Hirtelen ötlet volt. De milyen jó! Amit biztosan tudtam, az az volt, hogy nem akarom megfőzni és nem desszertet szeretnék. Ez a mániám, igen, hogy a gyümölcsleves az ne édesség legyen, hanem előétel... Nagyon egyszerű, nagyon jó. Igazi nyári étel, ideális ebben a hőségben. A lányom ugyan hiányolta belőle a marcipános túrógombócot, de egy szempillantással belé fojtottam a kritikát :)

Kb. 15 dkg málnát és epret vegyesen (de persze csak egy féléből is lehet) leturmixoltam, majd átpasszíroztam.

1 dl forró vízben feloldottam 

1 csomag vaníliás cukrot és 

1 evőkanál mézet, majd hozzáadtam még 

1.5 dl hideg vizet, aztán

2 dl tejszínt. Az egészet alaposan összeturmixoltam, 

rózsaborssal és

pár csepp balzsamecettel ízesítettem. Tálalásig hűtőbe tetem, pirított szeletelt mandulával kínáltam. 2 adag lett belőle.

Eredetileg azt írtam volna, hogy a második számú kedvenc főzelék, de ez most annyira jól esett, hogy (átmenetileg legalábbis) első számú lett belőle. A második gondolatom pedig az volt, hogy milyen nagyszerű is itthon magamra főzni és mondjuk szerdán délben is olyan ételt enni, ami tökéletes elégedettséggel tölt el. A cukkini főzelék talán nem mindenkinek okozna ekkora örömöt, de a mellé tett bélszín talán még az ő szívüket is megdobogtatná. Mert maradt pár deka még a tatárbifsztekhez vásárolt húsból. Bezony. Egy kis hétköznapi luxus...

1 fej hagymát szálasra vágtam, 

kevés olajon üvegesre pirítottam, majd rádobtam

0.5 kg durvára reszelt cukkinit.

Sóztam, borsoztam, fedő alatt pár perc alatt megpároltam. Megszórtam

1 evőkanál (tönköly) liszttel, aztán adtam hozzá

néhány evőkanál tejfölt és kissé összeforraltam. Kaporral szórtam meg (a fényképezés után).

Ez is a lányom születésnapi kívánsága volt. Pontosabban az, hogy valami marcipánost szeretne. Mindegy, hogy milyen formában, mivel párosítva, csak marcipános legyen. Az lett. No meg meggyes, mert az volt itthon éppen egy vödörnyi, anyukám jóvoltából. A meggy és a marcipán pedig igen jó együtt,ez a süti pedig igen jól sikrült. Nálam az a mérték ilyenkor, hogy arra gondolok, ha ezt most egy cukrászdában tennék elém a profik, akkor elégedetten dőlnék-e hátra, hogy ez igen! Nos, ez most megtörtént! Omlós tészta, lágy krém, marcipán és gyümölcs tökéletes arányban, ízekkel és állagban. Elkészítése sem ördöngősség, sokszorosan megéri a befektetett munkát!

Először a pite tésztáját készítettem el.

22.5 dkg lisztet,

12.5 dkg vajat,

5 dkg cukrot,

1 tojás sárgáját és 

egy csipet sót a késes aprítómban morzsásra kevertem, majd

1 evőkanál tejföllel összegyúrtam. Fél órára hűtőbe tettem. Közben elkészítettem a vaníliás pudingot

fél zacskó pudingporból

2.5 dl tejjel és

2 evőkanál cukorral. félre tettem. A tésztát egy 20x30-as tepsibe nyújtottam úgy, hogy pereme is legyen, majd villával megszurkáltam. 180 fokos sütőben színesedésig sütöttem. 

15 dkg marcipánt akkorára nyújtottam, hogy éppen a pite aljába illeszkedjen, erre tettem a pudingot, belenyomkodtam 

kb, 30 dkg magozott meggyet és 10 percre vissza tettem a sütőbe. Miután kihűlt tortazselét tettem a tetejére. Fogyasztásig hűtőben tartottam.

