Megint egy nagybetűs étel. Nekem ez A zöldborsóleves. Ahogy anyukám csinálja, csirkeaprólékkal, zsenge, előzőleg lepirított zöldségekkel, vajas galuskával... Jó sűrűn persze, hogy a kanál megálljon benne :)

A csirkeaprólékot (ennek híján én most kisebb nagyobb csirke darabokat) feltesszük főni

sóval, borssal, (új)hagymával, petrezselyemzölddel. Közben

kb 30 dkg friss, zsenge vegyes zöldséget megmosunk, ha szükséges tisztítjuk és kisebb darabokra vágjuk. Evőkanálnyi vajon kicsit megpirítjuk, felöntjük kevés vízzel és ha a hús már alakul, akkor a leveshez öntjük. Ekkor mehet bele

0.5 kg zöldborsó (tisztítva), majd a vajasgaluska, ami

1 tojásból, egy evőkanál vajból és kb 2 evőkanál lisztből, csipet sóval készül.

Igazából nem tudom, hogy ez egy családi recept, vagy az egész országban ismerik, én mindenesetre eddig csak anyukámnál láttam, ettem. Számomra ez AZ újkrumpli... Aki még nem ismerte eddig így, tegyen egy próbát!

Az újkrumplit hideg sós vízbe tesszük áztatni kis időre, majd ledörzsöljük a héját (héj kezdeményeket...), felkockázzuk és sós vízben megfőzzük. Közben újhagymát és petrezselymet aprítunk, amelyeket olajon megfonnyasztunk kissé, majd megszórjuk pirospaprikával és tejfölt teszünk bele. Kicsit összerottyantjuk, majd jöhet bele a megfőtt krumpli, amivel lazán átkeverjük. Köretként kínálhatjuk bármilyen húsféléhez, de szerintem akár önálló étel is lehetne, annyira jó :) 

Egy újabb gyors tésztaebéd koranyári hangulatban. Az igazság az, hogy előbb kezdtem el párolni a borsót, mint ahogy kitaláltam volna, hogy mi lesz belőle, csak azt tudtam, hogy fel kell használnom ezt a kis maradékot, mert két napig nem lesz itthon főzés. Aztán olyan jól sikerült, hogy többszöri ismétlés várható. 

25 dkg kifejtett borsót megpároltam

kevés vajon, sóval, borssal. Közben odatettem a vizett forrni a

25 dkg tésztának (jelen esetben makaroni), egy serpenyőben pedig maradék

bacont, sonkát (összesen kb 10 dkg) pirítottam, majd

5 dkg krémsajttal és

kevés tejszínnel összeforralva mártást készítettem. Megszórtam bőven

petrezselyemmel és belekevertem az időközben megpuhult borsót is. Mikor a tészta megfőtt, azt is átszedtem a mártáshoz (nem baj, ha főzővíz is megy vele) és kicsit összemelegítem, hogy az al dentere főzött tészta még egy kis mártást is magába szívjon.

Reszelt parmezánnal megszórva ettük.

Tavalyelőtt készítettem már egyszer egy kitűnő eperfagyit, de a receptről persze már fogalmam sincs. Így most próba, szerencse alapon készítettem egy másikat, amolyan kiindulási alapnak. Jó lett, szerintem, bár egy házi eperfagyi szinte nem is lehet rossz... de legközelebb azért változtatok rajta: kevesebb cukor és nagyobb gyümölcsarány a tejszínhez képest...

 kb 3-4 dl tejszínt (inkább csak 3) (nyitott doboz volt, ezért a kb érték) habbá vertem

1-2 vaniliás cukorral, majd még

15 dkg porcukorral (lehet részben méz, ill. nyírfacukor/eritritol). Folyamatos keverés közben hozzáadtam

1 kis doboz natur joghurtot, majd

20 dkg eperpürét (ez legyen inkább 30, vagy akár több is) Mivel minden hozzávaló hideg volt, mehetett rögtön a fagyigépbe.

Elszánt küzdelmet folytattunk, de az eper győzött (bár tisztességtelen eszközök bevetésével - a lányom csalánkiütéseit ide sorolom)... Több terem, mint amennyit folyamatosan meg tudunk enni, illetve fel tudok használni a könyhában. Így aztán a lekvárfőzést és a passzírozott eperpüré fagyasztását választottam a kínálkozó lehetőségek közül. Előbbi, azt hiszem, nem szorul magyarázatra. Utóbbi rendkívül helytakarékos megoldást jelent és kitűnően felhasználható fagylalthoz, süteményekhez krémekhez.

