Próbálom felidézni a dolgokat, de szerintem eddig még nem ettem rukkolát. Sokat hallottam már persze róla, de igazából a barátnőm által említett epres rukkola saláta volt az, ami felcsigázta a képzeletemet. Igaz, az eperszezonnak már vége, de a málnabokrunkon ott virított még néhány szem. Gondoltam, nagy baj ebből sem lehet... Nem lett! Pedig a rukkola magában megkóstolásánál már majdnem visszavonulót fújtam - mit mondjak, elég "érdekes" íze van... De aztán vettem egy nagy levegőt és megcsináltam a salátát, a biztonság kedvéért jó sok balzsamecettel. Azzal szerintem bármit meg tudok enni :) Meglepően jó lett. Sőt nagyon is, így aztán készítettem is rögtön még egy adagot. Vagy csak éhes voltam?

A tányérra szedett

rukkolát (5 dkg zacskós) meglocsoltam

balzsamecettel (bőven) és

olíva olajjal (csak egy picit), majd serpenyőben átsütött

angolszalonna/sonka darabokat tettem rá, aztán 

feta kockákat és a

fél maréknyi málnát. Hihetetlenül jól egészítették ki egymást az édeskés, kesernyés, savanykás, fűszeres ízek!

Szerintem egész jó uborkasalátát tudok csinálni. Kivéve persze akkor, ha vendégnek lesz... az első kóstolást konkrétan kiköptem. De pár nap múlva megembereltem magam és megcsináltam úgy ahogy szoktam:

1 csapott evőkanál só,

2 púpozott evőkanál cukor,

3 evőkanál ecet (ez ugye vízszintes :) )

És persze nem kell ragaszkodni kizárólag az uborkához, én pl jobb szeretem paprikával, paradicsommal vegyesen.

Érdekes dolog ez, hogy kivel tud együtt főzni az ember és kivel nem... A férjemmel például jobb, ha elkerüljük egymást a konyhában :) De most jött ez a csaj és simán ment a dolog.

Ő mondta a karfiolt és a hagymát, én a krumplit, tejfölt és adtam hozzá a csirke alaplét. Főzés, turmixolás és kész. És néha a csenben kanalazás a legnagyobb dícséret, ami elvárható :)

A fiúk (férj és sógor) ismét beindultak. Egész este pizzát gyártottak a 9 fős csapatnak, mi pedig csak ettünk és ettünk... Ezúttal R. kreálmánya és az utolsó sütésként készített calzone került megörökítésre.

Azt mondta a vendég, hogy a kölkök válogatósak és csak a "sima" húst szeretik. Így aztán olyan menüt próbáltam készíteni, hogy a gyerekeknek külön macera nélkül lehessen "sima" husijuk, de a kevésbé válogatósak valami finomságot ehessenek. És miután anyukám egy nagy cserép friss bazsalikommal lepett meg a minap, úgy döntöttem, ez lesz a főszereplő.

A csirkemelleket sóztam, borsoztam, bőven megszórtam felaprított friss bazsalikommal, majd mozzarella darabokkal göngyöltem össze. Kívülről baconnel göngyöltem be. A csirkecombokat kicsontoztam és a csont helyére sonkát és sajtot tettem, majd a bőrt összetűztem. Néhány húsdarabot pedig "simán" hagytam :) Majd mindezeket egy jénai tálba tettem és megsütöttem.

És folytathatnám a címet akár így is: ahogy én csinálom. Mert eredetileg ürühúsból készül ez a leves, de bevallom én nem szeretem a birkahúst. Így aztán marhából készítettem és nagyon jól sikerült. Még úgy is, hogy a piacon a néni becsapott és amíg a kaprot válogattam, addig ő valami régebbi szedésű, öregebb zöldbabot sózott rám a ládában kínált friss áru helyett. Lelke rajta... A leves egyébként tipikusan az a kategória, amelyik másnap melegítve még jobb. Ja és a képről lemaradt, de jó sok friss kaporral az igazi! (persze csak annak, aki szereti)

0.5 kg marhahúsból (ez most gyönyörű fekete pecsenye volt) pörköltet főztem

2 fej hagymával,

sóval, pirospaprikával, köménymaggal, babérlevéllel,

mangalicazsíron. Az eredeti receptnek megfelelően külön főztem meg

25 dkg krumplit (önhatalmúlag lestyánnal ízesítve) és

25 dkg zöldbabot babérlevéllel. Ezután mindent összeöntöttem, majd rántást és tejfölt tettem még bele, az asztalnál pedig friss vágott kaporral ízesítettük.

