Nem igazán van ennek most szezonja, de nagyon régen főztem már és nagyon megjött hozzá a kedvem, amikor legutóbb anyukámnál ettem. Nagyon érdekes, hogy bár alapvetően egyformán főzzük, az övének mégis más íze van... És most az enyémnek is más íze lett eléggé, no persze, hiszen másképp is csináltam. Egy félreértés következtében azt gondoltam, hogy a férjem azt javasolja, hogy a leves alapja ezúttal a tegnap esti csülök főzőleve legyen. Csak akkor derült ki a tévedésem, amikor a család hangott adott némi nemtetszésének a levessel kapcsolatosan... Nem lett pedig rossz, csak más. Ők mindenesetre legközelebb a hagyományosan, sima vízzel készült változatot szeretnék enni, de vállalkozó kedvűeknek azért bátran javaslom így is!

kb 1 liter víz és

1 liter csülök főzőlé keverékében megfőztem

0.5 kg zöldbabot. (Normál esetben csak 1 negyedekbe vágott hagymával, esetleg paprika, paradicsommal ízesített sós vízben) 

1 evőkanál lisztből, olajból, pirospaprikából rántást készítettem bele, majd hozzáadtam

2 dl tejfölt is. Ízlés szerint ecettel savanyítható, ill. mi pirított kenyérrel szoktuk enni.

Erről az ételről nekem egyértelműen a salgótarjáni Kulacs étterem jut eszembe (vajon meg van-e még?), ahol annak idején (főiskolás koromban) gyakran ettünk ilyet. Ez tipikusan az az étel, amivel nem lehet kapkodni, mert idő kell ahhoz, hogy a zsír szépen átjárja a húst. Nekem viszont most viszonylag kevés időm volt, ezért kicsit gyorsítani kellett a dolgon. Ez a gyorsítás persze nem feltétlenül használt neki, de azért nagyon jól sikerült.   

kb 8-10 adaghoz

2 nagy hátsó csülköt a hentessel kicsontoztattam és darabonként 4-5 részre vágtam. Annyi hideg vízbe tettem, ami éppen ellepte és főzni kezdem, miközben fűszereztem a levet. Tettem bele

sót,

szemes borsot,

4 db szegfűborsot,

2 nagy babérlevelet,

1 nagy hagymát negyedekben vágva, valamint

4 gerezd fokhagymát. Kb másfél óra főzés után a húsdarabokat kivettem  a léből, a húsos részt fűszereztem

őrölt köménnyel, majorannával, a bőrt csak sóztam, majd rátettem a az előzőleg előkészített krumpli ágyra, ami

2 kg negyedekre vágott krumpliból,

5 fej negyedekre vágott hagymából és

1 egész fej fokhagymából állt, amelyeket sóztam, borsoztam, majd olajba forgattam.

220 fokos sütőben 1.5 órát sütöttem. A vége felé néha löttyintettem a csülkökre egy kis sört is.

Ha nem sietünk, akkor főzzük a csülköket egyben, netán előfőzés nélkül sok-sok órán át süssük 150 fokos sütőben.

Ahogy annak idején Rodolfó mondta: csak a kezemet figyeljék, mert csalok! A csalás nálam most két dologban tettenérhető. Egyrész bolti rolókat használtam (Sparban kapható), másrészt nem főzött, hanem mascarponés sajtkrémmel van töltve. Cserébe pár perc alatt elkészül és a mostanában készen  kapható sajtos rolók bármelyikével felveszi a versenyt. Aztán ha egyszer magam sütöm a rolókat és főzöm bele a krémet, akkor majd beszámolok róla, hogy érdemes-e...

15 dkg tömlős krémsajtot habosra keverünk

15 dkg mascarponéval, esetleg ízlés szerint

sózzuk, borsozzuk, majd csőrös habzsákkal beletöltjük a 

12 db rolóba. A végeit pedig reszelt sajtba mártjuk a látvány kedvéért.