Furcsa ízlése van a gyerekeimnek. Fogjuk rá, hogy a fiam szimplán válogatós, a lányom inkább érdekesen... Mindkettőjük nagy kedvence azonban a tatárbifsztek, Igen, a nyers marhahús, nyers tojással... Mondom, hogy furák a kölkök... Ahányszor étterembe megyünk, annyiszor hangzik el a kérdés: ehetünk tatárbifszeket? Néha igen, néha nem, attól függ, hol és mikor. Most pedig, amikor megkérdeztem a lányomat, hogy mit kér az immár harmadik körös születésnapi vacsorájára ("gyerekzsúr" és nagycsaládi ünneplés után, csak így négyesben, akkor, amikor valóban van), a válasz ez volt. OK. A születésnap, az mégiscsak születésnap. Sikerült bélszínt szereznem, darálót anyósomtól (az enyém éppen kimúlt...), úgyhogy semmi sem állíthatott meg. Legalábbis a tervek szerint... A daráló kése azonban annyira életlen volt, hogy jaj. Le sem írom, mi történt... A lényeg az, hogy végül a késes aprítómat vettem elő és nem is bántam meg. Mindenkinek tetszett a szokásosnál kissé krémesebb állag. Ami pedig a fűszerezést illeti: tipikusan ahány ház annyi szokás, no meg milyen lábbal kel az ember éppen...

Az enyém most így készült:

60 dkg bélszín, alaposan megtisztítva, ledarálva

1 hagyma, apróra vágva

1 gerezd fokhagyma lereszelve, ezekkel még egyszer átdarálva. Aztán

3 tojás sárgája,

4 mk só

3 mk pirospaprika,

1 mk bors, 

2 evőkanál mustár,

1 evőkanál ketchup,

1 evőkanál worchestershire szósz,

1 tk szardella paszta,

némi majoránna, 

pár csepp tabasco szósz,

1-2 evőkanál puha vaj,

2-3 cl konyak, vagy törköly pálinka. Alaposan összedolgozzuk a masszát és pár órára hűtőbe tesszük. Vajas pirítóssal, friss zöldségekkel (lila hagyma elengedhetetlen hozzávaló!) isteni előétel, vagy komplett vacsora. Bár mindannyian jó étvágyúak vagyunk, ez a mennyiség kifogott rajtunk, kb a fele, esetleg 2/3-a elég lett volna. De nem volt ám háborgás miatta másnap este sem :) A következő délben pedig a fiam kapott belőle hamburgert. Mit mondjak, annak ellenére, hogy a zsömle "gyári" volt, nem volt rossz...  (Egyébként tzatziki van még benne)

Anyukám meggyes pitéje. Szép és finom. Mi kell ennél több? 

25 dkg Rámát kikevert

25 dkg cukorral (ennek mennyisége a meggy édessége függvényében csökkenthető) és

6 tojás sárgájával. Utána adott hozzá

40 dkg lisztet

1 csomag sütőporral elkeverve, majd annyi

tejet (1-1.5 dl), hogy viszonylag  sűrű masszát kapjon.

kb 1.5 kg meggyet kimagozott, majd sorba rakott a tetején és 180 fokon majdnem készre sütötte. Ekkor

6 tojás fehérjéből

6 kanál cukorral és

fél citrom levével kemény habot vert, amit a tészta tetejére simított, amit kissé rásütött. 

Megkezdődött a cukkini szezon. Legalábbis a magyar, szabadföldi. Mert bár egész évben kapni manapság, nekem ilyenkor esik igazán jól. Igazából ez az is étel tipikus példája annak, hogy a variációk száma végtelen. A cukkini helyett használható sárgarépa, zeller, karalábé, vagy ki tudja, mi egyéb még. Lehet krumplival vegyesen, ahogy most én, vagy csak magában valamely kiválasztott zöldség. Lehet vékonyra vagy vastagabbra reszelni. Tojással, liszttel vagy nélkülük. Bő olajban sütve, vagy szinte száraz serpenyőben. Mindig ugyanolyan jó és mégis mindig más... Nálunk is nagy sikere volt, férjjel este még hidegen is ettük a maradékot.

