Annyit hallottam már az eper és a bazsalikom nagyszerű párosáról, hogy amikor nekiláttam a desszert készítésének, csak az lebegett a szemem előtt, hogy egy életem, egy halálom, ezt én most kipróbálom. És milyen jól tettem! Ez a dolog tényleg működik, aki szereti az epret és a bazsalikomot külön-külön, annak tényleg megér egy próbát!

Egy kisebb tálat kiraktam

Limoncelloval ízesített limonádéba mártogatott

babapikótával. Aztán

25 dkg túrót habosra kevertem

0.5 dl tejszínnel és

4 evőkanál cukorral, majd óvatosan belekevertem az előzőleg

1 csomag vaníliás cukorral habbá vert

2 dl tejszínt.

kb 25-30 dkg epret kisebb kockákra vágtam,

néhány nagyobb bazsalikom levelet pedig durvára aprítottam és ezeket is a túrókrémbe kevertem, majd az egészet a piskótákra halmoztam. A tetejét szeletelt eperrel és bazsalikom levélkékkel díszítettem. Néhány órára hűtőbe tesszük (minél több időre, annál jobb)

Írtam már erről a gyermekkori kedvenc vasárnapi ebédről a sült húsnál, de most a köretre kerül sor. Anyukám még akkor sem állít be üres kézzel, ha csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy jönnek... Ezúttal egy nagy zacskó frissen szedett vadsóska volt az ajándék, amit azon frissiben meg is tisztított nekem, majd kevés olajon megpároltuk, dobozoltuk és irány a fagyasztó. Hogy aztán az első adagot mindjárt a következő hétvégén elő is vegyem.

A krumplipüré pedig a gyerekek egyik kedvenc körete (feltéve persze, ha "tökéletesre" sikeredik) ami nálunk elengedhetetlen a sóskamártáshoz.

A sóskamártáshoz egy

kb 40 dkg-os fagyasztott, előzetesen megpárolt, leturmixolt sóskát kiengedek, közben kikeverek

1 tojást

1 evőkanál liszttel

2 evőkanál cukorral

csipet sóval és

kb 2 dl tejjel, majd ezt a keveréket a sóskához öntöm és óvatosan összefőzm (ne legyen hirtelen nagy a hőhatás, hogy a tojás ne csapódjon ki). Közben ízlés szerint tehető még bele cukor, ill. ha szükséges hígítható tovább tejjel.

Krumplipüré:

kb 1 kg krumplit meghámozok, felkockázok és sós vízben puhára főzöm. Ezután, még melegen, krumplinyomón átnyomom (ez persze néha elmarad, de így az igazi), majd teszek bele

5 dkg vajat és

kb 0,5 -1 dl forró tejet,

sózom és habosra keverem.

A spárga is azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel közel 20 évvel ezelőtt Németországban ismerkedtem meg. Nálunk még mindig nem sokan fogyasztják, ami nem is meglepő, hiszen én sem találtam egy darabot sem belőle a piacon, pedig tudtam mit keresek... Szerencsére nálunk is megtelepedtek már a hiper-szuperek, úgyhogy ott azért beszerezhető - még ha nem is mindig a legfrissebb és legjobb minőségű... Ezúttal én "lila" spárgát kaptam, ami tulajdonképpen olyan, mint a fehér, egy kis levendulaszínű beütéssel a "héján". A spárgahámozás nem tartozik a kedvenc műveleteim közé, de ha túlesünk rajta egy zöldséghámozó segítségével, utána már gyorsan megy, bármit is készítsünk belőle. Én ezúttal is a krémleves mellett döntöttem, nálunk ez a legjobb módja egy-egy új, vagy éppen régi, csak éppen nemszeretem zöldség elfogadtatásának.

Mivel a levesem sehogyan sem mutatott a képeken, ezért inkább loptam egy képet innen, ahol egyébként is sok érdekes és hasznos dolgot tudhatunk meg a spárgáról. 

0.5 kg spárgát meghámoztam, pár centis darabokra vágtam, majd

kevés vajon párolni kezdtem. Közben meghámoztam

egy közepes krumplit, azt is a spárgához daraboltam, aztán felöntöttem

1 liter csirke alaplével és puhára főztem

sóval, borssal ízesítve. Amikor megfőtt, leturmixoltam és felöntöttem

2 dl tejszínnel, majd ezzel is összeforraltam. Még egy kis

szerecsendióval ízesítettem és tálaltam.

