Régóta tervezett dolog volt már ez is. De hát, hittem is, meg nem is, de inkább nem. Mármint azt, hogy lehet sütőben is "rántott húst" készíteni. Most azonban valahogy kedvet kaptam a próbához és azt kell mondanom, hogy bevált! Nem, nem pont olyan, mint a rántott hús, de ugyanolyan jó. Másképpen jó, de jó. Akinek pedig számít az, hogy kb. 20%-kal kevesebb legyen az étel energia tartalma és ne ússzon olajszagban a lakás, azoknak mindenképpen csak ajánlani tudom. A  bunda kifejezetten ropogós, a rápermetezett olajtól meg van az olajban sült íz is, a hús pedig a pácolástól szaftos és fűszeres. Nekünk bejött, gyakori ismétlés várható.

A csirkemellet kisebb darabokra, vastagabb csíkokra vágtam és 

fokhagymával, kevés cayanne borssal és rozmaring porral ízesített (joghurt híján) tejfölben pácoltam. Ezután alaposan összetört 

natúr kukoricapehelybe forgattam a húsdarabokat és elhelyeztem őket egy tepsiben (az enyém tapadás mentes, egyéb esetben alá is kell egy kis olaj), 

olajjal bepermeteztem a tetejüket, majd 35 percig sütöttem légkeverés mellett 160 fokon. Mivel így egy árnyalatnyival szárazabb lett a kívánatosnál, legközelebb hamarabb kiveszem.

Isteni finom. Tény, hogy a gyömbért nem árt szeretni hozzá. De akinél ez meg van, az oda lesz ezért a sütiért is. Aki pedig nem annyira kedveli, az egész nyugodtan hagyja ki. Vagy cserélje le valami másra. Mert maga a kekszalap nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető, aztán pedig roppanós és finom, tényleg keksz. A recept a Nők Lapja Konyhája októberi számából van.

10 dkg puha vajat keverjünk habosra

10 dkg porcukorral, majd

1 tojással is. Tegyünk hozzá

25 dkg lisztet  és

1 púpozott teáskanál sütőport,

reszelt citromhéjat (vagy narancs, vagy mandarin héjat, ha ahhoz van kedvünk, vagy az van otthon),

7.5 dkg kandírozott narancshéjat és

2.5 dkg kandírozott gyömbért (helyette reszelhetünk bele frisset is). Gyúrjuk össze a tésztát, formázzunk belőle hengert és tegyük be egy fél órára a hűtőszekrénybe. A megdermedt tésztát aztán szeleteljük 4-5 miliméteres korongokra ( ha vastagabbra sikerül vágni, utána is szétnyomhatjuk egy kicsit...), majd süssük 10-12 percig 180 fokon. 

Évek óta nézegetem már a neten a céklás süteményeket, de nekem csak mostanra jött meg a bátorságom hozzá, köszönhetően a sütőtökös sütemény óriási sikerének. Amely siker ezúttal sem maradt el! Még úgy sem, hogy csokoládé függőség ide, vagy oda, annyi csokit, amennyit ezek a receptek írtak, egyszerűen nem voltam hajlandó beletenni. Végül is, ha egyszerűen csokit akarok enni, akkor azt teszem, és akkor nem keverem, holmi céklákkal... :) De tényleg nem is kellet bele több, így is hatalmas volt a lelkesedés. Ja és hogy miért kell cékla egy süteménybe? Leginkább, csak... No meg azért, mert így egészségesebbé lehet tenni egy édességet. Szerencsére egyúttal finomabbá is, úgyhogy dupla haszon.

A céklagumókat sütőben sütöttem meg kb másfél óra alatt, nagyobb részéből céklasaláta lett,egy részt azonban lereszeltem és félretettem a sütihez.

2 tojást habosra kevertem 

15 dkg nádcukorral és 

6 dkg vajjal, majd hozzá adtam a

20 dkg céklát is. Ízesítettem

1 evőkanál vanília kivonattal, 

pici reszelt gyömbérrel, majd hozzá szitáltam 

20 dkg lisztet,

2 dkg kakaót,

fél csomag sütőport. Lazán belekevertem 

10 dkg étcsokoládét is apróra vágva. Hőlégkeveréssel 150 fokon kb 35 perc alatt sül meg. Kihűlés után csokit olvasztottam a tetejére, a készlet kifogyása miatt ezúttal tejcsokit.

Itt a sütőtök szezon, együnk tököt. Tapasztalataim szerint a sütőtök is egy erősen megosztó étel, lehet érte rajongani és lehet utálni. Viszont csak a legritkább esetben esszük másképpen, mint szeletekben megsütve, önmagában. Így sem rossz persze, sőt!, de ennél azért több lehetőség rejlik benne. Felejtsük el, hogy a sütőtök az egyszerűen bébiétel! Próbáljunk ki néhány új dolgot! Legyünk bátrak, annál is inkább, mert a nem hagyományos módon készült sütőtöknek az íze sem hagyományos. A kedvenc sütink esetében például felismerhetetlen benne, míg a sós változatok esetében hagymával, sajttal, fűszerekkel egészen más megvilágításba kerül az a bizonyos sütőtök íz.