A vicces az, hogy ezt a receptet állítólag az én egyik szakácskönyvemből írta ki anyukám, én viszont egyáltalán nem emlékszem rá, hogy ilyet olvastam volna bárhol is... Anyukám viszont ráállt erre a fajta rétesre és igen nagy sikert arat vele azóta is. Most pedig visszakerült a recept hozzám. Van ez így néha...

1 és fél dl langyos tejben elkeverünk

1 evőkanál cukrot és felfuttatunk benne

fél kocka élesztőt (2,5 dkg).

30 dkg lisztben elmorzsolunk

12 dkg rámát,

csipet sót  majd

egy tojást és lágy tésztát dagasztunk.

Pihentetni nem kell. Négy részre osztjuk, a tésztákat átgyúrjuk és kinyújtjuk tepsi nagyságúra. Melegített vajjal, vagy rámával megkenjük a kinyújtott tésztát.

Minden laphoz egy babapiskótát megtörünk a nyújtóval és egy csíkban végigrakjuk a tésztára, jöhet rá vastagon az alma, meggy, túró, töltelék, ízlés szerint cukrozva. Felsodorjuk, tepsibe rakjuk, oldalát villával megszurkáljuk, tetejét tojással megkenjük és  elő melegített sütőben megsütjük.

Ezúttal nem csak a családot látta el anyukám finomságokkal a hétvégén, hanem úgy érezte, a szombat esti, régi barátaimmal tartott bulihoz is hozzá kell járulnia valamivel. Nagyon ráérzett a dologra, mert nagy sikert aratott a spenótos tortája. Szóval csajok, itt a recept, lehet alkotni! :)

30 dkg lisztből,

3 db tojásból,

3 dl tejből,

mokkás kanál sóból palacsinta tésztát keverünk, majd egy

40-45 dkg-os mirelit spenótot kiolvasztva, lecsöpögtetve hozzákeverünk.

12 db palacsintát sütünk belőle.

Töltelék felváltva:

Bolognai jellegű ragu: darálthúsos, paradicsomos, bazsalikomos

Sajtmártás: 2 ek lisztből, 2 dkg vajból, 3 dl tejjel besamelt készítünk  és 15 dkg reszelt vegyes sajtot olvasztunk bele, fehérborssal, szerecsendióval ízesítjük.

Forró sütőben összemelegítjük. Hidegen és melegen is nagyon jó.

A hétvégét ismét a szüleimnél töltöttük és anyukám szokás szerint alaposan kitett magáért. A szokásos pogácsa és mézes-krémes mellett mindig van valami szezonális, vagy valami gyerekek kérték, esetleg valami, amihez neki volt kedve. Ez a bizonyos plusz ezúttal a szilvalekváros kifli volt. Nagyon finom, egész nap eszegethető!

70 dkg lisztet 1 csomag rámával eldörzsölünk. 2 dkg élesztőt 2.5 dl tejben 1 evőkanál cukorral megfuttatjuk, 0.5 dkg sót is teszek bele és két egész tojással puha tésztát gyúrunk. Tíz egyforma cipót formálunk belőle, egy órát pihentetjük.  Tányér nagyságura nyújtjuk és 16 cikkre vágjuk. Késhegynyi szilvalekvárt teszünk a szeletekre és feltekerjük, majd megsütjük.

A sárgarépát előszeretettel esszük a férjemmel salátaként és amikor Mágnes Dóránál megláttam ezt az egyszerűségében nagyszerű ételt (reszelt sárgarépát összekeverünk majonézzel, tejföllel és reszelt fokhagymával), rögtön tudtam, hogy ezt meg kell csinálnom. És ahogy sejtettem, ebből visszatérő fogás lesz nálunk, mert pont annyira finom, mint amennyire egyszerű. Tipikusan a nem lehet abbahagyni kategória, de hálistennek a kalóriák száma ezt nem is indokolja feltétlenül :)

És hogy fokozzam az élvezeteket és a vacsorát végérvényesen eltérítsem a fogyókúrás hangulattól, házi készítésú húskrémet is készítettem. Az ok egyszerű, az alaplé készítés során kimaradt főtt sertéscsonttal kezdeni kellett valamit. Hirtelen ötlettől vezéreltetve leszedegettem a csontokról a húst és mustárral, tejszínnel, worchestershire szósszal, sóval, borssal összeturmixoltam (ha vajat is teszünk bele, még jobb lesz, bár kalóriadúsabb). Nagyon finom lett és a sárgarépa salátával, valamint frissen sült magos rozskenyérrel isteni vacsora lett belőle. Másnap pedig egy kis sajttal melegszendvics készült belüle.