0.5 kg cukkinit megmostam, végeit levágtam, de nem hámoztam meg, majd durvára reszeltem,

0,5 kg krumplit szintén (mondjuk ezt meghámoztam...). 

Sóztam, állni hagytam. Ezután praktikus kinyomkodni egy kicsit, én most nem tettem, de legközelebb ki fogom.

2 tojás ütöttem bele, majd pár kanál lisztet tettem bele, lényeg, hogy nagyon folyós azért ne legyen. Tetszés szerint fűszerezhető

borssal, fokhagymával, szerecsendióval, petrezselyemmel, kaporral, amihez éppen kedvünk van, ill. van otthon. A gyorsabb haladás érdekében a sütést 2 serpenyőben végeztem, egyikben bő olajban, másikban szinte szárazon. Ízlések és pofonok, no meg diéta kérdése...

Sima tejföllel is jó, de ha találunk a hűtő eldugott sarkában egy kis gomolyát, vagy juhtúrót, netán, fokhagymával, kaporral is fűszerezzük, mint most én, akkor végül olyan fenséges íze lesz a lepénnyel együtt, amihez szinte már nem is kívánkozik más. Kivéve persze növésben lévő kamaszoknak, akik fokhagymás, snidlinges csirkemellet kaptak hozzá.

Vagy gremolata lazaccal? Mert jelen esetben a lazac az csak lazac, egyszerűen sósan, borsosan, citromlésen. A gremolata pedig... Nos a gremolata az tulajdonképpen csak egy kis ízesített vágott petrezselyem. De van neki egy ilyen szép külön neve, olasz, naná. És hát tényleg több ez így, mint egyszerű petrezselyem... 

Természetesen ennek sincs egyetlen és igazi receptje, én a következőképpen készítettem

4 kiskanál aprított petrezselyem,

1 kiskanál reszelt citromhéj,

0,5 kiskanál reszelt fokhagyma,

csipet só,

pici olaj. Eredetileg az osso buco fűszere, de igazából bármihez felhasználható, amihez eredetileg csak petrezselymet tennénk.

Kedvenc köretem, ha gyors kínai kaját eszem nagyritkán. Ennek ellenére eddig nem jutott eszembe, hogy itthon is próbálkozzam vele. Eddig. És minő meglepetés egy gyorsétel esetében: hihetetlen gyorsan elkészül! Sőt még annál is gyorsabban, mint ahogyan én csináltam, tekintve, hogy a tésztát túlfőztem és emiatt a férjem kissé fancsali képpel ette. Igaza volt, de nekem még így isbejövős volt, mert ízre teljesen megfelelt az elvárásaimnak.

1 fej hagymát szálasra vágtam,

1 sárgarépát és 1 karalábét (vagy káposztát) vékony csíkokra  - van erre egy spéci célszerszámom, amivel a csíkok tényleg vékonyak lesznek. Igaz, így sok a leeső/kimaradó rész, de ezeket én nyersen el is szoktam gyorsan fogyasztani. Kevés zsiradékon, magas hőmérsékleten átpirítottam, pároltam a zöldségeket, sóval, borssal, szójaszósszal ízesítettem, majd összekevertem 

12.5 dkg rizstésztával, amit előre megfőztem. Én a csomagolás szerint 5 percig főztem, de valószínűleg elég lett volna egy leforrázás is...

2 nagyobb adag lett belőle. Gyömbéres, fokhagymás csirkével ettük.

Nem, nem rizi-bizi! Ez valami egészen más! Ha egy üzlet beindul... Imádom a rizottót. Ez még csak a második saját főzés volt életemben, de szerelem első látásra. Most úgy érzem,életem végéig el tudnék élni különbőző ízesítésú rizottókon.

Így, hogy ez már a második, gyúlnek a tapasztalatok. Például tényleg kavargatni kell, ahhoz, hogy igazán krémes legyen. Frissen az igazi, de én bírom melegítve, sőt hidegen is. És a zöldborsó tényleg jó mentával! Sokáig kétkedve nézegettem ezeket a recepteket, de most győzött a bevállalós énem. És nyert! Férj petrezselyemmel ette, úgy is isteni ám és bazsalikom is abszolút szóba jöhet a függőknél.