Rá kell jönnöm, hogy számomra az édességek, süteményel leginkább valami viszonylag kevésbé édes, gyümölcsös dolgot jelentenek. Így aztán a vendégek is ilyeneket kapnak. Ezúttal is valamilyen meggyes pitét szerettem volna sütni, de vettem a piacon egy kis feketeribiszkét is, így aztán az is került bele. Meg egy kis alma, mert a két gyümölcs együtt sem lett elegendő a tepsi kitöltéséhez... Nekem nagyon bejött, különösen a feketeribiszkés. A többiek elragadtatása talán mérsékeltebb volt, de azért elfogyott.

A recept egyébként innen van, de leírom ide is.

40-45 dkg lisztet összegyúrunk

fél csomag sütőporral,

2 tojás sárgájával,

2 evőkanál cukorral,

pici sóval,

25 dkg margarinnal és

2 dl tejföllel. Kétfelé vesszük, egy tepsi aljába nyújtjuk az egyik felét, erre

1 csomag vaniliás pudingból,

2 evőkanál cukorral és

4 dl tejből főzött sűrű pudingot kenünk, erre jön a

tetszőleges fajtájú gyümölcs (kb 1 kg, de fajtától függően változhat). Rátesszük a tészta másik felét majd megsütjük. Porcukorral, vagy cukormázzal megszórva, megkenve kínáljuk.

20-25 perc alatt leves és második... Na, aki tud az tud :) A leves póréhagymakrémleves lett, a második pedig sonkás tészta a gyerekeknek és cukkinis tészta nekem. Már látom, hogy nyaralásig cukkinit eszünk majd cukkinivel. Főleg én...

Egy fél fej hagymát szálasra vágtam,

vajon kicsit megpároltam, majd ráreszeltem

kb 30 dkg cukkinit és

2 gerezd fokhagymát.

Sóztam, borsoztam,

2 evőkanál tejföllel összeforraltam és kész. Mehetett is a makarónira. Hú, nagyon jól esett!

Egy újabb gyerekek kedvence. Enni is, készíteni is, hiszen kevés sütivel lehet ennyit "malackodni" mire elkészül :)

 8 tojásból a szokott módon piskótát készítünk. Két lapban, nagy tepsiben előző nap megsütjük.

Másnap közepes méretű pogácsa szaggatóval korongokat szaggatunk a piskótából, majd fele mennyiséget egy-egy  fél mokkáskanál rummal locsoljuk.

Két korongot az alább leírt krémmel összeragasztunk, és az oldalát is bekenjük, majd 15 dkg kókusz reszelékben megforgatjuk, tetejükre egy-egy teáskanál olvasztott csokoládét kenünk.10 dkg étcsokoládé szükséges hozzá.

Krém: 3 evőkanál lisztből, 2 vaníliás cukorból és fél liter tejből főzött krémet készítünk. 25 dkg rámát habosra keverünk 25 dkg porcukorral és 1-2 evőkanál rummal/ vagy aromával/. A kihűlt krémmel elkeverjük

A szokásos szülinapi torta a lányomnak. A receptet már tavaly feltettem, most csak két újabb fénykép.

Ez pont ugyanaz a tészta, pont ugyan úgy elkészítve, mint az almás verziónál, csak ezúttal meggyel. Nem kevésbé jó! Nagyon nem volt kedvem a meggyet kimagozni, így nem tettem, ami evésnél nem okozott különösebb problémát, hiszen számítottunk a magokra, a szeletelés viszont annál nehézkesebb lett miattuk. Legközelebb talán mégis erőt veszek magamon...