Kénytelen vagyok új rovatot nyitni. A férjem és az anyukám művein kívül ezután a lányom alkotásait is be kell mutatnom :) Az utóbbi időben egyre inkább érdeklődik a konyhai dolgok iránt, nemrégiben tevékenyen kivette már a részét egy fekete erdei muffin és egy apacsinta elkészítésében is, de ez az első olyan étel, amit teljesen egyedül készített el. Olyannyira egyedül, hogy otthon sem voltam, amikor csinálta és telefonon is csak kétszer hívott közben :) Szerencsére volt annyi esze, hogy sütés-főzést nem igénylő dolgot választott erre az alkalomra...

Pontos arányokat nem tudok írni és ebben az esetben talán nem is kell.

50 dkg darált kekszet összegyúrt

10 dkg puha vajjal,

1 adag feketekávéval (1,4 dl németes hosszú típusú),

porcukorral,

kakaóporral,

2-3 evőkanél lekvárral és annyi

tejjel, hogy jól formázható massza legyen. Ebből aztán nagyobbacska golyókat formált és kész. Bár külleme nem volt feltétlenül bizalomgerjesztő (jót tett volna neki egy kis hempergetés kókuszba vagy kakaó porba), de nagyon finom lett. Így tovább kislány!

Mindig mondom, hogy a muffin csodálatos dolog, akár divatos ma még, akár nem... Olyan könnyű elkészíteni, hogy egy gyekek (13 éves lányom pár napja debütált), vagy egy (a konyhában) kétbalkezes férfi is képes elkészíteni és nagyon finomak tudnak lenni, 1 perc plussz idő ráfordítással pedig gyönyörűek is... Ez is egy finom gyönyörűség, ráadásul a meggy-csokoládé-tejszín trió szerintem mindig ellenállhatatlan.

15 dkg puha vajat habosra keverünk

10 dkg cukorral, majd

2 tojással és

2 dl tejszínnel is. Ezután beleszitálunk

20 dkg lisztet

3-4 evőkanál kakaót,

fél csomag sütőport, lazán összekeverjük, majd jöhet bele

15-20 dkg magozott meggybefőtt és

5 dkg darabolt csokoládé. Aztán a formákba töltjük a tésztát (12-18) és 180 fokon megsütjük (kb 20 perc). Ha kihűlt, tejszínhabbal, meggyszemekkel, kakaóporral díszíthetjük. 

Anyukám azt írja, hogy gyerekkora íze ez az étel, én viszont nem emlékszem, hogy nekünk főzött volna ilyet. Emlékeim szerint én anyósomnál ettem ilyet először, aki viszont juhtúróval készítette és sajttal megszórva sütőben sütötte meg. Azóta is nagy kedvencem. És milyen régen ettem utoljára...

Egész télen készültem rá, hogy ezt a régi beregi ételt amit gyerekkoromban igen kedveltem, megint megfőzzem. Íme a recept:

1liter vizet felforraltam 1 teáskanál sóval és lassan, állandó kavarás mellett beleeresztettem  

30 dkg kukoricalisztet,. 10 perc alatt megfő, aztán hagytam kihűlni.

10 dkg húsos szalonnát felszeleltem és megsütöttem. Egy teflon serpenyőbe- nagyanyád vaslábast használt-a zsírba mártogatott kanállal kiszaggattam a kihűlt puliszkát és felpirítottam, megforgattam, rászórtam

25 dkg túrót,

kis pohár tejfölt, rá a szalonnát és kész.

Pontosabban nem igazi csülökpörkölt lett végül, de annyira megtetszett a hentesnél az az egész malac csülök és comb, hogy emellett döntöttem. És a recept megjelenése mellett is döntöttem, annak ellenére, hogy megint nincs fényképem, mert az étel annyira jól sikerült, hogy talán még így is érdemes. Ha másra nem is, nekem emlékeztetőnek mindenképpen...