Íme néhány példa tőlem:

Egy leves, ami édeskés és a hozza a megszokott ízt, rajongóknak ajánlom.

Egy másik leves, ami inkább sós, fűszeres:

Egy kenyérre kenhető krém, ami nem csak fűszeres, hanem csípős is:

Pizza, vagy kenyérlángos is készíthető sütőtökös feltéttel (sült hagymával, fetával):

Aztán persze a kitűnő rizottó:

És végül a nagy kedvenc, a sütőtökös, gyömbéres süti:

Néhány hete már a férjem is megsütötte, de persze ő nem jegyezte meg a receptet. Nem is baj, mert az enyém jobb lett :) Ideális ropogtatni való, például borpalackozáshoz. Természetesen más alkalom is megteszi. A lényeg, hogy ropogjon!

50 dkg lisztet a késes aprítóm segítségével morzsás állagúra dolgoztam össze

25 dkg margarinnal. Ezután összegyúrtam

1 tojással,

1 csapott evőkanál sóval,

fél zacskó sütőporral,

25 dkg reszelt sajttal,

0,5 dl olajjal (lehet, hogy ez nem kell bele, mert aztán kifolyt a tésztából..., de lehet, hogy pont ettől lett olyan jó!) és 

annyi tejföllel, hogy lágyabb állagú tésztát kapjak. 1 órát pihentettem, majd kis gombócokat (kb 3 dkg-os, ping-pong labda méretűeket) formáztam, végül a kis kézi készülékemmel megsütöttem őket. Némelyeket előzőleg köménymagba forgattam.

Újra rizottó, ezúttal sütőtökkel, mert ennek van szezonja. No meg azért is, mert kb. 1 évvel ezelőtt sütőtökös volt életem első éttermi rizottója is. Igazából nem emlékszem már annak az ízére, csak arra, hogy jó volt. És ez is igen jó lett, amit most én főztem. Szabadon idézném Fűszeres Eszter, az egyik legkiválóbb gasztroblogger, szavait: nagy bűnt követtek el valakik, valamikor, amikor hagyták a sütőtököt bébiétellé degradálódni. A sütőtök ennél sokkal több lehetőséget rejt magában. Készülhet belőle leves, sütemény, lepényekre kerülhet sósan feltétként és persze lehet rizottó is, mint jelen esetben. Mindenkit bátorítanék, próbáljatok ki minél több újdonságot! Lehet, persze, hogy egy-két dolog a kukában landol majd, hiszen senki sem szerethet mindent. De a próbálkozások során új, nagy ételszerelmek is születhetnek, amiket igazán kár volna kihagyni...

Már sokat hallottam egyébként a sütőtök és a zsálya párosításról, de a zsálya valahogy kimaradt eddig a próbálkozásaim közül. Pedig idén komoly ültetvényem is lett belőle... A debütálás kiválóan sikerült, a zsálya jó :) És ha már a rizottóba került, tettem a húsra is a só, bors, reszelt citromhéj mellé. Nem bántam meg, finom lett. A  rizottó és a hús együtt pedig egyszerűen elképesztően jó volt!

A rizottó elkészítésének ügymenete a szokásos:

1 kisebb fej hagymát felaprítok,

1 evőkanál vajon megdinsztelem, majd hozzá adom a 

15 dkg rizottó rizst és

4 levél friss zsályát felcsíkozva. Ezekkel is tovább pirítom, majd felöntöm

0.75 dl fehérborral (esetleg rozéval, sőt jelen esetben én vízzel hígított balzsamecetet használtam), majd apránként

0.5 dl húslével. Közben 

sózom, borsozom, majd a vége előtt nem sokkal hozzáadom a 

15 dkg sült sütőtököt. A tököt lehetne kockákra vágva megfőzni és úgy hozzáadni, úgy lehet hogy mutatósabb lenne a végeredmény, de szerintem így finomabb. Ha a rizs készen van, "al denté"-re puhult, a mártása pedig krémes, akkor adok még hosszá

zsályát, reszelt parmezánt és egy darabka hideg vajat. Még egyszer alaposan átkeverem és tálalom.

Ööööö.... Említettem már, hogy totális rizottó rajongó lettem? Igen, tényleg? Nahát... Legszívesebben minden nap ezt ennék. Egyre jobban csinálom és egyre világosabban látom, hogy a lehetőségek száma végtelen. A recept alapötlete megint Mágnes Dórától, de annak idején, ezelőtt egy évvel, még sem a rizottónak, sem a garnélának nem mertem nekiállni. De most már igen. És csak bátorítani tudok mindenkit. Sem a rizottó, sem a garnéla nem ördöngösség, ellenben nagyon finom. Olyannyira, hogy mostanra a férjem is egyértelműen rizottó párti lett, annak ellenére éppen most, hogy a tengeri herkentyűk éppenséggel nem az ő világát jelentik. Ez azért sokat mondó, azt hiszem. És innen már csak egy lépés a paella...

