaggal. Szóba jöhet babérlevél, szegfűbors is, de ez már egyéni ízlés kérdése. Az én, amúgy köménymag fanatikus férjem pl. azt mondta, körömpöribe még ezt sem... Idényben

paprika, paradicsom, télen kevés eltett lecsó is mehet bele. Aztán főzzük, főzzük és főzzük 4-5 órán keresztül. Aki úgy szereti, az az utolsó fél órában bele is főzheti a krumplit, aki meg emígy az külön kínálja hozzá a főtt krumplit. 

Nagyon régen készítettem már, aztán valahogy rákívántam. Külön inspiráció volt még hozzá az is, hogy a férjem szülinapjára hideg vacsorát terveztem (na ja, a déli körömpörkölt után...) és tudom, hogy ő is szereti. Eredetileg vajjal szoktam én ezt, de most túl töménynek gondoltam így, úgyhogy a vajkrém mellett döntöttem. És jól. Így azért bátrabban keni az ember a kenyerét, hiszen olyan finoooooom. Legközelebb pedig immár házi vajkrémmel fogom készíteni.

Az elkészítés szemtelenül egyszerű:

6 db főtt tojást apróra vágok, reszelek, kinek hogy tetszik, majd kikeverem

25 dkg vajkrémmel (itt még Millit használtam egyébként), ízesítettem

1 ek mustárral,

sóval, borssal, snidlinggel és ennyi.  

Az utóbbi hetek egyik legjobban sikerült ebédje lett, pedig nincs benne semmi különös. De, mint azt tudjuk, nem feltétlenül attól lesz jó valami, hogy drága alapanyagokból készül és marha bonyolultan. Jelen esetben ott voltak a csirkecombok, az előző esti pizza miatt kinyitott házi paradicsomlé maradéka, sőt még a pizzaszószból is maradt 2 evőkanálnyi. És ha már ilyen olaszos hangulatba került az a csirke, akkor egy kis olíva olajos, fokhagymás spagetti készült hozzá köretnek. Remek volt!

A csirkecombokat sóztam, borsoztam, majd forró serpenyőben, minimális zsiradékon először bőrével lefelé, majd a másik oldalon is alaposan megpirítottam. Ez több körben történt, hogy a combok valóban sülni tudjanak.

Míg a csirke sült elkészítettem a szószt is: 1 fej apróra vágott hagymával, pár gerezd fokhagymával és néhány levél bazsalikommal a paradicsomlét összefőztem. Mikor a csirkék sütésével végeztem, betettem őket a szószba és készre pároltam. Pontosabban a szószt öntöttem a csirkékhez a pároló serpenyőbe, hogy a pörkanyagok veszendőbe ne menjenek. Csipetnyi őrölt rozmaringgal, kakukkfűvel is fűszereztem. A végén picit oda is kapattam a szószt, hogy ismét lesüljön a bőr és a paradicsom is, majd annyi vizet adtam hozzá, hogy ismét mártásos jelleg legyen. 

Közben olíva olajon fokhagymát pirítottam (csak óvatosan, hogy ne égjen meg), majd a kifőtt spagettivel összekevertem (egy kis főzővíz is mehet rá). 

Ezt sem kapkodtam el, 20 évnyi sütés-fűzés után vettem a bátorságot. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy apósom szokta főzni és igen jól, szóval kényszerítő erők nem álltak fenn. Most egyszerűen kijött rá a lépés, ha már egyszer amúgy is körmöt vettem a férjem pörköltjéhez. Szóval, szokás szerint alapos előtanulmányokat végeztem életem első kocsonya főzése előtt és szokás szerint rájöttem, hogy nem létezik az egyetlen és igazi... 

Régen a kocsonyafőzésnek karácsonytól februárig volt szezonja (eredetileg az enyém is január közepén készül) tekintettel a disznóvágásokra és a hűtőszekrények hiányára. Manapság lehetne már akármikor is, de ugyan kinek van kedve májusban kocsonyát enni...

A kocsonyafőzésnek sincsenek nagy titkai, néhány fontos dologra azonban figyelni kell.