Itt egy máskor készült kép. De a csülök pöri nagyon megy, ez is finom volt :)

3,5 kg bőrös malac csülköt-combot kicsit nagyobbacska darabokra vágtam (már egy pörköltjöz képest) és

4 nagy (hatalmas) hagymával, 

1 kanál mangalica zsíron,

4 gerezd fokhagymával,

őrölt köménnyel,

2 evőkanál pirospaprikával,

1-1 paprikával és paradicsommal megfőztem. Pörköltnek. Nagyon jó lett. Legközelebb bográcsban :)

Munkásembereknek kell a kalória, így aztán a vakondhálót lerakó majd füvesítő fiúk (férjem, apukám, sógorom) csülökpörköltet kaptak ebédre. Ez után azonban valami könnyű édesség dukál, ezért gondoltam első körben tiramisura, amiből aztán valahogyan mégis citromisu lett. Merthogy én kívántam a citromot... De szerencsére olyan jól sikerült, hogy még a citromért egyébként nem lelkesedő új ismerősünk is lelkesen kanalazta be. A többiek pedig repetáztak is. Hát még, ha egy kis Limoncello is került volna bele...

25 dkg mascarponét és

25 dkg tejfölt habosra keverek

10 dkg cukorral valamint

1,5 citrom reszelt héjával és levével.

2.5 dl tejszínt felverek

1 csomag vaniliás cukorral, majd a mascarponés keverékhez adom.

fél citrom levéból,

1 evőkanál cukorból és

2.5 dl vízből limonádét készítek és ebbe mártogatok bele

kb 20-25 dkg babapiskótát (az edény méretétől függ, hogy mennyi kell). Ezután már csak szépen belerétegezem a hozzávalókat egy tálba, majd néhány órára, de leginkább egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Citromkarikákkal, citromfűvel díszíthetjük.

Itt a jó idő és az embernek grillezhetnékje van a szabadban. Hétköznap azonban ritkán adódik erre lehetőség. Most sem adódott. Így aztán faszénparázs helyett a pároló serpenyőmben sült meg a hús, a parázsban sült krumpli helyett serpenyőben pirított készült, salátának pedig megtette néhány jégsalátalevél pár csepp balzsamecettel. De így is jólesett...

A vastag szelet sertés tarjákat reggel mustárral és borsos grillpáccal fűszereztem, délben pedig megsütöttem. Omlósan puha lett és fűszeres. Már csak a füst hiányzott róla...

Bár nagy húsvéti sütés-főzésre nem került sor nálam, azért bevásárolni sikerült bőségesen... Így aztán a maradékok számbavételekor került elő fél kiló gomba és egy jó adag juhtúró is. Úgyhogy sokat nem kellett gondolkodnom az ebéden. A juhtúróval töltött gombának azonban számomra valamiért télies hangulata van, ezt igyekeztem tavasziasra változtatni egy kis újhagymával, friss petrezselyemmel, kakukkfűvel.

0.5 kg csiperke gomba tönkjét kivágtam és a gombafejeket kiolajozott tepsibe tettem. A tönköket felaprítottam és

2 szál újhagyma társaságában megpároltam. Picikét sóztam, erősebben borsoztam, petrezselyemmel és kakukkfűvel fűszereztem, majd öszekevertem

20-25 dkg juhtúróval és aztán a keverékkel megtöltöttem a gombafejeket. Szeleteltem rá egy kis szalonnát (kolozsvárit), majd forró sütőben 25-30 percet sütöttem. Párolt rizzsel tálaltam, amit alaposan megöntöztünk a gomba alatt keletkezett ízes lével.

Ez a süti sem az lett, aminek indult, de ilyeneken már egyáltalán nem akadok fenn. Sőt. Hiszen gyakran ilyenkor születnek az újabb finomságok. És ilyenkor örülök igazán annak, hogy van ez a blogom, mert így ezek a régebben egyszeri alkalmak később mégis megismételhetők. Ez például meggyes-mákos muffinnak indult, de a mákot kifelejtettem belőle. Meggy helyett pedig cseresznye került bele, mert az volt itthon. A csokipasztillákat meg csak úgy belezúdítottam a végén, most már minden mindegy alapon. Aztán, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, az utóbbi idők egyik legsikeresebb sütije lett belőle :) Mivel nagyobb társaságnak sütöttem, ezért én most dupla adagot készítettem és tepsiben, de a recept normál 12 (nálam 18) darabos muffinformához való.

2 tojás sárgáját kikevertem

10 dkg vajjal,

10 dkg cukorral és

1 cs vaníliás cukorral, majd hozzákevertem

20 dkg lisztet,

1 csomag sütőport és

1 üveg (kb 40 dkg) cseresznyebefőttet (de előbb kimagoztam, ill. ez lehet meggy is), majd 7,5 dkg csokipasztillát (reszelt vagy darabolt csoki is jó), aztán óvatosan a tésztához forgattam a

2 tojás keményre vert habját is. A tepsit kivajaztam, liszteztem, beleöntöttem a tésztát, majd 180 fokon kb 1 órát sütöttem (tűpróba!)