1 kisebb fej hagymát felaprítottam és 

1 evőkanál vajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam  a

15 dkg kerek szemű rizst és ezzel is alaposan átpirítottam. Ekkor ráöntöttem

1.5 dl rozé bort (mert fehér már megint nem volt itthon..). Fűszereztem

pici sóval (óvatosan, mert az alaplé sósságával is számolnunk kell), borssal, sáfránnyal, majd a továbbiakban gyakori kevergetés mellett hozzáadtam még

kb 0.5 l csirke alaplét (a menők készíthetik az alaplevet a garnéla páncéljából is, én egyelőre a tisztított változat pártján állok). Kb a 2.5-ik dl-nél került bele

15 dkg garnéla (többet is elbír), amit előzőleg hideg vízben engedtem fel. Mikor a rizs megpuhult (de nem szétfőtt, itt is az "al dente" állapot a cél), a rákocskák megfőttek, a szaft pedig krémes, jöhet még egy kis luxus:

reszelt parmezánt és mégy

egy evőkanál vajat kevertem bele. 

Ééééééés, itt a sütőavató buli eredménye, a nagyszerű és utolérhetetlen diós-almás pite, csupa friss dióból és még frissebb magyar bioalmából! Valahogy így is kezdhetném, ha ez valami sportrendezvény lenne, de nem az :) De az tény, hogy ez volt az első sütemény az új gépezettel, a hozzávalók frissek, hiszen szezonjuk van, az alma pedig anyukám kertjéből. Ami pedig az új sütőt illeti, kiválóan vizsgázott, máris imádom, már a programok használatában is ügyeskedtem. Amiért mégsem vagyok annyira lelkes, mint amennyire ez az első mondatból ez következne, annak oka a tészta. Életemben ennyit nem kínlódtam még egy omlós tésztával. Mert olyan persze van, hogy nem működik tökéletesen, de hogy ennyire kezelhetetlen legyen, ilyen módon hulljon atomjaira, ilyet még nem láttam... Anyukám szerint egyszerűen túl zsíros lett, a férjem szerint a részben hozzákevert tönkölyliszt az oka, én meg nem tudom. Illetve harmadik variációként ott a belekevert dió, mint lehetséges ok. Mindenesetre elég sokat szentségeltem, míg elkészült a tészta, így aztán én némi előítélettel ettem, de a nagy családnak ízlett végül. Egyébként tényleg jó lett, érződött a dió, a zamatos alma, engem csak az állaga zavart, mert inkább csak villával lehetett enni, mint kézből (bár másnapra ez azért sokat javult). Mindezekkel együtt fogok még ezzel próbálkozni, ha rájövök, hogyan lehet jobban csinálni, jelezni fogom.

Először is összeállítottam a tésztát:

40 dkg lisztet (nekem ebben most kb 15 dkg tönkölyliszt is volt) aprítógépben összedolgoztam 

25 dkg vajjal, majd hozzákevertem 

15 dkg cukrot,

3 tojás sárgáját,

csipet sót és 

10 dkg diót, amit előbb száraz serpenyőben illatosra pirítottam, majd ledaráltam. Gyors mozdulatokkal tésztává gyúrtam a hozzávalókat, majd hűtőbe tettem. Közben elkészítettem a tölteléket:

1.5 kg almát meghámoztam, lereszeltem,

7,5 dkg cukorral összekevertem, kicsit állni hagytam, majd kissé megpároltam. Ízesítettem 

reszelt citromhéjjal

fahéjjal és tettem bele

2 marék mazsolát, részben azért, mert finom, részben azért, mert felszívja az alma nedvességét (emiatt értelemszerűen most nem áztatjuk be előre a mazsolát...). Amikor kissé lehűlt, lazán belekevertem a töltelékbe

3 tojás felvert habját. Ezután már csak a tepsibe varázsolás van hátra. A tészta 2/3-át kinyújtjuk és a tepsibe tesszük (kb 25x35 cm). Elvileg legalábbis. Gyakorlatilag lehet, hogy szabadkézi belenyomkodás esete fog fennforogni... Ha valahogy mégis sikerült a tésztát a tepsibe juttatni, akkor süssük elő 10-12 percet, ez is segít abban, hogy ne ázzon majd el az almától. A töltelék tetejére a tészta 1/3 része kerül rámorzsálva. Előmelegített 180 fokos sütőben kb fél órát sütjük. 