Nem igazán nyárias étel, de már nagyon el akartam tüntetni a hűtőben aszalódó maradék kolbászdarabokat. Ráadásul a mélyhűtőben is kellett a hely az újabb adag csirkealaplének, így a csülök főzőlének immár távoznia kellett... No, nem mintha ehhez a krumplileveskez kötelező lenne az alaplé, de pont jól jött hozzá. Csak egy kicsit elméreteztem hozzá a rántást... Az íze viszont nagyon is jó lett.

Többféle maradék kolbászt és egy kis darab füstölt sonkát felkarikáztam, szeleteltem és a csülök főzőlében

1 nagy fej hagyma és

1 gerezd fokhagyma társaságában

babérlevéllel ízesítve főzni kezdtem. Valamivel később adtam hozzá

fél kg krumplit felkockázva, majd rántást készítettem hozzá, tejfölöztem és kész. Friss, ropogós kenyérrel nagyon finom volt.

Amikor a receptet az élet írja... Vörösboros-gombás marharagut főztem és csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy nagyon kevés krumpli van itthon, amit pedig köretnek szántam. És hirtelenjében az jutott eszembe, hogy egy kis liszttel megpótolva, gombóc formában talán elég lesz... Nem lett elég, mert olyan jól sikerült, hogy a tarhonyás részleg is idepártolt :)

25 dkg főtt krumplit (ehhez újkrumpli nem jó!) villával alaposan áttörtem, adtam hozzá

12.5 dkg lisztet,

1 tojást,

1 evőkanál vajat,

csipet sót, majd összegyúrtam és gombócokat formáztam (8 darabot). Sós vízben megfőztem, leszűrtem, majd forró olajon átforgattam. 

Bár a "mezei",befőttből készült meggylevest is szeretem/szeretjük, azért ez az igazi. Az alkoholt persze kiforraljuk belőle - nálam most szerintem maradt benne egy pici, vigyorogva figyeltem a két kamasz fiút, lesz-e hatása :)

2 dl vízbe

fahéjdarabot, szegfűszeget és 1 szem szegfűborsot teszek és csendesen forralom, miközben kimagozok

0,5 kg meggyet. Ezután a fűszeres vizet leszűröm, kiegészítem kb 6 dl-re és öntök hozzá

2 dl vörösbort, amivel szintén forralom pár percig. Ekkor adom hozzá a meggyet a kicsorgó levével együtt, valamint ízlés szerinti, én

4 evőkanál (nyírfa)cukrot és

egy csipet sót. Pár perc főzés után behabarom

2 dl tejszín és

2 evőkanál liszt keverékével. Langyosan szoktam tálalni, de lehet hidegen is. És persze utána lehet még cukrozni, de én jobb szeretem, ha a gyümölcslevesek inkább étvágygerjesztően fanyarak, semmint desszertszerűen édesek...

Az utóbbi időben megint elmaradtam a halfőzéssel, ezt pótolandó került terítékre egy kis rántott hal. Fagyasztott tőkehalat használtam és jól felbosszantottam magam vele, úgyhogy legközelebb nem leszek rest beautózni a Metroba frissért... Ez sem igazi recept, csak afféle emlékeztető, hogy ilyen is van... Esetleg annyi megjegyzés hozzá, hogy én a rántott verziónál is használok egy kis citromos borsot a fűszerezéshez.

Tavaly már írtam, hogy ez a leves több változatban létezik nálam, úgyhogy ez itt most egy másik. Nem tudnék választani, hogy melyik a jobb, hangulat kérdése és persze hozzávalóké...

2 nagy fej hagymát durvára darabolok és

kevés olajon párolni, pirítani kezdem, egyáltalán nem baj, ha nem csak megüvegesedik, hanem meg is pirul.