1 evőkanál vajon üvegesre pirítok

1-2 szál újhagymát, majd hozzáadok

25 dkg gömbölyű szemű rizset is, aztán felöntöm

2 dl száraz fehér borral. Ezután lassú tűzön folyamatosan kevergetve adok hozzá

8-10 dl csirkehúslét. Tényleg kavargatni kell! Amikor a rizs "al dentére" puhul, hozzáadom a

kb 25 dkg zöldborsót (előre megpárolva),

ízlés szerint zöldfűszereket (petrezselymet és vagy mentát, bazsalikomot), valamint

reszelt parmezánt. Elvileg inkább előétel, nálam itthon inkább köret. Pontosabban főétel, amihez, aki akar, ehet valamilyen husit...

Kevés olyan embert ismerek (de abból kettő az én családomban van), aki nem szereti a tejes, gyümölcsös turmixokat. Van aki desszertként issza, tejszínnel, cukorral/mézzel, van, aki "testépítősen", sovány tejjel, tojásfehérjével, szigorúan cukor nélkül... Én a köztes állapot híve vagyok: normál tejjel, kiskanálnyi mézzel - futás után álmosító vacsora. Vagy éppenséggel reggeli ébresztő, ha úgy alakul...

Az én 5 dl-es adagom:

3.5 dl félzsíros tej (2.8 %-os),

1 db banán, vagy kb 10-15 dkg eper/málna

1 kiskanálnyi méz, vagy fél csomag vaníliás cukor. Turmix. Tv előtt elszopogatás, fogmosás, alvás... Vagy reggeli futás után ébresztő!

Szegény spárgák jó pár napig várakoztak a hűtőben, mire sorra kerülhettek... És sok időm és energiám ekkor sem maradt rájuk... Zsupsz az edénybe, krémleves, ebből baj nem lehet. Nem is lett. A spárgakrémleves finom, akár zöld, akár fehér, azt hiszem, simán kijelenthetem, hogy a férjemnek és nekem a kedvencünk a krémlevesek között. Fénykép nincs, kiscsaj eltüntette a memóriakártyát... Hát zöld, na.

0.5 kg zöldspárga fás végét letörtem, a nagyobb "pikkelyeket" leszedtem, daraboltam (a fejeket félretettem és csak a pürésítés után tettem vissza a levesbe betétnek) és

2-3 szál újhagyma társaságában először

vajon átforgattam, majd

1 liter alaplével felöntve megfőztem. Turmix, aztán

2 dl tejszín, (a kiskanálnyi lisztet kifelejtettem, de megvoltunk végül is nélküle...)

só, bors, szerecsendió.Nagyon finom, gyors, elronthatatlan.

Férj rákattant a töltött káposztára... Ezúttal a nádudvari cserépedény helyett bográcsban. Hát így se rossz, na! Viszont az is igaz, hogy érdekes módon ízben nem kapott többletet a szabad tűztől, viszont a nagy mennyiség és az egyoldalú hőhatás miatt (bár igyekezett ügyesen rakni és fenntartani a tüzet) nem mindenhol lett tökéletes a töltelék állaga. Szóval, jó ez így is, meg lehet csinálni, de azért ez inkább egy kemencés (sütős) étel.

Az általam készített kínai csirke receptje itt található.

Egy férfi persze másképp áll a dologhoz. Először is velem készítteti elő, hogy ő már csak dobálja a wokba a hozzávalókat, a másik pedig, ez, hogy nem adja alább a woknál, nem készít tán ilyesmit holmi serpenyőkben... Cserébe mindenki frissen kaphatta az adagját és maximálisan figyelembe vehette az egyéni ízléseket a hozzávalók és az ízesítés tekintetében. Többféle szójaszószt használt, a hozzávalók kiegészültek csíkokra vágott kelkáposztával, újhagymával, fűszerezésnél pedig válaszható volt Wok fűszerkeverék is. Óriási sikere volt, én megszavazom, hogy ezentúl mindig ő főzze! :)

Nagyon régen nem főztem már ilyet. Az oka egyszerű: nem ízlett a családnak. Ami számomra teljességgel érthetetlen volt már akkor is, hiszen a paprikás csirkét mindenki  imádja, gombát szintén, az a kis plusz zöldség pedig csak nem jelenthet akkora akadályt. De jelentett. Eddig. Pontosabban a fiamnak most is jelent, számára pár szem zöldborsó is ehetetlenné tesz bármely ételt. Ez van.