Elég pár nap hűvösebb idő és máris kívánja az ember a tartalmasabb ételeket... Például a csülköt. Ezúttal jóval ráérősebb módot választottam az elkészítésre, mint a múltkor. A hosszabb idő ellenére kifejezetten háziasszonybarát ez a verzió, hiszen az előző esti összekészítés után csak 1 percbe telik reggel a sütőbe tenni, aztán simán vissza lehet még bújni az ágyba... Az összesen 4 órás sütéstől a csülök omlósan puha lesz, a bőre ropogósan sült, tökéletes a maga nemében. No persze, ha már "pékné" módra, akkor igazán tökéletes kemencében lenne, de én így sem hallottam zokszavakat.

Az ügymenet a következő volt. A hentessel a csülköket hosszában ketté vágattam, biztos, ami biztos... Este a húst megmostam, megtisztogattam, leszárítottam, majd jó alaposan befűszereztem 

fokhagymával (reszelve használtam), borssal, szegfűborssal, köménymaggal, némi majorannával. Sót egyelőre csak a bőrös felére tettem és így bőrrel lefelé tettem egy kicsit kizsírozott tepsibe. Lefóliáztam, hűtőbe tettem. Másnap reggel félálomban kivettem a tepsit, megsóztam a húst, betettem a sütőbe 200 fokra, majd visszabújtam a még ki sem hűlt ágyamba. 2.5 óra múlva a hús megpuhult, levált a csontról, úgyhogy azokat ki is szedtem. Krumplit, hagymát hámoztam, sóztam, majd immár a bőrös felével felfelé ráültettem a csülökdarabokat. A tepsiből a szafot ráöntöttem és újabb 1.5 órán át sütöttem, míg a krumpli puha, a bőr pedig ropogós nem lett. 

Csülök helyett bőrös malachússal is készíthető, én is tettem bele egy darabot a fiam kedvéért. Az esetleges maradék másnap serpenyőben átsütve is nagyon finom!

A történet a szokásos. Van itthon körte és kéksajt és kéne valami leves... És mivel a körte és a kéksajt bizonyítottan jó együtt, nem is nagyon haboztam, hadd szóljon! Azért kissé félve tettem a férjem elé, de megette simán, sőt megkapta a "nem is rossz" minősítést. Tényleg nem volt az. Ezzel együtt nemigen főzöm meg még egyszer. Ennek pedig a másnapi melegítés az oka. Maradt egy kevés, gondoltam jó lesz az még nekem a következő napon is. Nem volt jó. Nagyon nem! Nem írom le, mire hasonlított leginkább a szaga is, az íze is:) Szóval, inkább csak bátrabbaknak ez a leves és csakis frissen!

1 fej hagymát durvára vágtam (úgyis turmixolva lesz...)

kevés vajon karamellizáltam, majd hozzá adtam 

pár szem kisebb körtét, meghámozva, felkockázva. Felöntöttem vízzel, tettem bele

1 leveskockát,

borsoztam, puhára főztem. Ekkor tettem bele

kb 1 dl tejszínt és

kb 5 dkg kéksajtot (Danish Blue) majd összeturmixoltam és összeforraltam. Ha szükséges, meg lehet még sózni. Sült sonkával kínáltam.

Sőt, szinte már quiche, hiszen a tészta alap akár erre is feljogosítana, de inkább hagyjuk ezt, semmi kedvem ezen vitatkozni senkivel. És hogy miért négyféle feltéttel? Nagyon egyszerű. Eleve a sokféle, de önmagában kevés maradék felhasználására született a pite ötlete. No meg azért, mert kissé koránra kellett az ebédet időzítenem és valahogy nem akaródzott 11-re "normális" ebédet főznöm... A lányom persze, aki a szokott időben érkezett, szóvá is tette a dolgot. Azt mondta, jó hogy itthon voltam, mert magától sose jött volna rá, hogy ez az ebéd :) Mindenesetre hidegen is jó volt ám a maradék, este, egy pohár bor kíséretében.

A tészta alap receptje ITT található. Ami pedig a feltéteket illeti:

1. gyömbérrel pácolt sült csirkemell, a hozzákészült mártás maradékára szeletelve (ez a recept vajon, hogy kerülte el eddig a blogot?? ),

2. bolognai szósz,

3. tejfölös alapon juhtúró és bacon,

4. hagymás krumpli: hagymát karamellizálódásig sütünk, majd összekeverjük a maradék krumplipürével, némi tejföllel, reszelt sajttal, sóval, borssal.