Sózom, borsozom, reszelek rá

1-2 gerezd fokhagymát, majd rádobom a szinten nagyobb kockákra darabolt

0.5 kg cukkinit. Ezzel is átforgatom egy kicsit, meghintem

2 evőkanál liszttel, majd felöntöm

0.5 liter csirke alaplével (ennek híján, mint most nálam is, víz+ leveskocka). Ha a zöldségek megpuhultak, teszek bele

2 dl tejfölt és az egészet leturmixolom. Ezután beállítom a leves sűrűségét, sósságát, egyszer összeforralom és kész. Villámgyors, gyerekbarát és adagonként 1 dkg liszttől talán még nem lesz egészségtelen - bár előbb-utóbb ki fogom próbálni teljes kiőrlésűvel is...

A lányom kívánsága volt ez ezúttal a szülinapi bulijára. De egyébként is rendszeresen előkerül, ha a férjnek főzhetnékje van... Azt ugyan nem állítanám, hogy autentikus, de nálunk bevált ez a magyarosan görög verzió és miután minden "igazi" benne, ezért jószívvel ajánlom mindenkinek. Különösebb recept ehhez sem jár, mert a pita egyszerű kenyértésztából készül, a hús (legyen az szárnyas vagy sertés, hogy a birkáról már ne is beszéljünk...) kedvünk szerint fűszerezhető (akár gyros fűszerkeverékkel is, amit a férjem persze elvből elutasít...), a tzatziki pedig magyaros változatban görög joghurt helyett tejföllel...

Tavaly ilyentájban is megsütöttem ezt a sütit, most azonban változtattam néhány dolgon. Először is megnöveltem a cukor mennyiségét, mert tavaly írtam, hogy az jó lenne. Aztán több ribizlit raktam bele és végül jóval több túrót - hamár túrós és ribizlis... Így aztán persze még egy kis cukor mehetett volna bele a gyerekcsapatra való tekintettel, de nekem pl. így is teljesen jó volt. Ja és ezúttal valóban muffinformában, ugyancsak a gyerekekre tekintettel.

A módosított recept tehát a következő 

10 dkg vajat kikeverünk

15 dkg cukorral (lehet kicsitt több - 20 dekával pont jó lett, fele rsézben xilit/eritritol keveréket használtam) és

1 csomag vaníliás cukorral (vagy vanília kivonat/aroma), majd folytatjuk a keverést

2 tojással, majd

1.5 dl tejjel. Ezután belemorzsolunk

25 dkg túrót, majd beleszitáljuk a száraz hozzávalókat:

20 dkg lisztet és

fél csomag (6 g) (legutóbb 9-et tettem bele, nem árott neki) sütőport. Ezután óvatosan belekeverünk

25 dkg ribizlit (30 dekával már nagyon durva a helyzet :) ). 180 fokon kb 25 percig sütjük. 

Ezek az arányok jók lettek süti formában is, íme:

A rebarbara is a németországi időszakomban megismert gyümölcs? zöldség?, de érdekes módon receptem nem maradt fenn róla. Emlékeim is igen elhalványultak az elmúlt 20 év alatt, azt mindenesetre bizton állíthatom, hogy én rózsaszínebbre és édesebbre emlékeztem... Mert az, amit a piacon vennem sikerült (két heti keresés után), az inkább volt zöld és bizony erősen savanyú. Mondjuk, mint egy tisztességesen savanyú nyári alma... Szóval, aki a savanyú ízek nagy rajongója, annak jó lesz a recept így, ahogy következik, a többieknek inkább azt javasolnám, hogy keverjék valamilyen másik gyümölccsel (alma, eper, meggy), vagy több tésztát készítsenek hozzá arányaiban. Remélem, ezzel azért nagyon nem vettem el senki kedvét, mert ettől függetlenül azért a rebarbara íz, az jó! :)

 És így nézett ki nyersen:

A recept pedig ugyanaz, mint a morzsás almánál, csak ezúttal kevés gyömbérrel ízesítettem és több cukrot tettem bele.