Sokat gondolkodtam már azon is, hogy hogyan nevezzem el ezt az ételt. A szlovákiai síelés megint meghozta a kedvemet a szlovák ételekhez. És mivel hoztunk haza knédlit, gyorsan ki kellett találnom valamit. Gyors nézelődés a neten, kis keveredés a cseh és a szlovák konyha körül, némi osztrákos beütéssel - a Monarchia ugye... Aztán a kigondolt marharagu marhahús híján kútba esett, úgyhogy sertéstarjából rögtönöztem a kinti tapasztalatok és a netes böngészés eredőjeként. Miután pedig a köménymagot sikerült láthatatlanná tennem (a gyerekek részéről egyetlen szem előbukkanása is ok a nyavalygásra), az egész család igen nagy lelkesedéssel fogyasztotta. Valószínűleg nem autentikus, de a fíling határozottan meg volt.

1 evőkanálnyi sertészsíron kissé megpirítottam

1 teáskanál őrölt köménymagot, majd rákarikáztam

2 fej hagymát és

1 kisebb almát,

sóztam, borsoztam, majorannáztam, majd belereszeltem

4 gerezd fokhagymát. Ezután tettem rá

1 kg sertés tarját, amit vastagabb szeletekre vágtam. A hústelőször lesütöttem, majd fedő alatt megpároltam. Amikor megpuhult, a szószt összeturmixoltam és 1-2 dl sertés alaplével hígítottam, hogy a knédlihez jó sok szósz jusson a tunkoláshoz. (Fagyasztóból előkapott) párolt lila káposztával kínáltam.

Ez az alaplé dolog is már régóta izgat engem, de eddig valahogy túl macerásnak éreztem, a fagyasztóban pedig úgysincs sosem helyem... De most megszállt az ihlet és nekiduráltam magam. Sertés karaj és tarja csontot (kb 1 kg) kezdtem el főzni hideg vízben. Mikor feljött a habja, azt leszedtem és úgy állítottam be a hőmérsékletet, hogy a további 3 órában csupán csendesen pötyögjön a lé. Ekkor sóztam, tettem bele 1 fej hagymát négyfelé vágva, 1 duci gerezd fokhagymát, 1 babérlevelet, kb 15-20 szem borsot (vegyesen feketét, zöldet, pirosat és fehéret), 1 szem szegfűborsot, 1-1 szál petrezselyem gyökeret és sárgarépát, egy darabka zellert (tettem volna karalábét is, de nem volt itthon). Szóval olyan húsleveses ez a dolog, a lényeg a lassú főzésben rejlik. És a persze jelentős különbség az is, hogy ezt most nem esszük meg, hanem más ételekhez használjuk fel. :)

Jelen esetben egy sárgarépa krémlevest öntöttem fel ezzel és kihagytam a gyári húsleves kockát. És milyen érdekes. A gyerekeknek mindegy volt, a férjemnek így jobban ízlett és én voltam az, aki hiányoltam a "zacskósleves" ízt...

Pár éve láttam egy főzős műsorban, hogy nyers krumplival csinálta valaki a rakott krumplit és én azóta próbálkozom minden siker nélkül... De, igazán nagyszerű, hogy van ez a blog, úgyhogy most szépen ideírom magamnak, hogy legközelebb vagy megfőzöm azt a nyomorult krumplit előre, vagy laposabb kupacot rakok össze. Mert a közepe megint roppanós maradt. Ami azért nagyon bosszantó, mert nagyon sokáig sült pedig és nagyon finom volt /lett volna... Sok azért nem maradt, de lehet, hogy csak így akart vígasztalni a család, mert tényleg nagyon ideges lettem... No, akkor majd legközelebb készül el a tökéletes rakott krumpli!