A pitét 180 fokon kb fél óráig sütjük, míg a tészta széle színesedni nem kezd. (Én egy kicsit túlsütöttem és kiszáradt, nem árt figyelni erre az esetre)

Alapvetően igyekszem mű dolgok nélkül sütni, főzni, de néha azért megadom magam. Mert csak így lesz bizonyos dolgoknak "olyan" íze. Tipikus példa volt erre a házi gesztenyepürém, ami mindaddig finnyázás tárgya volt, míg bele nem került a rum aroma... Hasonló a helyzet a kókuszgolyó és társai esetében is. Ezek a kekszes cuccok is attól lesznek olyanok, amilyennek lenniük kell, hogy van benne egy kis mű rum. Ez van. Ezt a receptet a kekszes zacskón találtam és készítettem el változtatás nélkül. Pontosabban a margarint vajra cseréltem, ebben egyre következetesebb vagyok és ez a csere eddig még semmilyen étel ízének sem ártott. 

20 dkg cukrot összemelegítettem

2 dl tejjel, majd

20 dkg vajjal. Mikor langyosra hűlt, hozzáöntöttem

50 dkg darált kekszhez, amit előzőleg

3 púpos evőkanál kakaóporral vegyítettem el. Most jöhetett a

rum és vanília aroma. Nekem most előbbiből 3/4 üveg, utóbbiból 1/4 volt, de simán mehet több... Homogén masszává gyúrjuk, majd tetszőleges (1-2 cm) vastagságúra nyújtjuk, tetejét olvasztott csokoládéval bevonjuk, majd hűlni hagyjuk. Tetszőleges formákra, bonbonszerű kockákra, vagy "sportszelesre" vágjuk. Aztán vigyázunk rá, mert hajlamos elpárologni... :)

Szeretem, amikor vegetáriánus vendégeink érkeznek. Egyrészt azért, mert egyébként is szeretem őket, másrészt azért, mert ilyenkor mindig némi gondolkodásra vagyok kényszerítve, hogy mi legyen a menü. Az eredmény persze az szokott lenni, hogy a húsevő csapat is a vegetáriánus változatot eszi... Mi most rákattantunk az egyben sült fasírtra, így emellett döntöttem, azzal, hogy a vegák gombás, zöldségeset kapnak majd. Aztán, ha már ott volt a gomba, akkor persze került a húsosba is. A szejtán pedig csak úgy jött valahogy, hogy legyen nekik is egy kis fehérje :) A szejtán egyébként nem valami különleges dolog: egyszerűen búza sikérről van szó. 

A sikért ez esetben többnyire úgy használják, hogy fűszerezett vízzel keverik össze egy sűrű masszává, amit aztán megfőznek, szeletelnek és az így kapott szeleteket aztán húsként használják. Én most nem egészen így jártam el, de az eredmény szerintem nem lett rossz.

Fényképezni sajnos elfelejtettem/nem volt kedvem. Majd legközelebb... De talán segítségére leszek így is valakinek ezzel a recepttel.

Kb fél kiló apróra vágott gombát (talán érdemes ledarálni, jobb lesz a fasírt állaga) és 

negyed kiló apró rózsáira szedett brokkolit megpároltam. 

1 szál pórét apróra vágtam, de ezt nem pároltam meg előre. 

3 evőkanál búzasikért annyi vízzel kevertem össze, hogy sűrű, de folyós anyagot kapjak, amit

sóval, borssal, kakukkfűvel és majorannával ízesítettem. Mindezeket összekevertem 

zsemlemorzsával, pirospaprikával, mustárral és a biztonság kedvéért

1 tojással is (ennyit el szoktak viselni, bár elvileg a szejtán is köt, de én nem bíztam benne...). Épp egy őzgerinc formára való lett belőle. 200 fokon addig sütjük, amíg a teteje kellemesen pirulni nem kezd. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tálra borítjuk. Ennek sikere teflon esetében nem kétséges, hagyományos forma esetében jól jöhet előzőleg az alufóliával való kibélelés.

Az első bizonytalanság után, amikor először rugaszkodtam el a hagyományos tiramisu talajáról, mostanra odáig jutottam, hogy szinte alig csinálom az eredeti változatot. Mindig variálok rajta valamit, jellemzően az idénynek megfelelő gyümölcsök ihletnek meg. Ezúttal a nektarin. Tényleg csak néhány apró változtatás, amitől más lesz, frissebb, gyümölcsösebb, miközben marad a szájban szétolvadó krémes lágyság. Próbáljátok ki így is, nem fogtok csalódni!

Az eredeti recept ITT található.A változtatás annyi volt, hogy a piskótákat nem kávés, hanem limonádés, citromlikőrös lébe forgattam, majd az alsó réteg piskótát alaposan megraktam felkockázott nektarinnal.

Valami hihetetlenül finom lett ez a torta! Jelenleg első számú kedvenc, még, még, még! Egyébként alig néhány nappal azután, hogy kiderült, ez lett az ország tortája, már meg is kaptam a születésnapomra. Egész egyszerűen pontosan az én szám íze szerinti sütemény ez. Nem túl édes, szaftos, gyümölcsös, vaníliás, mákos.  Elkészítése kissé macerásnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy én is megpróbálkozom majd vele. 