Szégyenszemre az utolsó adag eper érintetlenül állt 2 napig a hűtőben... Kidobni azért mégsem akartam, így sütemény lett belőle. Nos, ha amúltkori cseresznyésnél a szárazságra panaszkodtam, itt ez szóba sem jöhetett, a tésztába kevert gyümölcstől jó szaftos lett. Viszont ez a süti mégsem lesz kedvenc nálunk, mert ez a sült eper dolog nem igazán bejövős... Egy fontos dolgot azonban meg kell még jegyeznem. Ennél a sütinél debütált nálam a nyírfacukor, avagy xilitol. Bővebbet itt, lehet megtudni róla, állítólag ez egy egészséges cukorféle - még leírni is furcsa :)

Mindenesetre mostantól ezzel sütök, ill készítek desszerteket - legalábbis amíg kitart, aztán majd meglátom...

A receptet azért leírom, mert azt tisztán látom, hogy nem ezzel, hanem velünk van a baj :) hátha valakinek megtetszik.

1 tojást

10 dkg (nyírfa)cukorral,

1 cs. vaníliás cukorral, majd

15 dkg vajjal habosra keverek és hozzáadok

10-12 dkg epret, amit előzőleg villával összetörtem, majd

2-3 dl tejet is (előbb kevesebb, aztán a tészta állagától függően mehet még hozzá, ha szükséges. Az eper nedvességtartalmától ezúttal sok függ). Eztán következnek a száraz hozzávalók:

15 dkg liszt,

10 dkg zabpehely,

fél cs. sütőpor,

csipet só. A tésztát kivajazott tepsibe teszem (20x30 cm-es), majd belenyomkodok tetszés szerinti mennyiségű epret. 180 fokon sütöm kb 35-40 percig (tűpróba!) 

Évek óta itt ez a két nagy bokor citromfű az udvaron, de eddig csak némi koktélízesítésre és édességdíszítésre használtam. Most azonban több blogon is láttam, hogy szörp is készíthető belőle és miután szinte mindenütt ugyanazt a receptet használták, én sem változtattam rajta. Kár, hogy a mentám tavaly kipusztult, most abból is csinálnék...

1 nagy csokor (egy marokba alig fér bele) citromfüvet megmostam, a leveleket a szárakról lehúztam és egy nagy lábasba tettem. Felöntöttem

3 liter vízzel, rákarikáztam

1 citromot (lehet többet is) és egy teljes napig ázni hagytam. Másnap leszűrtem, alaposan ki is csavartam, majd

3 kg cukorrral és

7.5 dkg citromsavval 15 percet főztem, majd üvegekbe töltöttem és egy napig száraz dunsztban hagytam.

Nagyon kellemes, igazi nyári, frissítő ízű szörp, ráadásul tán még egy kis gyógyhatása is van. Nyugalomból pedig sosem elég :)

Továbbra is semmi különös, recept itt, csak ezúttal van már hozzá kép is. És csak ismételni tudom, hogy milyen hihetetlenül nagyon szeretem. Megfigyelésem szerint egyébként ez a tökfőzelék valami női "betegség" :) A gyerekek jellemzően közösen utálják, aztán a nők életében eljön egy pont, amikor megszeretik, ellentétben a férfiakkal, akik csak ritkán. Szerintetek?

Anyukám turkált egy angol nyelvű szakácskönyvet Jamie Olivertől... Nem tudok ugyan angolul, de hát németül is így tanultam meg, főzés közben :) Szóval ezzel a "fasírtos' spagettivel már évek óta szemezgetek főzős műsorokban, szakácskönyvekben és valamiért most jött el a pillanat... Őszintén szólva minden kíváncsiságom ellenére volt bennem némi szkepcitizmus is, de ez már a serpenyőben piruló húsgolyók illatánál szertefoszlott. Mintha sztéket sütöttem volna :) Ezzel a fiam is egyetértett ugyan, mégsem evett a gombócokból csak egyet, mert elégedetlen volt a hentes darálásával... (néha komolyan felmerül bennem, hogy a fejébe borítsam a tányért...). Szóval legközelebb én darálom a húst. De lesz legközelebb!! Tényleg jó!