Nem ennek indult, de ez lett belőle. Nekem nagyon ízlett, a család a csirkés változatot jobban támogatta ugyan, de azért a maradék vacsorára történő elfogyasztására is akadtak jelentkezők. Mindenesetre lassan be kéne szereznem valami kínai fűszerkeveréket és kicsit jobban beásni magam ebbe az ízvilágba. Szerintem tartogatna még kellemes meglepetéseket...

Fénykép ezúttal nincs, valaki elfelejtette visszatenni a memóriakártyát a laptopból a számítógépbe...

1 kisebb darab (kb 35 dkg) szűzpecsenyét csíkokra vágtam és bepácoltam

szójaszószba, reszelt fokhagymába és gyömbérbe,

2 dkg szárított shiitake gombát pedig forró vízbe áztattam. Közben

hagymát, sárgarépát, karalábét és zellert hámoztam, szeleteltem. Aztán pedig már gyorsan megy: előbb a húst sütöttem meg két adagban, félretettem, majd a zöldségek következetek ugyanabban a serpenyőben szinten hirtelen pirítva megsütve. Majd husi vissza, egy kis gomba áztató lével és étkezési keményítővel szószosítva és kész.

Már vagy két hete készen volt az ibolyás cukor, de nem nagyon tudtam, mihez kezdjek vele. Az ihlet végül innen jött, csak a levendula helyett ibolyás cukrot tettem a krémbe. Az igazság az, hogy a krém, bár finom lett, nem érződött benne az ibolya íze, vagy illata. A sütik viszont annyira finomak lettek, hogy másnap újráznom kellett. És ezúttal egyszerű cukormázat tettem rá az ibolyás cukorból és gyönyörű lett és illatos.

A muffin, avagy cupcake receptje:

15 dkg cukorból,

2 csomag vaniliás cukorból,

2 tojásból,

12 dkg vajból,

1.25 dl tejből, valamint

17.5 dkg lisztből és

fél csomag sűtőporból

egy csipet sóval muffin tésztát keverünk és 12 db formába töltjük, majd megsütjük.

A krémhez:

2 tojás sárgáját kikeverjük

1 evőkanál ibolyás cukorral

1 evőkanál liszttel és kevés előzőleg felforralt tejjel, majd a keveréket

1.5 dl forró tejhez öntjük, majd kevergetve besűrítjük. Ha kihűlt, akkor

2 dl tejszínt felverünk

1 evőkanál ibolyás cukorral, majd a tojásos krémhez keverjük.

A cukormázhoz egyszerűen az ibolyás cukrot kevés vízzel kevertem el és kentem a sütikre.

Most, mire ezt a posztot közzé teszem, már vége az ibolyaszezonnak. Már nem emlékszem hol, de több blogon is láttam, hogy cukorban tettek el ibolyaszirmokat. Olyan szépek voltak azok a képek és annyi ibolya virágzott a környékünkön és annyit hallottam már az ehető virágokról, hogy úgy éreztem, ezt most nekem is meg kell csinálnom. Akkor is, ha nem jó semmire...

Néhány napig így tároltam, néha összeráztam, megszagoltam. Hihetetlenül erős ibolyaillat keletkezett az üvegekben, noha a növénykének alig érezhető illata volt. Az állás során a cukor erősen átnedvesedett, így nem mertem tovább így tárolni, hanem egy tácára öntve 1 nap alatt kiszárítottam. Aztán némi tépelődés után, hogy most mi legyen, végül a kávédarálón történő ledarálást választottam. A keletkező cukor olyasmi lett, mint a vaníliás cukor, csak fekete szemcsék helyett lilák vannak benne és vanília helyett ibolya illata... :)

Sok receptben találkoztam már a szárzellerrel, de személyes ismerettséget eddig nem kötöttünk... Most elérkezett ennek is az ideje. Bár lehet, hogy nem a megfelelő helyen vásároltam belőle, mert sehol sem olvastan arról, hogy a szárzellert hámozni kellene, de ezt kellett, mert különben szívós kis szálak akadályozták a rágást. Szóval a kezdet nehezebb volt, mint számítottam, a végeremény azonban kárpótolt. Fimom zeller íz friss, ropogós kiadásban. Így aztán mindjárt a Waldorf saláta jutott eszembe, bár ezt azért nem merném konkrétan annak nevezni, de valami olyasmi...