A Kelet Magyarország Ízvílág rovatában megjelent a torta receptje, amely 3 db torta hozzávalóit tartalmazza.

Újra rizottó. Rövid időn belül óriási kedvenccé vált nálam, férj is egyre szívesebben eszi. És ahogy alakul a gyakorlat, úgy lesz egyre jobb az állaga és úgy jár egyre kevesebb stresszel az elkészítése... Hamarosan megkapja a 20 perces, egyszerű, kedvenc kaja titulust. Már most látom, hogy a variációk száma végtelen, ez pedig biztató, tekintve hogy nem az a pár ételes repertoárral rendelkező háziasszony vagyok :) Baki persze volt most is, de így utólag azt mondom, akár szándékosan is csinálhattam volna... 

Az ügymenet a szokásos:

Először is még reggel beáztattam

2.5 dkg szárított rókagombát forró vízbe. Délben aztán

1 evőkanál vajon pirítani kezdtem

20 dkg kerek szemű rizst. Pontosabban először a hagymának kellet volna belekerülnie, de épp így , ahogy most írás közben eltévesztettem a sorrendet, főzés közben is. Tehát egy

fél fej fehér saláta hagyma került bele, durvára vágva. Mikor már jól sistergett minden, akkor felöntöttem 

2 dl vízzel (a gomba áztató levével). Majd kevertem, kevertem és a következő lesülésnél jöhetett bele

2 dl fehérbor, aztán újabb keverés és keverés közben

a lecsöpögtetett gomba, majd apránként

0.5 l alaplé. Közben

sóztam, borsoztam, a vége felé került bele 

petrezselyem is. Legvégül pedig 

reszelt sajt (parmezán alapesetben, most pedig Istriáról hozott parmezán jellegű sajt) és még 

némi vaj. Krémes lett és ízes. Mi továbbra is köretként "használjuk" ezúttal korianderes, majoránnás sült csirke mellé.

A tejberizs nem az én műfajom... Nem, mintha nem szeretném, de, nagyon is, de valahogy nem igazán szokott olyanra sikerülni, ahogyan én szeretem. A rizsszemek legyenek puhák, legyen sűrű, szinte pudingos "szaftja", ne legyen se kemény és száraz, se nyúlós és folyékony... Ez sem lett tökéletes, de azért jól esett, rájártam. Igen, én egyedül, valahogy senki sem kattant rá. Ezzel együtt sem elrettentésnek szánom a posztot, de hát ez volt a helyzet. Persze, ha jobban belegondolok, számíthattam volna rá. A fiam nem nagyon eszik meg semmi ilyen "nyilem-nyalom" dolgot, férjnek a tej sok benne. Hogy a lányom miért nem ette, azt nem tudom. 

A rizs -folyadék arányt már többször leellenőriztem, az 1:5 általánosan elfogadottnak tűnik. Tehát 

20 dkg (lehetőleg kerek szemű) rizshez

1 liter tej jár. Amiből az első két deci lehet víz is, míg az utolsó kettő inkább tejszín, én legalábbis így csináltam. Az elején még lelkesen kevergettem a 

csipet sóval és

a néhány evőkanál cukorral, később már csak hagytam főni a saját levében. No meg 

vaníliával, igazival, mert ebbe azért kell. Ha kihűlt, gyümölccsel rétegezzük, ízlés és idény szerint. Jelen esetben némi barna nádcukorral és vajjal és fahéjjal karamellizált szilvával.

Ki ne ismerné a nagyitól, a szomszéd nénitől stb. az egyszerű lekváros pitét. Amikor nincs szezonja semmilyen gyümölcsnek, drága a túró, vagy épp csak semmi más nincs otthon, de süteménynek ezért lennie kell... Bevallom, nekem ez a süti nem tartozik a kedvenceim közé, inkább kihagyom, ha megúszható sértődés nélkül. Aztán tessék, akasztják a hóhért... Azt hiszem, már években mérhető, amióta ezek a kis formák a fiókban lapulnak. Ezerszer rájuk néztem már, de mindig azt gondoltam, majd legközelebb. És íme, elérkezett a pillanat. Túrós pitét sütöttem és kivételesen éppen "csicsázós" hangulatban voltam, így gondosan levágdostam a tészta széleit, minek következtében egy jelentősebb méretű gombóc maradt végül a kezemben, amit sajnáltam volna kidobni. Ekkor esett a pillantásom újfent a formákra. Aztán a tésztára, aztán megint a formákra. Ez lett belőle. És mint oly sokszor bebizonyosodik, bizony a formai is számít, nem csak a tartalom. Mert ez bizony ízlett!