Kocsonyát csak csontos, porcos, cupákos részekből lehet főzni. Ez van. Aki ezeket nem szereti, főzzön bele egy kis "normális" húst is, amit aztán szívesen megeszik. A másik fontos dolog, hogy nagyon lassan és sokáig kell főzni, hogy a zselésítő anyag kioldódjon és ne legyen zavaros a lé. Innentől pedig szabad a gazda. Az, hogy ki mit főz még bele, hogyan ízesíti és tálalja, az meglehetősen egyéni. Én így:

kb 1.25 kg-nyi körmöt és csülökvéget (tiszták és szőrmentesek legyenek, legjobb, ha hagyományos perzselt disznóból származik, de ha ilyenhez nem jutunk, hát nem...) feltettem főzni

2.5 liter vízzel. Mikor felhabzott, a habot leszedtem, ekkor ízesítettem:

sóval, borssal, néhány gerezd fokhagymával, 1 fej hagymával, pici babérlevéllel. És főtt, fődögélt tovább, szépen lassan, alig pötyögve, ha szükséges volt szedtem még le habot. 2-3 órányi főzés után tehetünk bele 1-2 szál sárgarépát, petrezselymet, de ne túl sokat (van, aki egyáltalán nem tesz). Újabb 2-3 óra főzés után a célegyenesbe érkezünk. Vegyük ki a húsokat, zöldségeket, várjuk meg, amíg megnyugszik a lé, öntsünk bele 1 dl hideg vizet (ez segít kicsapatni az üledéket a léből), majd szűrjük le. Pontosabban én merőkanállal szedtem át egy másik fazékba úgy, hogy a levesszűrőbe még gézlapot is tettem. A fazekat kitettem a hidegre, megvártam, míg megdermed, akkor a zsírt már könnyen le tudtam szedni róla. Utána picit felmelegítettem, hogy újra folyékonnyá váljon és a tálaló edényekbe mertem. Az edényekbe tehetünk hús és zöldségdarabokat, de akár főtt tojást és zöld fűszereket is. Hagyjuk újra megdermedni és már ehetjük is. Akár az edényből, akár onnan kiborítva, kenyérrel, savanyúsággal, tormával, citromlével, ki hogyan szereti.

Ez a recept a Stahl-féle csokis zabpelyhes keksz egészségesített változata. Az ízében semmilyen kompromisszum sincs, amit azért is állíthatok biztosan, mert a fiam, akit amúgy a hideg ráz az egészséges dolgoktól, megette előlem a készletet... Kalória tartalomban és egyéb tápanyag tartalomban nem sokkal kedvezőbb értékek jöttek ki, mint a Jó reggelt! kakaós, csökkentett cukortartalmú változata, de ebben egyáltalán nincs sem fehér liszt, sem fehér cukor, ami azért nem elhanyagolható különbség.

A kép még a múltkori "normál" változaté, de kinézetre nem igazán volt különbség és ezúttal nem volt időm fényképezni.

15 dkg zabpelyhet pirítsunk meg kissé (nem tragédia, ha elmarad, de jót tesz neki), majd daráljuk le (akár mindet, vagy csak a felét, ahogy pillanatnyi hangulatunk diktálja) és keverjük össze alaposan 

15 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszttel

4 dkg kakaóval

1 csipet sóval és

1 mokkáskanál szódabikarbónával. 

20 dkg puha vajat keverjünk habosra

10 dkg sötétbarna lágy nádcukorral,

15 dkg eritrittel, majd

2 tojással is. Daraboljunk össze

10 dkg étcsokit (70% fölöttit), keverjük ezt is a masszához. Készítsünk kisebb diónyi (2 dkg-os) golyócskákat, amiket a tepsire téve nyomjunk szét kerek lapokká. 200 fokos (légkeverés mellett 180) sütőben süssük a kekszeket 8 percig. 1 percig hagyjuk hűlni a tepsiben őket, utána tegyük rácsra. Nekem 46 db 1.9 dkg-os keksz sikeredett ebből az adagból.