1 szárzeller (kb 25 dkg) szárait szétszedtem, mostam, hámoztam, majd daraboltam.

1 nagy almát (kb 20 dkg) szintén hámoztam, daraboltam, citromlével meglocsoltam, összekevertem a zellerrel, majd a következő öntettel:

1 dl tejszín,

1 evőkanál mustár,

1 kiskanál méz,

1 evőkanál tejföl,

só, bors.

Kezdhetném megint a sütővel, de már nem teszem... Amúgy is javításra került azóta, úgyhogy legközelebb még jobb lesz ez a pogácsa (pédául magasabb), pedig már ez sem volt rossz. Nagyon nem. Kezdek belejönni a pogácsázásba, még a végén rendes falusi háziasszony lesz belőlem :)

25 dkg maradék krumplipürét összegyúrtam

45 dkg liszttel (ez nem szentírás, amennyit felvesz),

1 tojással,

1 evőkanál sóval,

25 dkg margarinnal, valamint

2.5 dkg, kevés cukros, langyos tejben felfuttatott élesztővel. Kelesztés után ujjnyi vastagra nyújtottam, becsíkoztam a felületet, majd bekentem tojással. A másik adagra köménymagot is szórtam, majd felkockáztam és tepsibe tettem. 200 fokon egyelőre nem tudom hány perc...

2012. március

Margarin és tojás nélkül nem pogácsát, hanem lepényt készítettem belőle, amit aztán darabokra törve, afféle lepénykenyérként ettünk szatfos marharaguval, a maradékot pedig csak úgy uzsonnára.

Karácsonykor már tudtam, hogy a harcsapaprikással hamarosan újra fogok próbálkozni, mert elsőre nem lett tökéletes. Most azonban nem hajkurásztam hortobágyi szürkeharcsát hanem megelégedtem a holland import fagyasztott afrikai harcsával. És jó lett. Fiam kifejezetten oda volt érte. Pontosan úgy csináltam, mint akkor, csak most sűrűbb lett a szaft és ez nagyon jót tett neki.

Gyermekkoromban ki nem állhattam a karalábét (meg a kelkáposztát, meg a tököt, meg a... ) Emlékszem, hogy a töltött karalábé különösen a bögyömben volt, pontosabban, nagyon nem akartam, hogy oda kerüljön. Az edzőm viszont előszeretettel rendelt volna nekünk ilyet, mikor egy-egy verseny alkalmával étteremben ettünk. Ez volt azt hiszem, az egyetlen felodhatatlan ellentét közöttünk :) Mára azonban a helyzet megváltozott. Megszerettem a karalábét, minden formájában. Ezúttal könnyű tavaszi leves készült belőle, férjem nagy örömére.

1 nagy zsenge karalábét kis kockákra vágtam, majd

kevés vajon megfuttattam, miközben

sóztam, borsoztam. Ezúttal került bele

1 szál újhagyma is felkarikázva, valamint

petrezselyem felaprítva. Megszórtam

egy csapott evőkanál liszttel, majd feöntöttem

vízzel (csirke alaplével persze sokkal jobb lett volna, de éppen nem volt itthon, leveskockával pedig nem akartam elrontani ezt a friss tavaszi ízt...) Néhény perc múlva került bele

kb 1 dl tejföl is és készre főztem. Friss petrezselyemmel ízesítettem, színesítettem még.

Valamikor, régen, mintha már pácoltunk volna kólában húst egy grillezéshez... Vagy csak akartunk? Mindegy is, a mostani ötlet Mágnes Dórától jött. Szerintem a végeredmény egyszerűen zseniális lett, alig tudtam abbahagyni. A gyerekek megették, de nem lettek rajongók, a férjnek pedig nem maradt... Kétség kívül, nem a legegészségesebb ételek közé tartozik a sok mű izé miatt, de néha talán nincs ebből gond. Bár én most hajlok a minél gyakoribb felé :)

A csirkeszárnyak hegyét levágtam (gyűlik az alapléhez való...), a darabokat

sóztam, borsoztam, majd

kólából, ketchupból és piros aranyból (lehet mézet is tenni bele, én azt most kihagytam) álló pácban hagytam állni pár órán keresztül. Aztán, mivel pont belefértek a pároló serpenyőmbe, ebben sütöttem meg őket, egyébként sütőben tetem volna. Eredetileg steak burgonya készült volna hozzá, de végül egyszerű krumplipüré lett. Van ez így néha...