1 kg krumplit (javaslom a főzést először...),

5 db főtt tojást,

25 dkg kolbászt (eddigieket felkarikázva),

10 dkg füstölt sajtot (reszelve), valamint

9 dl tejfölt összerétegezünk és megsütjük. Tetejére tehetünk egy kis

füstölt szalonnát/kolozsvári szalonnát.

Pont olyan lett, mint a menzai. Ami jelen esetben dícséretnek számít saját magam felé, mert vannak ételek, amit a menzán tudtak a legjobban... Azt mondjuk kötve hiszem, hogy a konyhásnénik anno olasz hámozott paradicsomból készítették volna, mint most én, mint ahogy eddig én sem ebből, hanem paradicsom püréből/léből. De most csak ez volt itthon és nagyon gyorsnak kellett lennem, csak kapkodtam össze-vissza, aztán meg finom lett. Van ez így néha :)

Egy csapott evőkanál lisztből

kevés olajon vékony, világos rántást készítettem, hideg vízzel felöntöttem, majd belezúdítottam

1 doboz hámozott paradicsom konzervet (40 dkg-os). Összeturmixoltam, felengedtem még vízzel

sóztam, borsoztam, cukroztam beledobtam

egy fej hagymát négybe vágva, valamint

2 kiskanál rizset. Addig főztem, míg a rizs megpuhult. És jó lett. (bár ezt magam sem hittem volna...)

Nem bírok leszakadni a lazacról... Pedig ezt az adagot most tényleg csak azért vettem, hogy a biztonság kedvéért legyen itthon. De mikor a Metroban jártam, a következő napokban nem volt aktuális a halfőzés, pár nap múlva pedig a piaci halárus "betegség miatt zárva".  Így aztán kénytelen voltam a vésztartalékhoz nyúlni :) Ez a mézes-mustáros dolog pedig már régen izgatja a fantáziámat. De zacskós cuccot elvből nem veszek, pedig milyen egyszerű, csak egy kis méz kell hozzá, meg mustár :DD Na jó, nem gonoszkodom. Szóval a pácba tettem mézet és mustárt és egy lehelletnyi rozmaring port. Nagyon érdekes a viszonyom a rozmaringgal. Egy picike olyan elgondolkodtató (nyammogós) plusz ízt tud hozzátenni az ételekhez, de nem szeretem nagy töménységben. És külön öröm, hogy bár csak véletlenül történt, anyósomnak is nagy örömöt sikerült ezzel az étellel szereznem...

A személyenként kb 15 dkg-os halszeleteket

1 evőkanál mézből,

2 evőkanál mustárból,

1.5 dl tejszínből és

egy csipet rozmaringból készült pácba tettem pár órára, majd

vajban kisütöttem őket. A visszamaradt szószba kevés lisztet szórtam, felengedtem vízzel és mártást főztem belőle.

Viszonylag ritkán eszünk májat. A gyerekek nem szeretik, így aztán csak akkor kerül szóba, ha éppen nem itthon esznek, ilyen pedig ritkán van. És nem biztos, hogy pont van itthon akkor máj... Ezúttal azonban úgy alakult, hogy hétköznap is volt két plusz kosztosom, úgyhogy arra gondoltam, most talán eljött a mi időnk, együnk májat, a gyerekeknek volt még maradék az előző napokról. Viszont úgy látszik ez a fényképezés dolog nehezen megy mostanában... Vagy direkt nem, vagy elfelejtem, vagy későn kapcsolok... Ezúttal ez utóbbi történt, így aztán csak a maradékot összekotorva sikerült képet készítenem.

kb 75-80 dkg csirkemájat

fokhagymás tejbe áztattam, majd onnan kivéve alaposan szárazra töröltem őket és kisebb darabokra vágtam.