1 db keksz 82 kcal, F: 2 Sz: 7 Zs: 5

Múltkoriban tojáskrémet akartam készíteni és úgy gondoltam, túl tömény lenne vajjal, teszek bele inkább vajkrémet. Így aztán elindultam vásárolni, mert nálam nem alaptartozék otthon a vajkrém. A boltban aztán gondosan nézelődtem olvasgattam, és azt hittem, dobok egy hátast! Hogy mi mindent lehet beletenni egy vajkrémbe?? Zselatint, meg guar gumit naná. Ezek nélkül nem is vajkrém a vajkrém... Mondjuk vaj egyikben sem volt, de mint kiderült az nem is kell. A lényeg az, hogy nagyon felbosszantottam magam. Meg amúgy is, fogyókúra, szóval készítsünk házit. Nem egy nagy kaland és ha nem bolti, hanem házi hozzávalókból készül, akkor valószínűleg ízben is többet tudunk elérni az egész jónál...

450 gr natúr joghurtot összekeverünk

100 gr 30%-os tejszínnel, teszünk bele

kb 1 teáskanál sót. Az egészet egy gézzel/konyharuhával kibélelt levesszűrőbe tesszük, az anyagot a tetején kissé megcsavarjuk, majd hagyjuk csepegni 24 órán át. A végeredmény mind ízében, mind állagában abszolút vajkrémszerű lesz. És innentől szabad a gazda, ízesíthetjük fokhagymával, kaporral, petrezselyemmel, reszelt ecetes, vagy friss uborkával, piros paprikával. Hirtelen ezek jutottak eszembe.

A hagyományos tiramisu receptem ezúttal tortaformában elkészítve. Mivel csak a szűk családnak készült, ezért egy 18 cm-es formát használtam, az előbbi receptben szereplő mennyiségek felével.

1 adag (120 g) energia tartalma: 340 kcal, tápanyag tartalma Fehérje: 7  Szénhidrát: 33  Zsír: 19

Egy újabb zöldség a konyhámban. Immár nem csak a fővárosi hiper-szuperekben, de lám, a mi kisvárosinkban is megjelent az édesburgonya, avagy batáta. Amely a magyar nevével ellentétben a legkevésbé sem burgonya, hanem valami szulákféle.  Bár ránézésre azért tényleg elég krumpliszerű. Amely hámozás után azonban átalakul sárgarépaszerűvé. Ez főzés után még inkább így lesz. Sokan a sütőtökhöz hasonlítják inkább, ami az édessége miatt jogos is valóban, de ízre inkább répa. Szerintem. Szóval, nem kell olyan földön túli bátorság a kipróbálásához. Már csak azért sem, mert magas vitamin és ásványi anyag tartalma miatt egészséges, szénhidrát tartalma miatt laktat, mivel azonban ez a szénhidrát lassú felszívódású, újra csak az egészséges jelzőig jutunk vissza. 

No és mi legyen az első étel, ami készül belőle, na mi? Az én konyhámban ez nem kérdés. Krémleves.

Egészséges mivoltát teljes mértékben kihasználandó igyekeztem nem sok egészségtelen dolgot belepakolni. 

kb 50 dkg batátát (egy db szép példány) meghámoztam, felkockáztam, ugyanezt tettem

1 fej hagymával és 

2 gerezd fokhagymával is. Bő 

1 liter vízzel feltettem főzni. Alaplé híján

2 kocka zsírszegény bio zöldségleves kockát tettem bele és puhára főztem, kb 20 perc alatt. 

1 dl főzőtejszínnel együtt leturmixoltam. Fűszerként 

borsot, pici gyömbért és curryt használtam, ezek jól mennek az édeskés ízhez. 

Lássuk a lemon curd első felhasználását! Klasszikus, sütés nélküli pite készült belőle villám gyorsan. Csak ismételni tudom magamat, szerintem szuper lett, köszönhetően elsősorban a citromkrémnek. A bővebb családból, akik kóstolták, nem lett mindenki rajongó, de azért ők is illedelmesen megették. Szóval elsősorban továbbra is citromrajongóknak, de nekik nagyon!