A képeken előbb frissen, majd másnap melegítve.

A recepten csak néhány apróságot változtattam, pl. a sós keksz helyett egyszerűen zsemlemorzsát használtam.

0.5 kg darált sertés (vagy marha, vagy vegyes) húst összegyúrtam

1 tojással,

5 dkg zsemlemorzsával,

1 evőkanál mustárral, fűszereztem

sóval, borssal, oregánóval, rozmaringgal (én őröltet használtam). Kb 2 dekás gombócokat tehát 25-26 darabot készítettem, majd fél órát állni hagytam. Ezután forró serpenyőben megsütöttem, majd félretettem. A paradicsommártáshoz ugyanebben a serpenyőben

olíva olajon

1 fej hagymát, majd

3 gerezd fokhagymát pirítottam, aztán felöntöttem

1 doboz hámozott paradicsom konzervvel és

1 kis doboz paradicsom sűrítménnyel (mert az előzőből csak 1 volt itthon). Tettem bele

néhány friss bazsalikom levelet, sóztam, borsoztam, balzsamecettel ízesítettem. Mikor a mártás megfőtt, leturmixoltam (de ettől akár el is lehet tekinteni), visszatettem a gombócokat és pár percig összefőztem őket. Nálunk ez a mennyiség

30 dkg spagettihez volt elegendő.

Még mindig van spárga és én nem tudok ellenállni neki. Ezúttal végre egy régen dédelgetett terv került megvalósításra. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Azt hiszem, ha meg akarnám kedveltetni valakivel a spárgát, akkor ezzel kezdeném...

40 dkg kész leveles tésztát egy tepsibe fektettem (ez már ki is voltnyújtva), a rövidebb oldalából néhány vékony csíkot levágtam és a keretet készítettem belőle a lepényre. Villával megszúrkáltam, majd rászeleteltem

20 dkg mozzarellát, erre következtek

füstölt sonka darabok ízlés szerinti fajta és mennyiség (nálam most fekete-erdei), majd erre kerültek az előzőleg meghámozott (a spárga megkedveltetéséhez ez a művelet nem járul hozzá...), sós, cukros, citromos vízben előfőzött

0.5 kg fehérspárga darabok. Az egészet alaposan megsóztam, majd 200 fokon megsütöttem. Aztán mindet megettük... Inkább csak 2, mint 3 személyes adag... (bár a spárgamentes rész a lányomnak is igen ízlett)

Pár napja ettem ilyet a keresztanyámnál, azonnal leírtam a receptet, majd itthon megsütöttem. Az enyém mégis más lett... Ki érti ezt? Nekem persze a keresztanyámé ízlett jobban, hogy aztán azért-e, mert itthon én "kínlódtam" vele, nála pedig készen kaptam, nem tudom. De a férjem és a lányom komoly lelkesedést mutattak, úgyhogy nagy baj az enyémmel sem lehetett :) Lehet, hogy én tovább sütöttem a kelleténél, így nekem száraznak tűnt egy kicsit, nem olyan jó szaftosnak, mint az eredeti, a férjem viszont nagyon értékelte a sült, karamellizálódott széleket. Szóval ízlések és pofonok...

Az eredeti recept amolyan "poharas", de én jobban szeretek mérlegen méregetni, így átváltottam a mértékegységeket.

1 tojást habosra keverünk

fél pohár (7-8 dkg) cukorral,

1 cs. vaníliás cukorral, 

reszelt citromhéjjal, majd hozzáadunk

2 pohár (17-18 dkg) rétes lisztet

1 cs. sütőporral elkeverve, majd

1 pohár (12,5 dkg) joghurtot. Kivajazott tepsibe tesszük (20*30cm),megszórjuk

5 dkg darált dióval, majd kirakjuk

cseresznyével. 180 fokos sütőben sütjük.