20 dkg hagymát finomra aprítottam, majd

1 evőkanál kacsazsíron megdinszteltem.

Sóztam, borsoztam, aztán a májat is beleforgattam. Mikor már levet engedett, megszórtam

pirospaprikával és majorannával. Fedő alatt pároltam, viszonylag gyakran megkevergetve. Nem szabad túl sütni, főzni, ha már nem véres a közepe, akkor kész!

Ezúttal petrezselymes krumplival ettük.

Nem, ez nem rántott hús, ez annál sokkal több :) A fénykép nem tudja visszaadni (vagy inkább én nem tudok fényképezni), hogy mennyire szaftos és ízes az így elkészített rántott csirkemell. Ebben a formában még a lányom is szívesen megeszi, pedig ő egyébkánt utálja a csirkemellet. A titok a pácban keresendő. Fokhagymával és gyömbérrel ízesített tejes, szójaszószos pácban érlelődnek a kisebb darabokra vágott husik 1-2-3 órán keresztül, majd hagyományos liszt-tojás-morzsában panírozás, aztán egy gyors sütés és kész. Nem lehet abba hagyni...

Azt hiszem, ez már a vicces kategória, hogy már elmúltam 40 és most először készítettem kókusz, avagy kekszgolyót. No de jobb későn, mint soha. És miután alig tudtam pár darabot megmenteni a fényképezéshez, ezért talán joggal gondolom azt, hogy első próbálkozásom sikeresnek volt  minősíthető...

Azóta persze többször is készítettem már. A lényeg az, hogy eltaláljuk a megfelelő állagot, hogy ne legyen túl száraz, vagy túl nedves.

0.5 kg darált kekszet összekevertem

3 evőkanál kakaóporral,

4 evőkanál porcukorral (nyírfacukor, eritritol is lehet, ugyancsak darálva)

2 cs. vaníliás cukorral - már nem szoktam, majd öntöttem hozzá

1-1.5 dl feketekávét (hosszú, német típus)  

kb 2 dl igen híg őszibarack lekvárt. (Tulajdonképpen emiatt jött az ötlet, mert ugyan hová lehetne még elhasználni pár üveg vízszerűen folyós házi lekvárt...)  - Bár ilyen lekvárom nincs több, azóta is szívesen teszek bele valamilyet, mert nem csak édesít, hanem ízt is ad. A masszát összegyúrtam és a feléből rögtön golyókat formáztam, a másik feléhez előbb még hozzáadtam

kb 0.5 dl rumot - vagy rum/vanília aromát és

egy marék mazsolát, - bármilyen aszalt gyümölcs szóba jöhet, no meg meggybefőtt. Ebben az esetben a befőtt leve kiváló a nedvesítéshez is.  Amennyiben szükségvan még némi nedevességre, szóba jöhet szörp, tej, tejszín. Végül az összeset

kókuszreszelékbe forgattam.

Készült az elmúlt bő fél évben többször is sertéspörkölt nálunk, de valahogy mindig kimaradt a blogból. Most ez is pótlásra kerül. 

A sertéspörkölt nálam így készül.

Sertészsíron (vagy olajon) megpirítok

1 kiskanál köménymagot, majd

1 fej hagymát. Erre dobom rá az

1 kg kis kockákra vágott sertéshúst és fehéredésig pirítom. Ekkor

sózom meg, majd megszórom

pirospaprikával. Teszek hozzá

1 paprikát és

1 paradicsomot (télen lecsót) és a húst saját levében párolom, csak ha nagyon muszáj, akkor öntök még rá egy kis vizet.

Eredetileg sajtban is sült volna szegény, de az lemaradt, nem értem rá :) Vendégeink voltak, de úgy gondoltam, hogy ez most nem az az alkalom, amikor azt akarom megmutatni, hogy mit tudok a konyhában, hanem fontosabb volt az, hogy az ismeretlen ízlésű csapat ne maradjon éhen és ne a kelljen sok időt tölteni a konyhában sem. Miután a tejben pácolt csirkéről már korábban is voltak jó tapasztalataim, a vaj pedig semmit el nem ronthat, ezért erre az egyszerű sült csirke verzióra esett a választásom. A vendégek persze szoktak udvariaskodni, de tényleg nem tűnt úgy, hogy nehezen tuszkolnák le a falatokat :)

Fénykép pedig nem készült, mert van amikor tényleg nem ez a fontos...