Először is elkészült a kekszes alap:

20 dkg kakaós Jó reggelt! kekszet ledaráltam és összedolgoztam 

7 dkg puha vajjal, majd belenyomkodtam egy 23 cm-es tortaforma aljába. A krémhez

12,5 dkg túrót összetörtem, majd kikevertem

25 dkg mascarponéval és édesítettem

5 dkg cukorral 3 dkg mézzel és

3 dkg eritritollal. Rásimítottam a kekszes alapra. Végól pedig 

20 dkg lemon curd került a tetejére. Pár óra hűtés után tálaltam, 12 szelet lett belőle (1 db 75 gr)

1 szelet energia tartalma: 281 kcal, tápanyag tartalma: Fehérje: 5 Szénhidrát: 23 Zsír: 19

Pár éve volt ennek nagy divatja a gasztro blogok körében, én mostanra értem ide. Viszont bizton állíthatom, hogy érdemes volt sort keríteni rá! Nagyon finom! Bár azért annyit hozzá tennék, hogy nem árt szeretni hozzá az erősen citromos ízeket... Nekem nagyon bejött, ahogy azt kell, kiskanállal rájárni a hűtőbe... Természetesen nem csak így fogyasztható, hanem készíthetünk vele sütiket, feldobhatunk vele egy unalmas száraz kekszet, de kevertem már natúr joghurtba is.

Elkészítése nem igényel különösebb ügyességet és pár perc alatt meg van. 

10 dkg vajat összeolvasztottam

25 dkg cukorral 10 dkg mézzel és

12 dkg eritritollal,

2 dl citromlével (kb 4 citrom leve). Bár eleve nem melegítettem magas hőfokra, azért vártam, hogy hűljön egy kicsit, nehogy a tojások kicsapódjanak. Tehát amikor langyosra hűlt, belekevertem

5 tojást. Először csak simán jól elkevertem, aztán gőz fölött még 10-15 percig, amíg a krém jól be nem sűrűsödött. Ebből a mennyiségből két lekváros üvegnyi lett. (kb. 780 gr) 

100 gramm energia tartalma: 202 kcal, tápanyag tartalom: Fehérje: 6 Szénhidrát:11 Zsír:14,3

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs gondom a beigli sütésre, ez az anyukám reszortja mióta világ a világ... Sokan sokféleképpen készítik, nekem ez az igazi. Még úgy is, hogy nem vagyok beigli rajongó. De karácsonyra egy szelet akkor is jár...

A tészta:

1 kg lisztet össze kell gyúrni

25 dkg margarinnal

8 dkg cukorral

1 tojással

fél dkg sóval

kb 4 dl tejjel, valamint ebben a tejben felfuttatott

5 dkg friss élesztővel.  1 órát kelesztjük, majd 6 részre osztjuk a tésztát. Részenként tepsi méretűre nyújtjuk és megtöltjük a következőképpen készülő töltelékkel.

Diós:

0.5 kg darált diót felfőzzük

2 dl vízből és

26 dkg cukorból készült sziruppal, hozzá adunk

1 almát lereszelve, ízesítjük

fahéjjal, reszelt citromhéjjal.

Mákos:

2 dl vízből és

26 dkg cukorból szirupot főzünk, ezzel főzzük fel a 

0.5 kg darált mákot, ebbe is teszünk 

1 almát reszelve és/vagy 1-evőkanál baracklekvárt,

reszelt citromhéjjal ízesítjük.

Ha készen van a 6 rúd, tepsibe tesszük, megkenjük tojással, az oldalát megszurkáljuk, majd 1 órán át sütjük mérsékelt tűzön.

Különösen figyelmébe ajánlom ezt a köretet azoknak,akik úgy tudják, hogy nem szeretik a kelkáposztát. Ennek semmi köze a kelkáposzta főzelékhez, vagy a frankfurti leveshez. A pár perces előfőzéstől elveszti kesernyés ízét, helyette némi édeskés íz jön elő, amit a sonkával, fokhagymával együtt pirítás csak tovább erősít. És így télvíz idején, amikor oly kevés friss zöldben lehet részünk, a szemünknek is igazi felüdülés ez az étel. Bármilyen húsféléhez kitűnő köret, mi most sajttal, sonkával töltött pulykamell tekecsekkel ettük.