Ezúttal a gulyáslevesről fogyott el a lé... Így aztán ezúttal marhahúsból készült a húskrém. Nekem kóstolgatás közben az ugrott be, hogy mennyire emlékeztet az íze a tatárbifsztekére és néhány órával később a férjemnek is ez volt az első mondata, miután evett belőle, úgyhogy talán tényleg van ebben valami. És lelkesedésünkre mi sem volt jellemzőbb, mint hogy megfeledkeztem a fényképezésről, pontosabban a legeslegutolsó falatnál jutott eszembe. Úgyhogy a kép inkább poén, semmint bármi egyéb :)

A főtt marhahúst összeturmixoltam

kevés sárgarépával, zellerrel, pár kocka krumplival és némi tejszínnel, (időközben többször is készítettem húskrémet és igen jó bele egy kis vaj is, mind az ízének, mind az állagának) majd fűszereztem

mustárral, paradicsomlekvárral (ketchup), worchestershire szósszal, csipet kakukkfűvel, oregánóval, sóval, borssal.

A sóska mártásformájában gyermekkorom, főzelékként pedig, egyik kollégiumi szobatársam anyukájának műveként, főiskolai éveim nagy kedvence volt. Leves fomájában tán még sohasem ettem, de ebben az esetben azt hiszem, ez végül is csak hígítás kérdése... És egy újabb olyan étel, amit csak magamnak főzök, de néha talán a szakácsnő is megérdemel ennyit. Direkt nem turmixoltam le, ahogy JO mondaná, rusztikusan kívántam :)

30 dkg sóskát (amiből tisztítás, válogatás után 20 dkg lett)

kevés olajon megpároltam, tettem bele

egy csipet sót,

2 evőkanál cukrot, felöntöttem

2 dl tejjel és

3 dl vízzel, majd 10-15 percig főztem. Közben

1 kiskanál lisztet kikevertem

1 dl tejszínnel és behabartam vele a levest. Pár pecig még főztem és kész. Elvileg csurgatott, vagy buggyantott tojással szokás enni, de én most csak így magában...

1 nagy, vagy 2 kis adag lett belőle.

Az utolsó medvehagyma adag felhasználása... Úgy gondoltam, a gulyásleves előtt, után, közben jól esik majd egy kis sós csemege is a stíriai metélt mellett. Jól is esett nekem és a férjemnek, a gyerekeknek túl zöld volt ez még a kóstoláshoz is. Nagyon jó lett, annak ellenére is, hogy a sütőm megint elkezdett szórakozni velem. Rejtély, hogy hány fokosra sikerül felmelegednie és mivel a karácsonyra kapott sütőhőmérőmet már sikerült tönkre tennem (tudom, szőkenő a vasgolyóival...), eléggé találomra megy a dolog.

25 dkg lisztet és

25 dkg tönköly lisztet egy tálba szitáltam, a közepében kis mélyedést alakítottam ki, ahová beöntöttem

0.5 dl langyos tejet és beletettem

2.5 dkg élesztőt és

egy nagyobb csipet cukrot.

1 tojást kikevertem

2 dl tejföllel és

1 evőkanál sóval és a liszthez adtam

25 dkg margarinnal együtt. Miután az élesztő felfutott, a tésztát összegyúrtam és fél órát kelesztettem. Közben

10 dkg medvehagymát durvára vágtam és kevés vajon kissé megfonnyasztottam. A tésztát vastagra nyújtotam, megkentem puha vajjal és eloszlattam rajta a medvehagyma 1/3-át. 9 rétegbe hajtottam, majd pihentettem/kelesztettem. A hajtogatást, kenegetést még 2x megismételtem. A tésztát végül ujjnyi vastagra nyújtottam, megkentem tojással, majd berácsoztam és felkockáztam, végül reszelt sajttal megszórtam. Elvileg 200 fokon kb 15 percig kell sütni, én a sütőm miatt ennél sokkal többet kínlódtam vele.

Állandóan szondázom a környezetemet, hogy ki mit evett, főzött legutób, gyűjtöm az ötleteket. Ez is most egy kedves ismerősöm ebédbeszámolója után készült. Anyukám sokszor készített ilyet régebben, de már nagyon régen ettem, akár nála, akár máshol. Igazán jó, hogy eszembe juttattad! A gyerekeknek is ízlett, bár azt hiszem, náluk az édes, túrós dolgokkal nem is nagyon lehet mellélőni...