1 kg frissen szedett eperből mosás, válogatás, kicsumázás, pesszírozás után 80 dkg püré lett.

Továbbra is nehezen tartunk lépést az epertermésünkkel, így aztán eper kerül mindenbe. Például a tiramisuba is. De nem egyszerűen pár eperszemet akartam beletenni, azt szerettem volna, ha nagyon epres lesz, mégis megmarad a tiramisu volta. Ez lett belőle. Na jó, kibököm: emberek, ez zseniális! Egyesek felháborítónak tartják, mi mindent neveznek ma már tiramisunak, de ezért az édességért talán még tőlük is megbocsátást nyernék :)

Tényleg pont úgy csináltam, mintha tiramisut készítettem volna, néhány kisebb változtatással az eper miatt.

Tehát:

4 tojás sárgáját habosra kevertem 

15 dkg porcukorral,majd

50 dkg mascarponéval. Fűszereztem

szegfűszeggel (csak 1-2 darab mozsárban összetörve), majd belekevertem

25 dkg epret, amit előzőleg pürésítettem. Ezt a krémet tettem a

Limoncellos málnaszörpbe (mert eper nem volt itthon) áztatott babapiskótákra, erre

felkockázott eperszemek (kb 25 dkg) kerültek, a krém másik fele, majd bőven megszórtam kakaóporral. Eredetileg a szokásos módon két rétegben akartam a hozzávalókat, de a kiválasztott tál túl nagynak bizonyult. De lehet, hogy ez most így volt jó...

Alapvetően nem nagyon szeretem a főzelékeket. Különösen nem szeretem ha bő, fehér lében úszkál pár szem zöldségféle... Éppen ezért én nem is így készítem. Nálam, jelen esetben a borsószemeket, éppcsak körbeveszi egy kis "mártás". Szerintem így jobb és a család is elfogadta ezt a verziót. És nálunk csakis fasirttal :)

1 kg kifejtett zöldborsót megpárolok

kb 5 dkg vajon, miközben

sózom, borsozom és vágott petrezselyemzölddel megszórom. Ezután

1 evőkanál liszttel meghintem, majd felöntöm

tejjel hígitott tejföllel. Pár percig főzöm, hogy a liszt "meghúzzon" és kész.

Egy újabb magyaros leves a férj kedvéért, a friss hozzávalók miatt azonban valahogy mégis könnyednek és frissnek tűnt...

2.5 dkg mangalica zsíron megpirítottam

10 dkg tarhonyát, majd

2 szál újhagymát. Megszórtam

piros paprikával, majd felöntöttem vízzel.

Sóztam, beledobtam

egy fél paradicsomot, paprikát és egy kisebb csomó petrezselyemzöldet.

Egy nagy pohár forró, csokoládés ital nem éppen ezekre a meleg, kora nyári napokra való, de hát van az úgy, hogy az ember lánya ilyenkor kívánja meg. Egészen pontosan az én lányom :) Télen még én készítettem el neki a Nők Lapja Konyhájából, de ezúttal már önállósította magát. (fényképezés és dizájn is) És egy pici még nekem is jutott, mert nem fért bele mind a poharába :)

2.5 dl tejet összekevert

1 dl tejszínnel,

1 kiskanál cukorral és

egy darabka vanília rúddal forrásig melegített. Ekkor levette a tűzről és beleolvasztott

kb 3 dkg fehér csokoládét és kész. Csak óvatosan, mert forró!

Még mindig van spárga, ezúttal zöldet választottam. És ezúttal saláta lett belőle. Egy kis újhagyma kellett volna még bele, de nem hogy új, semmilyen hagyma sem volt itthon - vannak még nyomai a kamrámban az elmúlt hetek őrületének...

0.5 kg zöld spárgát megmostam, végeit letörtem, majd

cukros, sós, citromlés vízben megfőztem. Mikor langyosra hűlt 2 centis darabokra vágtam és egy tálba tettem. Közben megfőztem

2 tojást is, azokat is "spárgányi" darabokra vágtam, aztán a következő öntetet készítettem hozzá:

citromlét kikevertem

mustárral, kiskanál cukorral, borssal, sóval, majd folyamatosan, apránként adagolva

olíva olajat is öntöttem hozzá. Végül egy picit vízzel hígítotam, hogy folyósabb legyen és a spárgára öntöttem. Hűtés után akár magában is fogyasztható vacsora, de köretként is alkalmas.