A kelkáposzta legkülső leveleit eldobjuk, majd ahogy haladunk befelé, a levelek középső fő erét kivágjuk, majd felcsíkozzuk. 3 főre kb 25 dkg előkészített zöldségre lesz szükségünk.  A leveleket forrásban lévő sós vízben 3-4 percig főzzük, majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Közben egy serpenyőben

5 dkg sonkát és

fokhagymát pirítunk némi zsiradékon, majd rátesszük a a káposzta leveleket is . Kissé összeforgatjuk és már kész is.

Az egyik legjobb húsétel, szerintem. Ragacsos, édeskés, fűszeres, akár csípős is. A lassú sütéstől pedig omlós, puha, szaftos. És bár kétségtelenül sokáig tart, amíg elkészül, ténylegesen alig pár perc munka van vele.  Szóval egyszerre a háziasszonyok és a család álma ez. A kép tanúsága szerint mi most igen illedelmesen, fokhagymás spagettivel ettük, de szerintem a legjobb friss kenyérrel, a tepsiből tunkolni és tépkedni a húscafatokat :)

Az elkészítés gyakorlatilag a pácolásból áll. Keverjünk össze ketchupot, mézet, mustárt, worchestershire szószt, szójaszószt, chilit, koriandert, kakukkfüvet, többféle borsot, zúzott fokhagymát, (balzsam)ecetet és ami még eszünkbe jut... A húst jó alaposan kenjük be és néhány órán, de akár egész éjszakán át pácoljuk. Aztán pedig süssük meg, minél alacsonyabb hőmérsékleten, minél lassabban, annál jobb lesz a végeredmény. Ha gondoljuk, a keletkező szaftot zsírtalanítsuk és forraljuk be, isteni lesz az is.

Mára igazi "fast food" lett ebből az ételből. Mondjuk korábban meg szerintem nem is létezett... No mindegy. Otthon is lehet belőle gyors étel, csak előre kell egy kicsit dolgozni. A panírozással természetesen. De onnantól, hogy 3 körben (a 2 még véleményes kifolyás szempontjából) bepaníroztuk a camambert darabokat, majd bedugtuk a fagyasztóba, kivétel után már nagyon gyorsan megy.

Fejenként 10-15 dkg camambert sajtot feldarabolunk (egy kör alakú sajtot 6 felé), majd lisztbe, tojásba, morzsába forgatunk, 2-3 körben. A sajtokat ezután legalább egy kis időre mélyhűtőbe tesszük, majd forró olajban hirtelen kisütjük. Valamilyen karakteres, savanykás lekvár illik hozzá, pl. áfonya vagy ribizli. Akinek ez nem pászol, az egye tartárral, vagy csak úgy magában.

Egy kis összefoglaló, hogy a sütögetéshez hozzáfogó rokonaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek és üzletfeleimnek egy kis segítséget nyújtsak. Ezek a sütemények nem csak ebben az időszakban készíthetőek természetesen, de ilyenkor talán több az ihlet, és az idő. Különösen akkor, ha az őrült karácsonyi vásárlás helyett időt szánunk a gyerekeinkre, akik hihetetlen módon tudják ezt élvezni. Tehát, sütésre fel!

Darálós mogyorós

Diós kiflik

Gyömbéres golyók

Kakaós mézes

Fekete-fehér csokis linzer

Kókuszos fenyőfák

Kókuszgolyók

Linzer

Mézes pogácsa

Müzlis aprósütemény

Narancsos csillagok

Szilvalekváros kifli

Fahéjas gombócok

 Narancsos-gyömbéres keksz

isler

 Marcipános, kókuszos csók

Tejfölös, cukros karikák

Szlovákiai síelések elmaradhatatlan vacsorája, itthoni elkészítése azonban mindeddig váratott magára. Nagyon jól sikerült, bár a főzés során időnként válogatott szidalmakkal illettem mind saját magamat, mind az egész világot... Utólag nézve azonban azt gondolom, hogy igazából csak a recepthez képesti dupla mennyiséggel volt a gond, egyébként annyira nem ördöngősség.