A tágabb családnak azonban ízlett, pontosan a friss borsó, zöldségek, petrezselyem adják hozzá azt a többletet, amitől nagyon is szerethető lesz ez az étel.

0.5 kg csirelmellet felkockáztam, kis időre

kevés worchestershire szószban pácoltam - tényleg csak kevésbe, ne nyomjon el minden más ízt, csak a pikantéria kedvéért kell egy pici, de akár el is maradhat - majd

kevés forró olajon kisebb adagokban átpirítottam. Pácolás és sütés közben megtisztítottam és feldaraboltam a zöldségeket:

10-15 dkg gombát, ugyanennyi

zöldborsót (kifejtve ennyi),

sárgarépát és petrezselyem gyökeret. A hús után ezeket is átpirítottam a serpenyőben, majd a húst visszatéve együtt készre pároltam őket. Közben ízesítettem

sóval, borssal, pirospaprikával, petrezselyemzölddel, pici fokhagymával. Végül

kevés liszttel elkevert tejfölt adtam hozzá. Nokedlivel kínáltam.

Megunhatatlan kedvenc eperszezonban. Ezúttal kicsit másképp. Részben kényszerből, részben csak úgy, mert miért ne... A kényszert a tejszín hiánya jelentette, ami így felerészben mascarponéval lett kiváltva, a miért ne pedig az áztatáshoz használt bodzaszörp volt. Igazából nem volt nagy különbség azitt található recept szerint készülő eredetihez képest, csak anyukám súgta oda nekem a végén, hogy szerinte ez így jobb :)

A salsa azt jelent: szósz. Ennél fogva tehát minden mártásszerű gezemice nevezhető salsának, nem csak az a bizonyos paradicsomos. Azért a salsa mégiscsak más egy kicsit. Legalábbis nekem ez mindenképpen egy darabosabb valamit jelent, amit szinte villával is lehet enni. És inkább nyers, mint főtt. Szóval ez egy avokádóból készült salsa lett, nyersen, darabosan, zölden, kicsit paradicsomosan. Én teljesen elfogult lettem az utóbbi időben ezzel a zöld izével. Lassan jöhet az avokádós pite is...

1 érett avokádót meghámoztam, kis kockákra vágtam. Hámozás nélkül, de szintén kis kockákra vágtam

1 érett paradicsomot,

1 paprikát,

2 szál újhagymát. Ízesítésként

só, bors, citromlé, koriandermag és petrezselyem zöld került bele. Villával összekevergettem, nyomkodtam, aztán jól megettem. A többiek kaptak

mozzarellás, bazsalikomos, lilahagymás paradicsomot. Az se kutya.

A sárgarépa és társai igazán hálás zöldségek, hiszen egész évben kaphatók kifejezetten jó minőségben is. Az első tavaszi friss zöldségek azonban mégiscsak mások. Az embernek már a hangulata is jobb lesz tőlük. A férjemmel ráadásul egyre inkább zöldségpártiak lettünk, egyáltalán nem hiányzik minden étkezéshez hús. A gyerekeknek persze egész más a véleményük erről. Úgyhogy a csirke alapléből ők megkapták a húsdarabokat, mi beértük a lével is. Egy kis spárgával és vajas nokedlivel kiegészítve.

Friss sárgarépa, petrezselyem, karalábé és újhagyma kockákat

1 evőkanál vajon pirítani kezdtem. Mikor már kezdett odakapni, hozzáadtam a zöldspárga darabokat is, majd felngedtem csirke alaplével és megfőztem a levest.

1 tojásból,

1 evőkanál vajból,

csipet sóval és

annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát kevertem, amit aztán a levesbe szaggattam. Friss petrezselyemzölddel megszórva tálaltam.