A recept Lajos Maritól származik és hosszú évek óta ez a névnapi tortám, merthogy Eszter nap környékén tart már az eperszezon. Az íze a szokásos, friss és gyümölcsös lett, az állagával ezúttal nem voltam megelégedve (talán mert eléggé kapkodva készítettem), de a család nem nagyon esett kétségbe emiatt és hamar nyoma veszett... :)

Azóta visszatértem a normál zselatinos készítéshez, úgy jobb az állaga. A férjem pedig felvetette, hogy mi lenne, ha egyszer kekszes alappal készíteném, mert szerinte úgy még jobb lenne. Egy próbát megér majd!

 A szeletes kép még az előző, kicsit folyósabb változatból származik.

Egy kapcsos tortaforma alját kirakom valamilyen ízes lébe (eperszörp, Limoncello, limonádé) mártogatott babapiskótával.

0.5 kg túrót

15 dkg porcukorral,

1 citrom levével és héjával rúdmixerrel krémesre keverek.

1.25 dkg (fél zacskó) zselatint 

1 dl tejszínnel összemelegítek és a túrókrémhez keverem.

4 dl tejszínt

2 zacskó vaníliás cukorral habbá verek és ezt is a krémhez adom. A krém felét a piskótákra kenem, majd kirakom

kb 0.5 kg felkockázott eperrel. Erre jön a krém másik fele amit aztán újra 

kb  25-30 dkg eperrel rakunk ki, majd

piros tortabevonó zselével bevonjuk. Néhány órára, de leginkább egész éjszakára hűtőbe tesszük. ( A kapcsos formát hamarabb is levehetjük róla, mert elszíneződhet a gyümölcs. Bár ezen a folpack segíthet...)

Ezt az ételt Mágnes Dóránál láttam, aztán végre eljött a pillanat, hogy én is kipróbáljam. Azt azért sikerült megtippelnem, hogy megosztó étel lesz, ezért egy sima sült csirkés ebédnél készítettem ebből is néhány adagot. Tizen ültünk az asztalnál és a következő vélemények hangzozttak el: "nagyon finom", "nem gondoltam, hogy ez jó lehet", "érdekes", "nekem ez nem jön be", "nem, nem kóstolom meg"... Tehát, döntse el mindenki, van-e hozzá bátorsága, részemről a nagyon finom kategóriába tartoztam. A kókuszos csirke sem volt rossz (nem, nem édes!), de igazából a fűszeres eper volt az, ami elvarázsolt...

A kókuszos csirke:

A csirkehúsról (comb, de lehet mell is) a bőrt lehúzzuk, mert úgysem sül meg a kókuszos bundában, majd fűszerezzük

sóval, borssal, korianderrel, majd

kókuszreszeléket öszekeverünk tejföllel és ezzel a keverékkel kenjük be a húst, a tetejére teszünk még egy pici vajat és sütőben megsütjük. Mivel én a "normál" csirkékkel együt sütöttem, azokhoz képest hamarabb elkezdett barnulni a teteje, ezért alufóliával betakartam őket.

Az epercsatni:

az epret megmossuk, részben villával összetörjük, részben nagyobb kockákra vágjuk, majd

csipet sóval, ízlés szerint cukorral, balzsamecettel,rózsaborssal, korianderrel, szegfűszeggel, chilivel vagy cayanne borssal fűszerezzük, lényeg, hogy egyszerre legyen savanykás és édes, valamint fűszeres és csípős. Kicsit összeforraljuk és kevés zselatint teszünk bele, hogy se túl folyós, se túl kemény ne legyen.

Gyereknap, tehát a szokásos rikottás amerikai palacsinta reggeleire... Kellenek az életben effajta rituálék még akkor is, ha éppen nem annyira alkalmas a pillanat... Ezúttal azonban a férjem kedvéért került bele egy kis csavar. Már én is olvastam több helyen, hogy ezek az elvetemült amerikaiak képesek ezt a palacsintát sült baconnel enni, de a férjemnek magától is eszébe jutott a múltkori alkalommal, úgyhogy a kipróbálás mellett döntöttem. Végül is eszünk kalácsot is sonkával... És tényleg jó lett! Csak éppen mire a fényképezésig jutottam volna, addigra a bacon elfogyott, de működött a dolog kolbásszal is. Szóval, le az előítéletekkel! :) 

Egy újabb finomság anyukámtól.