0.5 kg krumplit hámozzunk  meg és reszeljünk le. Nem egy élmény ez a művelet, de ha keveset tökölünk és méltatlankodunk, hanem inkább csináljuk, akkor megvan azért elég gyorsan. Nyomkodjuk ki a levét, majd adjunk hozzá

1 tojást,

25 dkg lisztet,

sót, valamint annyi 

vizet, hogy a sima nokedlinél valamivel keményebb tésztát kapjunk.  Ne kérdezzétek, miért kell kicsavarni, ha utána úgyis vizet teszünk hozzá, de nem mertem eltekinteni ettől a művelettől, mert  több receptben is a lelkemre kötötték... Szaggassuk forrásban lévő vízbe és kicsit hosszabb ideig főzzük, mint a nokedlit, hogy a krumpli is megfőjön benne. Azt is a lelkemre kötötték, hogy leszűrés után ne öblítsük le, de annyira gázul nézett ki, hogy én azért csak megtettem és szerintem jót tett neki. Ezután zuttyantsuk a közben elkészített "mártásba". Ehhez

10-15 dkg füstölt szalonnát (akár több is lehet, ha valaki bírja...) kockázzunk fel, süssük ki. A pörcök nagyobb, a zsír kisebbik részét szedjük ki, tegyük bele a 

12.5 dkg juhtúrót (ekkora kiszerelésben vettem), 

1-2 dl tejfölt (ezek az arányok szabadon variálhatók) és kicsit melegítsük össze. Miután belekerültek a galuskák is, keverjük össze, szórjuk a tetejére a félretett szalonna kockákat és zsírt. 

Nem is szeretem a lencsefőzeléket... De felkérést kaptam, hogy készítsek, "újévit" ráadásul, így aztán beleadtam apait-anyait és elkészítettem. Férjemmel is lemeóztattam, azt mondta finom. És ha már így alakult, akkor természetesen én is megkóstoltam. Ekkor ért aztán a váratlan felismerés, miszerint én mégiscsak szeretem a lencsefőzeléket...

Ami pedig az újévi lencsét illeti. Mint minden apró szemű termés, a  népi hagyományok szerint a lencse is szerencsét, sok pénzt hoz, így aztán különösen ajánlott új év első napján történő fogyasztása. Természetesen máskor is van rá elegendő indok, hiszen egészséges is, olcsó is, finom is.

50 dkg lencsét előző este áztassunk be. Másnap

1 nagy fej hagymát vágjunk apróra,

kevés zsiradékon futtassuk meg, majd adjuk hozzá a lencsét az áztató vízzel együtt. Ízesítsük

sóval,

1-2 gerezd fokhagymával,

1-2 babérlevéllel és főzzük puhára. Közben a feltétül szánt 

füstölt húst is főzzük meg, ennek a levével egészítsük ki időnként a lencse főzővizét. A főzési idő vége felé készítsünk rántást

1 evőkanál zsíron pirítsunk viilágosra

1 csapott evőkanál lisztet, majd a tűzről félrehúzva adjuk hozzá a

pirospaprikát. Eresszük fel hideg vízzel, keverjük csomómentesre és adjuk a főzelékhez. Tettem bele

1 evőkanál mustárt is. Aki szereti, tejföllel is eheti. Feltétként főtt füstölt hús és sült kolbász jön leginkább szóba, bár ezen késhegyre menő vitákat lehet folytatni, hogy melyik főzelék milyen feltéttel jó.

Khm. Kicsit nagyképűség ehhez receptet írni, hiszen a nevében benne van minden. De mint oly gyakran előfordul, a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. A sült alma lehet köret sült húsokhoz, lehet egészséges desszert, uzsonna, sőt, zabkásával kiegészítve akár reggeli is.

Az almákat megmosom, magházukat eltávolítom, de a végén egy kis "dugót" visszateszek, hogy ne folyjon ki a bele töltött ribizli lekvár. Kivajazott jénaiba teszem és bő fél óra alatt megsütöm. Természetesen másféle lekvárt is használhatunk, el tudom képzelni áfonyával, szederrel, meggyel, vagy akár szilvalekvárral is. A tetejébe ültethetünk dióbelet is.