A csirkedarabokat (ezúttal combokat és melleket) megmostam, alaposan leszárítottam, majd befűszereztem. Alapvetően nem nagyon használok kész fűszerkeverékeket, de a múlt heti rendrakásnál találtam egy zacskó tavaszi sült csirke fűszerkeveréket, így most azt használtam el.

A tepsit kikentem vajjal és minden húsdarab tetejére is tettem egy-egy darabkát. Aztán öntöttem alá egy kis tejet, majd 200 fokos sütőben (valahol mésfél két óra közti időtartam alatt) készre sütöttem.

Igazság szerint ment volna még reszelt sajt is a tetejére, de mint írtam, erről megfeledkeztem...

Már alig várjuk a férjemmel, hogy újra napérlelte, házi paradicsommal készült bruschettát ehessünk, de arra bizony még várni kell... Addig is itt egy téliesített verzió az őszies után. Sokat olvastam mostanában a kéksajt-körte párosításról és ezúttal a bontott csomag rokfort és az előző nap vásárolt körte egyszerre való jelenléte lehetővé tette a kipróbálást. Tipikusan az a variáció ez, azt hiszem, ami ez első furcsa ízhatás után minden falattal jobban ízlik, hogy aztán nehezményezze az ember, hogy elfogyott... Mindenesetre a körtéből többet kívántunk végül hozzá, mint ami a képen látszik és egy kis salátával körítve már-már egészségesnek mondható vacsora lett belőle.

Ízlés szerinti (ill. kéznél lévő) kenyérszeleteket (nálam ez most sokmagvas, rozsos gyári keverékből itthon sütött kenyér volt) olíva olajon megpirítunk. A megpirult felüket megkenjük rokforttal (másfajta kéksajt is jó lehet, pl. az olaszok gorgonzolája, de egyéb kevésbé híres is), körtét szeletelünk rá, megborsozzuk, majd a szeletek másik felét is megpirítjuk. Majd gyorsan megesszük. Jól csúszik hozzá egy kis bor is...

Hosszú idő után pár hete sütöttem újra natúr karajt és ismét rá kellett jönnöm, hogy nincs a karajjal semmi baj, ha az ember nem szárítja ki. Gyakorlatilag gyorsabban elkészül, mint a csirkemell és rendkívül változatosan lehet ízesíteni. Ezúttal az Olasz konyha (Le Cordon bleu - főzőiskola ínyenceknek) című szakácskönyvem egyik receptjét használtam fel és nem bántam meg. Annak ellenére sem, hogy a kapribogyótól és a bortól már önmagában is elég savanykás lett, nem igazán hiányzott hozzá a recept által még ajánlott citromlé...

0.5 kg szeletelt sertés karajt kiklopfoltam,

sóztam, borsoztam és

lisztbe mártottam. Ezután

2 tojást pici tejjel alaposan felvertem, és a hússzeleteket ebbe is belemártogattam, majd azonnal ki is sütöttem

olaj és vaj keverékében. Pillanatok alatt megsül, nem szabad kiszárítani! A megsült húsokat melegen tartottam, majd a visszamaradó hússzaftot pici liszttel hintettem meg, majd borral öntöttem fel (eredetileg fehérrel kellett volna, de csak rozé volt itthon), beletettem egy marék kicsit átmosott kapribogyót és sűrűre forraltam. Ekkor levettem a tűzről és kb 5-6 dkg vajat olvasztottam bele, majd a hússal tálaltam.