2db tojást, 3 dkg olvasztott rámát, 25 dkg cukrot, csipet sót, 2 evőkanál mézet és 2dl tejet összeverek, adok hozzá 1 teáskanál szódabikarbónát, 35 dkg lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben megsütöm, ha kihűlt kockákra szeletelem.

15 dkg cukor, 4 dkg kakaót összekeverek, adok hozzá 2 dl vizet és felfőzöm. A tűzről levéve beleolvasztok 25 dkg rámát, és ebben a masszában, egy villára tűzve belemártogatom a kockákat, majd ebből a 20 dkg kókusz reszelékbe forgatom, tálcára rakva száradni hagyom.

Nem panaszkodom tovább a munkára... Miért is tenném, amikor anyukám személyében ilyen nagyszerű segítségem van. Míg én az idodában, a fiúk pedig az udvaron dolgoztak, addig ő látott el minket ebéddel. Például ezzel a töltött káposztával, amiből szerintem persze az övé a legjobb :) Bár halvány emlékképeim vannak még a nagymamáméról is, hogy az IGAZI talán mégis az övé volt, de ez már visszahozhatatlan... Töltött káposztából persze sokféle létezik, minimum a szabolcsi édes káposztába töltött, paradicsomban főzött, valamint a hajdúsági savanyúkáposztás, füstölt húsos és persze e kettő további variációi. Származásom okán mi persze az előbbin nőttünk fel, de férjem révén az utóbbit is megkedveltem anyósom jóvoltából. De ez itt most a mienk, a szabolcsi.

A fej új káposztát amely kb. 70 dkg, torzsáját körbevágom, kiemelem. Egy fazékban vizet forralok, ebbe beleteszem a káposztát torzsával lefelé, egy perc múlva megfordítom, kis idő múlva leszedem egyenként a megpárolt leveleket. Vigyázni kell, könnyen szétfőhet.

2 fej apróra szeletelt hagymát üvegesre párolok 3-4 evőkanál olajon, még ízletesebb, ha 2 evőkanál zsíron pároljuk. Tűzről levéve belekeverek 1 csapott teáskanál őrölt piros édesnemes paprikát.

25 dkg A minőségű rizst  összekeverek fél kg. darált sertéshússal, 1 teáskanál sóval, 1 evőkanál darált píros paprikával, vagy csemege píros arannyal, 1 mokkáskanál őrölt borssal.

A káposzta leveleket kb. 6 db-ra szétszedem, az erek mentén, és kb. fél teáskanál mennyiségeket belegöngyölök a kis levélkékbe,kb. 70 db lesz belőle. A végét bedugom a kis töltelékeknek. Gyakorlatot igénylő munka.

Egy vastag falú lábasban a kis töltelékeket körberakom, majd rá a következő sort ameddig tart a töltelék. Régen vaslábasban főztük.

Ráöntök fél liter vizet, elkezdem főzni, kissé megsózom, ráöntök 3 dl paradicsom levet, és még kiegészítem vízzel, hogy jól ellepje.

Teszek rá egy kis fedőt, majd egy nagyot, felfőzöm, majd lassú lángon összesen 45 perc alatt készre főzöm.

Anyukám annak idején málnából készítette, én meg arra gondoltam, miért ne lehetne eperből is... Lehetett, persze! Villámgyors és finom. Az igazi persze az lett volna, ha a tojás sárgáiból egy kis krémet is készítek a hab alá, de erre most nem volt idő.

Képek egyelőre itt is a telefonon...

30 dkg epret összeturmixoltam (legközelebb villával nyomkodom szét úgy kevesebb levet ereszt),

3 tojás fehérjét

pár csepp citromlével félig felvertem, majd hozzáadtam

6 dkg porcukrot és ezzel már keményre vertem. Ekkor hozzáadtam az eperpürét, majd ezzel is tovább vertem még egy kicsit és már kész is. Ha a hozzávalók hidegek, akkor már hüteni sem kell, azonnal tálalható, akár pudingra halmozva, akár csak úgy magában, vagy babapiskótával.

Ebből a mennyiségből 6 desszert, vagy 3 nagy uzsonna adag lesz.