A linzertészta receptje itt található. Aztán pedig mindössze annyi történt, hogy a tésztát a kis formákba igazítottam, megkentem

barack lekvárral, majd kiraktam

mandulával. Sütési időt nem tudok, figyeltem :)

Epeműtét ide, vagy oda, a paprika továbbra is tiltólistás nálam. Oly régóta így van ez, hogy már nem is szeretem a paprikát, nem is hiányzik. Többnyire. Mert néha azért megkívánom. Ilyenkor aztán gondosan megsütöm, meghámozom őket és eszem napokig, mert ebben a formában nem okoz gondot. Ezúttal tésztára került, könnyű ebédként. Hozzá egy kis bazsalikom az ültetvényről :) A sajt szabadon választott, jelen esetben gorgonzola, de lehetne feta is, mozzarella is, ami éppen van otthon.

4 nagy kápia paprikát (többet persze, de ehhez az ételhez csak ennyit használtam fel) megsütöttem, meghámoztam, majd csíkokra vágtam. Közben 

2 gerezd fokhagymát lereszeltem,

olíva olajon kissé megpirítottam, hozzáadtam a paprikákat, 

sóztam, borsoztam, hozzájuk olvasztottam

2 kocka csípőspaprikás sajtot, végül beledobtam

néhány bazsalikom levelet. Hozzászedtem 

25 dkg előzőleg megfőzött tésztát némi lével együtt, picit összemelegítettem majd frissen tálaltam. Ízlésünk és hűtőnk tartalma szerint feta, vagy gorgonzola kockákat tehetünk a tetejére.

Még mindig paradicsom... És nem azért magyaros, mert a turmixolás miatt fehér hab képződött a piros levesen, ami a zöld fűszerekkel a mi színeinket adja. Azért magyaros, hogy megkülönböztessem olaszos és spanyolos társaitól. Tulajdonképpen ez a hagyományos (menzai) paradicsomleves hideg változata. Egy kis zellerrel, mert Horváth Ilona óta tudjuk, hogy a paradicsomlevesbe az kell. A tetejére meg egy kis tökmagolaj, csak úgy. Hát el nem rontotta! És persze ez is hidegen és nyersen, mert nyár van és meleg.

Friss érett paradicsomot összeturmixolunk kevés zeller zölddel és nem annyira kevés hagymával. Átpasszírozzuk, sózzuk, borsozzuk, mehet bele picike vörös, vagy fehérborecet, a szükséges mértékben vízzel hígítjuk. Tetejére vágott zeller és petrezselyem zöld, valamint tökmagolaj kerülhet. Friss, üde íz, tele vitaminnal és a levesimádók elégedetten dőlnek hátra. És a szakács is, mert úgy főzött, hogy közben nem is....

Ahogy közelgett a fiam lengyelországi táborozásának napja, úgy jutottak szépen eszembe az én gyerekkori emlékeim a zakopánéi nyaralásról. A reggeli tejlevesek (brrrr) és az erdészházakban kapható friss áfonya tejszínnel. Akkor ettem életemben először áfonyát és igen kellemes emlékeket hagyott bennem. Manapság már nálunk is lehet a piacon kapni, egyre gyakrabban veszek is belőle. Legutóbb a rikottás amerikai palacsintámba sütöttem bele, nagyon finom lett. Ezúttal azonban szóba sem jöhetett semmi, amihez valamilyen melegítő berendezést kellett volna bekapcsolni, ellenben eszembe jutott az a tejszínes áfonya... 

2 dl tejszínt 

1 csomag vaníliás cukorral krémesre vertem, majd hozzáadtam 

1 dl sűrű tejfölt és 

1 evőkanál mézet és ezekkel is habosítottam még egy kicsit, majd hűtőbe tettem. Ezután már csak annyi teendő volt, hogy ízlés szerint a krémre tegyük az áfonyát, vagy az áfonyára a krémet...

A gazpacho receptnél "megvádoltak" már azzal, hogy az csak egy zöldségturmix... A spanyol nemzeti büszkeség fogadatlan prókátoraként visszautasítom ezt a képtelen kijelentést. A paradicsom turmix, az ez! Avagy egy Virgin Bloody Mary... Mindezeket persze csak most gondolom, mert amikor készítettem, akkor csak egy gyors, hideg, fogyókúrás vacsorát akartam. Ez lett belőle. Imádom!

Mennyiségeket nem írok, nem lényeges, ahogy ízlik. Ami fontos, az a friss, érett, szabadföldi paradicsom.

A paradicsomot cikkekre vágtam. Azért így, mert ez meglehetősen nagy, nemtudomanevét paradicsom volt, az az inkább rózsaszínű, édes húsú, kevés maggal rendelkező fajta. Felvágás után turmixolás, ízesítés sóval, borssal, Worchestershire és Tabasco szósszal. Finnyásabbak leszűrhetik, vagy átpaszírozhatják, nekem most jó volt így, ill. hígítható, ha inkább italnak szánjuk.