Semmi különös. Egybensült fasírt újhagymával. Lehetne a szokásos módon tojással, esetleg sajttal, vagy vegyes zöldségekkel, de most újhagymával lett, mert ennek van szezonja. Azt hiszem, gyakrabban fogok ilyesmit készíteni, hiszen hidegen is kitűnő és kiváló alternatívája a mindenféle bolti felvágottaknak, akár szendvicsbe is.

0.5 kg darált sertéshúst (a zsírosabb fajtából) összekevertem

10 dkg zsemlemorzsával (mert a férj így, sőt még ígyebbül szereti...),

1 fej reszelt hagymával (mert a fiam úúútálja a fasírtban a hagymadarabokat),

1 tojással (mert ennyi azért kell bele),

1 evőkanál sóval (ami pont elég),

némi borssal (mert az mindenbe kell),

1 evőkanál pirospaprikával (magyarosan, naná) és

1 evőkanál mustárral (mert én így szeretem). A massza egyik felét a kiolajozott forma aljába szuszakoltam, amire aztán újhagyma szálakat fektettem , majd erre a hús másik felét nyomkadtam rá. 200 fokon már nem emkékszem meddig sütöttem. Gondolom, amíg kész nem lett.

Azt hiszem, megtaláltam. A rebarbara tökéletes felhasználási módja. A kompóttal egyszer már tavaly is próbálkoztam, de annak lekvár lett a vége... Ami nem lett olyan nagy baj, de a cél mégsem ez volt. Ezúttal jobban figyeltem. A rebarbara ugyanis olyan pillanatok alatt fő meg, hogy nagyon résen kell lenni. Gyakorlatilag, ha hideg vízbe teszzük fel főni, akkor mire forr a lé, addigra kész is van. És ezután is jobban tesszük, ha elkezdjük nyomban hűteni, mert ha még sokáig áll a forró vízben, képes és szétesik, aztán megint lehet belőle lekvár... De ezúttal ügyes voltam, a kompót tökéletes lett. Az édes lé behízelgőbbé tette a rebarbara savanykás ízét, miközben kellemesen pikánssá is vált közben. Egy kis vaníliás mascarponéval és eperrel pedig kifejezetten remek desszert vált belőle.

Kb 0.5 kg rebarbarát megtisztítottam, ami azt jelenti, hogy a két végét levágtam, a vastagabb rostos külső részeket pedig lehúztam, majd kb 2-3 centis darabokra vágtam. Hideg vízben tettem fel főni

2 evőkanál barna nádcukor,

némi frissen reszelt gyömbér és

löttyintésnyi narancslikőr társaságában. Mikor a lé felforrt levettem a tűzről és hideg vízbe állítva hűteni kezdtem, amit aztán a hűtőszekrényben folytattam. Önmagában is fogyasztható, de a

2 csomag (bourbon)vanilás cukorral kikevert

25 dkg mascarponéval és az eper díszítéssel tovább gazdagítható.

Eredetileg zöld spárgát szerettem volna venni, mert már nagyon szeretném végre felavatni magam rizottó ügyben. Spárgás rizottó fehérborral... mmm... No, de vissza a realitások talajára, mert hogy csak fehérspárgát kaptam, de otthagyni azért ezt sem akartam. Otthon aztán egy lejáró szavatosságú szűzpecsenye csomag és egy bontott csomag bacon árnyalta a képet. Kénytelen voltam hamarjában valami finomat összedobni :) A fűszeres sült hús, a bacon és a spárga olyan illatkavalkádot okozott, hogy férj percenként nézett be a konyhába, hogy mikor lesz már vacsora.

A recep jelen esetben is hihetetlenül egyszerű. Spárga hámoz, baconbe csavar, 200 fokon 25 percig süt. Ennyi.

A husit nagyjából találomra fűszereztem a kezem ügyébe eső dolgokkal, némi felforrósított olajon egy serpenyőben körbe pirítottam, aztán mehetet ez is a sütőbe szintén 25 percre. 

Amíg a hús pihent, addig terítés, bor kinyitás, aztán néhány friss bagett kíséretében vacsora. Az élet szép!