Maradékok a hűtőben, friss könnyű íz kívánása. És a gyorsaság kényszere. Kb ennyi a leves történe. Cserébe nagyon finom lett. Most először éreztem azt egyébként, hogy ez az alaplevesdi tényleg más dimenzióba emel egy-egy ételt akár a bolti leveskockákhoz képest, akár az anélküli natur verzióhoz képest...

A fényképeket még mindig nem sűikerült levarázsolni a lányom telefonjáról. Majd egyszer...

25 dk barna csiperkét felszeleteltem és

kevés sóval, borssal párolni kezdtem. Mikor már levet eresztett belekarikáztam

4 nagy szál újhagymát (kb 15 dkg ), majd miután picit odasült a gombás keverék, felöntöttem

1 l csirke alaplével. Ekkor dobtam bele

néhány ágacska kakukkfüvet és készre főztem.

Hagymazölddel, petrezselyemmel megszórtam és olívabogyós, pirított ciabattával kínáltam.

Ez most csalás persze megint, de van ez így. Majd egyszer készítek házi vajastésztát is. Addig marad a bolti, élesztős változatban és meg kell  mondjam, hogy nálunk nyerőbb a kakaós csiga ebben a változatban, mint kelt tésztából. Már megint recept nélkül, hiszen csak megszórjuk kakaóval, cukorral, tetejére egy kis olvasztott vaj és már süthető is. És ehető...

Ritkán készítek rántott  dolgokat, akkor is inkább gombát, karfiolt, vagy az én speciális csirkefalatkáimat. Most azonban a karajra is sor került. Nem lett rossz, de ez az az étel, amit tán még a legrosszabb étteremben is jobban csinálnak, mint otthon. Legalábbis szerintem. Hogy tökéletesen puha legyen és a legkevésbé sem száraz. Nem tudom, mi a titok, majd ha lesz időm utána nézek. Nem, nem lett rossz, sőt jó is az enyém is csak nem annyira, amennyire szerettem volna. De azért petrezselymes krumplival és spárgával körítve nagyon jó kis ebéd lett így is.

Bár szeretem a munkámat, egy dolog nagyon bánt benne. Májusban van a csúcsszezon, így aztán az év legszebb hónapja számomra a négy fal között telik, ahelyett, hogy kirándulni járnánk, virágokat ültetnék, bodzaszörpöt gyártanék, piacon nézelődnék, hogy aztán a sok friss gyümölcsből, zöldségből finomságokat főznék. Ehelyett menüket eszünk hol ebben, hol abban az étteremben, igen változó minőségben... De hétvégén azért futja egy-egy gyors ebédre, ilyenkor aztán igyekszem a szezonális kínálatból válogatni. Így aztán most újra spárga, a klasszikusan egyszerű változat. Sajnos a mártás nem lett az igazi... Így van ez, most már nagyképű voltam és elnagyoltam, mert a tavalyi első tökéletes lett...

0,5 kg spárgát meghámoztam, végét levágtam, majd

sós, cukros, citromos vízben megfőztem (állítva, a végek kikandikáltak a vízből).

A hollandi mártáshoz:

3 tojás sárgáját

3 evőkanál vízzel,

sóval, csipet cukorral, citromlével felverem, majd gőz fölött besűrítem (nem, nem a tűzhelyen, ezt meghagyom a profiknak legközelebb...). Ezután

10-15 dkg olvasztott vajat adagolunk hozzá apránként, folyamatos keverés közben (tulajdonképpen egy vajas meleg majonézt készítünk).

A spárgát a mártással tálaljuk.

Egy újabb pizza a férjemtől, ezúttal is recept nélkül, mert a tésztáé és a paradicsomszószé mindig ugyanaz, a feltét pedig mindig más...

Hétvégén Göteborgban töltöttünk pár napot, látogatóban voltunk. Sokat nem tudtam a városról, még az országról se nagyon. Bár az utóbbi évek egyik kedvence volt nálam a Tetovált lány trilógia, azért ez nem feltétlenül Svédország országimázs könyve :)

A svéd gasztronómiáról pedig még ennyit sem tudtam. Kb a svédasztal, húsgolyók, lazac szavak ugrottak be róla. Ehhez képest kiderült, hogy ebben a kb. félmilliós városban 3 Michelin csillagos étterem is van... No, ezekben nem ettünk. Megkóstoltunk azért néhány specialitást, vagy ha éppen nem, de az érdeklődésemet felkeltették a következő ételek:

Knackebröd: lapos, ropogósra sült kenyérféle. A csomagolt változatok kint sem ízlettek különösebben, de a pékségből frissen vásárolt annál inkább! Azt hiszem, ez lesz az első, amit kipróbálok majd itthon.