Először elkészítjük a túrós tésztát:

20 dkg lisztet összegyúrunk

50 dkg túróval,

1 tojással,

egy kanál tejföllel és

egy csipet sóval. A tésztát gyufaszál vastagságúra nyújtjuk, majd 1 cm-es csíkokra vágjuk, sós vízben kifőzzük (1-2 perc alatt megvan). Alaposan lecsepegtetjük, majd összekeverjük a következő öntettel:

3 tojás sárgáját kikeverjük

2 evőkanál cukorral,

1 cs vaníliás cukorral,

4 dkg vajjal,

2 dl tejföllel,

reszelt citromhéjjal, majd

3 habbá vert tojásfehérjével, valamint

mazsolával (én csak a fele adagba szoktam tenni a fiam miatt). Az öntetes tésztát egy kivajazott, zsemlemorzsázott 20x30-as tepsibe öntöttem és 200 fokon kb fél óra alatt megsütöttem.

Van már itt a blogon egy gulyásleves sertéshúsból, de az igazi persze marhából (a gulya, ugye...). Még ennél is igazabb lenne persze bográcsban, lassan talán annak is eljön az ideje... Nálam a marhahúsnál szinte elengedhetetlen a borókabogyó és a szegfűbors, így a sertéshúsos változat köménymagját ezekre cseréltem. Egyébként normál marhapörkölt alap, amit aztán zöldségekkel gazdagítunk és vízzel hígítunk... Férjem szerint most már az én gulyáslevesem is pont olyan, mint az övé. Egyelőre gondolkodom rajta, hogy ezt dícséretnek vegyem-e, avagy éppen ellenkezőleg :)

(nem nagyon megy ez a fényképezés... a leves leve sokkal sűrűbb volt, mint ahogy az a képen látszik és tény, hogy az egy kanálnyi mangalica zsír, ami fellelhető volt itthon, az kevésnek bizonyult...)

1 kg marhahúsból (comb, nyak, vagy lábszár),

2 nagy hagymával, pirospaprikával,

paprikával, paradicsommal, 1 gerezd fokhagymával,

sóval, borókabogyóval, szegfűborssal, babérlevéllel pörköltet főzök. Mikor a hús már majdnem puha, beleteszek

0.5 kg vegyes zöldséget (sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, kelkáposzta) nagyobb darabokra vágva, felengedem vízzel, utána sózom, majd később

0.5 kg felkockázott krumplit is teszek hozzá és készre főzöm. Tálalás előtt nem baj, ha áll egy kicsit. Lehet bele csipetkét is főzni, ettől én most eltekintettem.

Tart még a fél kiló medvehagymából és a gyerekek távollétében lehet kísérletezni... És bár a férjem nem rajong a quiche-ért, főként a tejszínes öntet miatt, azért éhen nem maradt, jóízűen ette ő is. Kár, hogy a pite alja elázott kissé, lehet, hogy elő kellet volna sütni egy kicsit? Vagy tenni a medvehagyma alá valami nedvszívó réteget? Ezzel együtt nagyon kellemes volt, részemről bármikor szívesen megismétlem.

Az alaptésztához:

20 dkg lisztben elmorzsoltam

13 dkg vajat, majd

1 tojással,

1 csapott teáskanál sóval,

2 evőkanál hideg vízzel,

1 evőkanál ecettel tésztát gyúrtam és a délelőtt folyamán a hűtőben pihentettem. Ezután a tésztát kinyújtottam és egy 20x30-as tepsit kibéleltem vele, majd villával megszúrkáltam. Töltelékként

20 dkg medvehagymát picit összevágtam,

kevés olajon csak annyira forgattam át, hogy a levelek összeessenek, majd a pite aljába tettem. Rámorzsoltam

20 dkg feta sajtot, majd leöntöttem

2 nagy tojásból

1 dl tejszínből,

1 evőkanál tejfölből készült öntettel, amit picit

sóztam (óvatosan a feta miatt), borsoztam, szerecsendióztam. 180 fokon kb fél óra alatt készült el. Ez a mennyiség 2-3 adag, attól függően, hogy mennyire nagyétkűek a fogyasztók, ill. hogy van-e előtte, utána valami...

Az ötletinnen.