A kemencében sült nyeremény pizzám egyelőre várat magára, de ez már hasonlít egy kicsit... Hiszen a lefedhető gömb grillben már bizony 300 fok körüli is lehet a hőmérséklet, a füst is adott, szóval mindenképpen emlékeztet a kemencében sültre. Persze kellett egy kis idő a technológia kikísérletezéséhez, az első adag konkrétan szénné égett... De aztán kiforrta magát a dolog és mi csak ettünk és ettünk, a férj pedig csak sütött és sütött...

A kikísérletezett módszer tehát az lett, hogy a vékonyra nyújtott lepénykéknek először az egyik oldalát kell pár perc alatt megsütni,

aztán a kívánság szerinti feltét után megsütjük a másik oldalt is,

aztán jóízűen elfogyaszjuk.

Ennél egyszerűbben tulajdonképpen nem is lehet. És tulajdonképpen nem is nagyon kell. A spárga viszonyleg enyhe, de nagyon elegáns ízét kár lenne elnyomni, de egy kis vaj és só éppenhogy segít kiemelni azt. A recept tehát mindössze ennyi:

A meghámozott, fás részétől megszabadított, spárgasípokat puha vajjal bekenjük, vajjal kikent edénybe tesszük. Pici só és bors, aztán 200 fokon kb 25 percig sütjük. A cél jelen esetben az, hogy kissé megszínesedjen a zöldség és enyhén karamellizált íze legyen. Fenséges!

Itt a spárgaszezon! Néhány recept tőlem, csak bátran-bátran ismerkedjetek! Lássuk, mi készíthető belőle.

Spárgakrémleves

Zöldspárga saláta

Spárga hollandi mártással

Spárgás lepény

És még mindig medvehagyma és medvehagyma. Hiába no, rövid a szezon, ki kell használni. Meg amúgy sem volt otthon más... Elvileg még meg sem kezdődött a májusi rohanás, hiszen még csak április van, de a kamrám és a hűtőszekrény már most május végi állapotokat idéz. Így került például a levesbe tejszín, vagy tejföl helyett krémsajt. Ez szerencsére nem rontotta el, sőt! Bár az igazi főszereplő végül is a bor lett, nagyon-nagyon jó aromák maradtak utána. Minden zöldsége ellenére még a férjemnek is nagyon ízlett. Ja és a levesbogyó is kifogyott, így került bele egy kis kréker. Ez is szerencsés véletlennek bizonyult! Ez a leves annyira jó lett, hogy kezdő medvehagymásoknak is bátran ajánlom!

1 evőkanál vajon kissé megpároltam

kb 15-20 dkg medvehagymát, majd megszórtam

1 evőkanál liszttel. Ezzel is átpirítottam kissé, felengedtem

0.5 l csirke alaplével, majd

kb 1 dl száraz fehérborral  (ezúttal balatoni olaszrizlinggel) is. Pár perc múlva

7.5 dkg ömlesztett sajtot olvasztottam bele, majd leturmixoltam.

Sóval, borssal, csipet korianderrel ízesítettem, némi vízzel beállítottam a kívánt sűrűséget, még egyszer felforraltam , majd jobb híján az imént már említett krékerrek, ill. reszelt salttal kínáltam.

A múltkori medvehagymás pitéből kimaradt egy kevés olajon megfonnyasztott levél. Kissé tétován nézegettem másnap, hogy ezzel most mihez kezdjek. Aztán eszembe jutott a meleg spenót salátám és innen már ment minden, mint a karikacsapás. Csak semmi bonyolítás! Egy kis szalonna alapnak, egy kis újhagyma csak úgy, mert van és már kész is. A natúr sült halhoz remekül passzolt, szinte már diétás, ha a szalonnától eltekintünk, bár ekkora mennyiség akár bele is férhet...

Kevés húsos szalonnát csíkokra vágtam, kissé megpirítottam.

Egy vastagabb újhagymát felkarikáztam, a szalonnához adtam. Pár perc múlva jött a

medvehagyma, épp csak átmelegítettem, mivel ez tegnap már előpárolódott.

Pici só, bors és kész. A halsütéssel együtt volt negyed óra. De ennél sokkal több időt is megért volna az íze :)