Köttbullar: az a bizonyos (IKEA-s) húsgolyó. Gyorsbüfében ettük, tehát nyilván nem az igazi házias változat, de ízlett így is. Szintén az itthon is kipróbálandó kategória.

Pittypanna: apróra vágott krumpli, hagyma, sonka és húsdarabok serpenyőben megsütve, esetleg tükörtojással tálalva. Mi ezúttal tojás nélkül, köretként ettük (natúr grillezett lazachoz - nyami), csak hogy ezt is megkóstoljuk.

Kanelbulle: fahéjas csiga. Ezt végül nem sikerült megkóstolnunk, pedig tényleg minden sarkon árulják, de egy esős hétvégi délutánra nem tűnik rossz ötletnek.

Janssons frestelse: ilyet sem ettünk, de szívesen kipróbálnám egyszer: tulajdonképpen egyfajta halas (heringes, vagy szardellás), tejszínes rakott krumpli.

Egyelőre ennyi. Egy esetleges újabb kirándulás után talán újabb ötletek is lesznek :)

Számomra az igazi olasz konyha megtestesítője ez az étel. Nem, nem a trikolor miatt :) Hanem azért, mert az én olvasatomban az olasz konyha egyik fő jellemzője, hogy minden nagyobb hűhó nélkül, egyszerűen a kiváló minőségű, friss alapanyagok felhasználásával készítenek egyszerű, de nagyszerű ételeket. Ebben az esetben is, a végeredmény csak a ettől függ. Minél édesebb a napérlelte paradicsom, minél krémesebb a mozzarella, minél zamatosabb az olívaolaj, minél frissebb a bazsalikom, annál finomabb lesz. És ennyi...

10 dkg mozzarellát felszeletelek, tányérra rendezem,

1 nagy paradicsomot szintén.

Sózom, borsozom,

meglocsolom olívaolajjal,

balzsamecettel - csak az én térfelemet - ,

durvára vágott bazsalikommal bőven megszórom.

2 adag lesz belőle.

Azért a krémleves sem maradhatott el... Bár ebből most egyedül ettem a hiányos létszámú család, ill. a spárgakrémleves maradéka miatt. És ha már így alakult, akkor buggyantott tojással. Annyira jól esett! Úgy látszik egyébként, hogy teljesen "bezöldül" a blogom: medvehagyma, sóska, spenót :) No, de ha ennek van itt az ideje! 

kb 25-30 dkg spenótot tisztítás, mosás után kevés olajon párolni kezdtem,

sóztam, borsoztam, majd adtam hozzá

1 közepes krumplit,

1 gerezd fokhagymát (szokatom magam a fokhagymás spenóthoz :) ) és puhára főztem. Turmixolás után adtam hozzá

kb 1-1.5 dl tejszínt és ezzel is összeforraltam, végül

szerecsendióval ízesítettem. Buggyantott tojást készítettem hozzá.

2 nagy adag leves lett belőle.

Írtam már, hogy a férjem nem szereti a spenótot. Én viszont a fejembe vettem, hogy megkedveltetem vele :) Kivételesen azonban nem a krémlevest találtam ehhez a legmegfelelőbb ötletnek, hanem egy bacon szalonnás, sültsajtos salátát. Meleg salátát, mert bár a spenót szép volt és friss, de már nem "bébi", így jobbnak láttam párolni egy picit. A végeredmény pedig a kívánt hatással járt, a férj elette előlem a vacsorámat :)

Egy serpenyőben

fenyőmagot pirítottam, majd egy kis tányérra féretettem. A következő lépésben

bacont sütöttem ugyanebben a serpenyőben, majd

kockákra vágott füstölt gomolyasajtot (ezeket is félretettem), végül a tisztított

spenótot pár percig, épp csak annyira, hogy a levelek összeessenek. A tálalásnál aztán fordított sorrendben kerültek a tényérra a hozzávalók: először a spenót, rá a sajt, majd a szalonna és végül a fenyőmag. Ízesítésül pedig

só, bors, olíva olaj, balzsamecet következett. Igen gyorsan végeztünk vele...