Sose hittem volna, hogy a füvet túl lehet locsolni. De nálunk ez most megtörtént. Nagy baj azért nincs, 30 fokban hamar utoléri majd magát a talaj nedvességtartalma... A cukkinit azonban nem lehet túlöntözni. Ontja a virágokat, így most először annyi van egyszerre, hogy lehetőségem nyílt végre rántott, pontosabban bundázott (hiszen nálunk a "rántott", az más valamit jelent) cukkini virágot készíteni. A mediterrániumban tett utazásaim során mindig megcsodáltam a piacokon a cukkini virágokat (meg az articsókát, meg a lila paradicsomot és a fehér padlizsánt és az óriási babot és a....), Budapesten a nagy piacokon is biztosan akad, de nálunk én még sohasem láttam. Így most, hogy saját termésből készülhetett, dupla örömöt jelentett. Gyönyörű valami ez! Bár részemről a szebb, mint jobb kategória lett végül, a férjem nagyon odavolt érte. Szóval, ha lesz még virág, lesz ismétlés is!

És bár azt a fiam is elismeri, hogy ami szép, az szép, azért komoly aggodalmat láttam az arcán, hogy lesz-e más is a virágokon kívül... Természetesen lett. Ugyanabba a sörtésztába, előzetesen fokhagymás tejbe áztatott csirkemell csíkokat is mártogattam. 

Mind a cukkini virágokat, mind a húsdarabokat először lisztbe forgattam, majd ezután a következő tésztába:

2 tojást összekevertem 

20-25 dkg liszttel, majd annyi

sörrel öntöttem fel folyamatos kevergetés közben, hogy sűrű palacsinta tésztát kapjak.

Sóval, borssal ízesítettem. A húsokat közepes, a virágokat magasabb hőmérsékletű bő olajban sütöttem ki.

Köretként pedig egy laza, zöldfűszeres spagetti készült:

Olíva olajon picit megfuttattam

1 nagy gerezd fokhagymát lereszelve, majd a tűzről lehúzva beletettem a nagy csokor

bazsalikom és a petrezselyem felét. Mikor a tészta kifőtt, átszedegettem a fűszeres olajba (kis víz nem baj, ha átkerül, a tészta halála, ha kiszárad), sóztam, borsoztam, hozzáadtam a fűszernövények másik felét, kicsit átforgattam és gyorsan tálaltam is. 

Bár idén nem Spanyolországban nyaraltunk, hazaérve az érett paradicsomok, uborkák és paprikák mégis erre a spanyol leves elkészítésére csábítottak. Pedig még csak hőség sem volt. Egyszerűen csak érezni akartam a friss, édes paradicsomokat. No meg a fogyókúra a nyaralás után... Tényleg én volnék az egyetlen, aki minden nyaraláskor hízik?!

A leves eredete még a római időkre nyúlik vissza állítólag. Akkor még persze paradicsom nélkül... De az igazi azért mégiscsak vele. Az viszont nem árt, ha a feldarabolt, sózott, ecetezett hozzávalók állnak 1-2 napot, de nem kell azért kétségbe esni, ha hirtelen kívánunk rá. Gyorsan készítve is igen jó. 

50 dkg paradicsomot,

20 dkg uborkát,

1 db paprikát,

fél fej lila hagymát,

1-2 gerezd fokhagymát, valamint

2 szelet szikkadt kenyeret nagyobb darabokra vágtam, 

sóztam, borsoztam, löttyintettem rá

1 evőkanál borecetet. Alaposan összekevertem, majd egy kicsit állni hagytam, míg a zöldségek a sótól levet nem engedtek, amelyek eláztatták a kenyeret. Némi vízzel erre azért rá lehet segíteni. Ezután összeturmixoltam a hozzávalókat és átpasszíroztam. Ezt nem muszáj megtenni, akár rusztikusan darabosan is hagyhatjuk az egészet, de én most krémes levesre vágytam. Passzírozás után vízzel állíthatjuk be a kívánt sűrűséget. 

Olíva olajat keverhetünk bele is, vagy csak a tetejére teszünk, ahogy jólesik, de legyen benne mindenképpen. Tálalható zöldfűszerekkel (nálam most petrezselyem és bazsalikom), vagy hagymacsíkokkal, de akár a turmixolástól megmentett durvára vágott zöldségekkel is. Hűtsük be alaposan.

Ebből a mennyiségből két adag lett.

Érik a meggy. Hőség van. És az eddigi legjobb gyümölcsfagyim. 

Kb. 20-25 dkg kimagozott meggyet közepesen durvára turmixoltam, fagyasztóba tettem, jól lehűtöttem. Ezután

2 dl tejszínnel,

pár evőkanál nádcukorral (ízlés szerint, kóstolással megállapítandó mennyiséggel) és 

egy löttyintésnyi rummal összeturmixoltam, aztán a fagylaltgépbe tettem. Magában, vagy mint a képen látható, citromfagyival is kiváló, de csokival együtt egyenesen zseniális.