Nagyjából 4-5 évente főzök ilyen levest, mert mindig megfeledkezem róla. Viszont az benne a jó, hogy a receptet nem lehet elfelejteni, mert az nincs neki. Pontosabban ez tipikusan az a leves az olaszoknál is, ami tájegységenként és évszakonként változik. A lényeg, hogy ez egy vegyes zöldségleves, valamilyen húsleves alappal. No meg persze paradicsom és fűszerek. De innentől szabad a gazda. Én most így garázdálkodtam:

25 dkg babot (nagyszemű fehér és színes vegyesen) beáztattam, majd

némi karajcsonttal együtt

hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal főzni kezdtem, a hús miatt az elején néha leszedtem a habot (leves és alaplé egyben...). Mikor már a hús és a bab is közel járt a puhasághoz, akkor egy serpenyőben pirítani kezdtem

15 dkg apró kockákra vágott kolozsvári szalonnát, majd rádobtam a felkockázott zöldségeket, mindenből kb 10-15 dekányit (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé). Kicsit lepirítottam ezeket is, majd beleborítottam

1 doboz hámozott paradicsomot (kettő is lehetett volna...), kicsit szétnyomkodtam, aztán a serpenyő tartalmát mindenestől a levesbe öntöttem. Ekkor fűszereztem

oregánóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, majd legvégül főztem bele

15 dkg kisebb darabokra tört spagettit.

Reszelt parmezánnal kínáljuk.

Na, akkor ez most megint pörkölt, vagy paprikás? Szóval, hagyjuk ezt... Ami jó, az jó, nevezzük bárminek, márpedig nálunk a gomba az jöhet minden mennyiségben és minden formában. Nem sok ilyen étel van, ami mind a négyünknél ennyire egyértelműen bejövős...

Egy lábasba olajat öntök, rádobok

egy nagy fej hagymát apróra vágva, majd

1 kg gombát is felszeletelve. (Ha van otthon, akkor jót tesz neki egy kis szárított vargánya vagy erdei gomba keverék, de nekem most nem volt)

Sózom, borsozom és elkezdem pirítani. A gomba hamarosan levet enged, ekkor szórok rá

pirospaprikát és a levet szépen elfőzöm, de nem sütöm vissza zsírjára.

Egy csapott evőkanál liszttel és

1-1.5 dl tejföllel behabarom, nokedlivel tálalom.

Lassan tényleg a végére érek a zöldségeknek krémleves ügyileg, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt egy kis újításnak. A zellerből készült leves (bár, mint írtam már, a zöldborsón kívül mindegyiket szó nélkül kanalazzák be), nem feltétlenül a legnagyobb kedvenc, ezért ezzel kezdtem a variálást. Almát, hagymát tettem bele a krumpli helyett és alaposan lepírítottam a zellert egy kis vajban főzés előtt. Az eredmény egy kicsit édeskésebb, de sokkal gazdagabb ízű leves lett. A lányoknak egyértelműen ez a verzió tetszett jobban, a fiúknak a hagyományos. Úgyhogy ezentúl felváltva főzöm :)

kb 0.5 kg zellert felkockáztam és

kb 3 dkg vajon alaposan lepirítottam. A vége felé tettem hozzá

1 közepes fej hagymát és

1 nagy almát is durvára vágva, majd felöntöttem vízzel.

Sóval, borssal, leveskockával ízesítettem, majd mikor megpuhultak a zöldségek, akkor

3 dkg liszttel

0,5 dl tejszínnel és

0.5 dl tejföllel behabartam, pár percig még főztem, majd leturmixoltam.

Pici szerecsendióval ízesítettem még.

Na, beálltam én is a sorba... (ez a Doctor Pepper féle változat, a brownie alj nagyon bejövős!) De mi mást tehettem volna, mikor van egy fiam, aki Túró Rudi rajongó, ellenben a torták/sütemények csak nagyon korlátozottan hozzák lázba... Úgy gondoltam, ez tehát a tökéletes választás. És a vendégek mélyen egyet is értettek ezzel, mindenkinek nagyon ízlett és határozottan Túró Rudi ízűnek mondták. Egyedül az ünnepelt volt más véleményen. Nem egyszerű az élet...

Azt viszont már határozottan értem, hogy miért mindenki csak egészben fényképezte ezt a tortát. Gondolom azért, mert a szeletelés nem csak nekem volt problémás. Lehet, hogy valamit segített volna, ha a csokibevonatból nem hagyom ki az olajat, ha vékonyabb a réteg, de azt hiszem, alapvetően ez nem egy jól szeletelhető torta... Talán eleve tortaszeletnyi lapokat kellene a csokiból önteni, és úgy rátenni, ahogy a Dobosra szokták a karamelles piskótát... A felirathoz és a bevonathoz még annyit mentegetőzésképpen, hogy bucira kötött mutató ujjal ennyire voltam képes...

hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formához:

A brownie alaphoz:

125 gr puha vajat habosra keverünk

150 gr cukorral, majd hozzáadunk

2 tojást,

75 gr lisztet, végül

125 gr étcsokoládét olvasztva, majd a tortaformába töltjük és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük, kihűtjük.

A túrókrémhez

375 gr (2x) túrót

1.5 dl (2x) tejszínnel,

5 dk cukorral (2x) és 

1 cs vaníliás cukorral (2x) és

fél citrom reszelt héjával (2x) összeturmixoltam és

1 gr zselatinnal (2x) fixáltam. Ezt a krémet a brownie alapra tettem (a tortaformában), kihűtöttem és 10 dkg (2x) tortabevonóval megkentem (hogy minél jobban hasonlítson az igazi rudira). Ezután ismét egy újabb adag túrós krémet készítettem, majd ezt is bevontam csokival. Díszíteni nem fontos, aztán már csak a szeletelés van hátra...

A férjemmel egy rugóra járt az agyunk, mikor a fiam névnapi menüjét állítottuk össze. A gyerek imádja a chilis babot, a férjem pedig jól főzi. Igaz, eddig főként bográcsban készítették a sógorommal (úgy 15-20 főre), de eddig még sosem volt maradék... Ami pedig a chili részét illeti... be kell valljam, nálunk nem annyira mennek a csípős ételek, úgyhogy sima paprikával készült és aki akarta, az külön megcsípőzte a saját adagját. És amiben még eltér ez az étel a szokásostól, az az, hogy a hús nem darálva, henem darabokban került bele. Kinek így, kinek úgy a bejövősebb, de mindenképpen nagyon finom.

A következő recept hatalmas adag, adott esetben arányosan csökkentendő...

1 kg babot beáztatunk egy éjszakára, majd

sóval, borssal, kevés babérlevéllel ízesített vízben félig megfőzzük.

4 db hatalmas fej hagymát megdinsztelünk

15 dkg füstölt szalonna zsírján és

1.5 kg marha lábszárból (ez már tisztítva) "pörköltet" főzünk

sóval, borssal, fokhagymával, elég sok pirospaprikával és

2 doboz hámozott paradicsommal (3 is belefért volna). Mikor a hús már majdnem jó, össszeöntjük a babbal és készre főzzük. A végén

1 doboz kukorica konzerv került még bele (ebből is mehetett volna még egy). Ha én főztem volna akkor, egy kis oregánóval is ízesítettem volna, de így is jó volt. Legközelebb pedig lehet, hogy bevállalhatnánk bele egy kis kakaóport és egy csipet fahéjat...

A fiam névnapi vacsorájára készült ez az étel, az ő kifejezett kérésére. A gyerek egyértelműen húsevő, némi gombával kiegészítve... Ez az étel pedig a maga egyszerűségében nagyszerű...

A sertés szüzet kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk és ízlés szerint bepácoljuk. Nálunk ezúttal a kakukkfű volt a főszereplő.  A szeleteket egyenként baconbe tekerjük, mjad serpenyőben átpirítás után sütőben sütjük készre.

Szintén kakukkfűvel ízesíttett pirítiott gombát és lapcsánkát ettünk hozzá fokhagymás tejföllel. Mindenki tobzódott az ízekben és az illatokban, csak én nem éreztem semmit...